FilmDROID 
Még a 70-es években történt, hogy az FBI egy szélhámospárt vetett be egy akcióban, korrupt politikusokat próbáltak segítségükkel elkapni. Részben valós eseményeken alapul – írják ki a film elején, amivel tisztázzák, hogy volt valami hasonló réges-régen és ebből nagyot merítettek az alkotók.
Megismerjük Irving Rosenfeldet (Christian Bale), akinek gyakorlatilag a „tisztes” foglalkozása csaló, de valahol mélyen legbelül lelkiismeretes fickó. Társa a bűnben és az ágyban a szépséges Sydney Prosser (Amy Adams), a hölgy is a meggyőzés, átverés mestere, ráadásul még csáberejét is be tudja vetni. Fut a szekér szépen, egészen addig, amíg Richie DiMaso ügynök képükbe nem nyomja jelvényét, mintha Rosenfeldnek nem lenne elég otthon egy zsörtölődő feleség (Jennifer Lawrence). De mégsem kerül a duó a rácsok mögé, szaktudásukat úgymond a közjó érdekében vethetik be, lefülelhetnek néhány megkenhető úriembert. Olvasd tovább
Eric Warren Singer forgatókönyve 2010-ben a Blacklisten előkelő helyet kapott. Nem kellett sok idő hozzá, hogy Charles Roven és Richard Suckle producereknek is megtetsszen a történet, először Ben Afflecket környékezték meg a rendezéssel, majd David O. Russell vehette kezelésbe a filmet, amelyet ekkor még American Bullshit néven emlegettek.
70-es 80-as években esett meg, hogy az FBI egy igazán rafinált szélhámos segítségével megpróbált lebuktatni néhány korrupt politikust. Az Iroda létrehozta az Abdul Enterprises, Ltd fedőcéget, egyik emberül Kraim Abdul Rahman sejknek adta ki magát és több állami hivatalnokkal találkozott. A megbeszéléseket hol hotelszobákban, hol jachtokra szervezték és videóra rögzítették. A ál-sejk mindenkinek nagy összeget ajánlott, amiért cserébe természetesen némi szívességet várt el. Amikor az ügyet megszellőztette a sajtó a köznép ahelyett, hogy éljenezte volna a nagy fogást inkább felháborodott az FBI alantas tettein.