Jeff Nichols rendező (Take Shelter) egy az 1990-es évek óta dédelgetett projektjét vitte végre vászonra tavaly. A Mud egy poros arkansasi kisvárosban játszódik a Mississippi mentén, ahol két tizenéves srác egy fán rekedt motorcsónakot talál a lakóhelyükhöz közeli szigeten. Már nagyban tervezgetik, hogy mihez kezdjenek újdonsült tulajdonukkal, amikor megjelenik a csónak gazdája és a fiúk segítségét kéri, hogy újra találkozhasson rég nem látott szerelmével.
Nichols fantasztikus érzékkel választott helyszíneket és látszik, hogy nagyon ért hozzá, hogy közel hozza nézőihez a természetet. Minden képkocka az erdőkről, a lápvidékről, a folyóról és a helyiek rajta imbolygó csónakházairól teljesen autentikusnak hat és olyan hangulatot teremt, ami engem percek alatt teljesen berántott. Ehhez persze nagyban hozzájárult a zene és az is, hogy közel 400, ténylegesen a környéken élő statisztával forgatták le a filmet.
A történet épp olyan lassú folyású, mint az egyik főszereplőnek tekinthető folyó. Komótosan haladunk előre, a rendező megfontoltan bontja ki a karaktereket és ad nekik egyre komolyabb mélységet. A két gyerekszínész zseniális, nem is tudnám megmondani, hogy mikor láttam ennyire erős és őszinte alakításokat ennyire fiataloktól. A húzónév Matthew McConaughey pedig szerencsére továbbra is folytatja az elmúlt években megkezdett felemelkedését és ismét hatalmasat játszik. Illetve az is végleg egyértelművé ált, hogy Nicholsra bármilyen karakterközpontú drámát rá lehet bízni, a végeredmény nem lesz csalódást keltő.
A Mudot ugyanis számomra főleg a címszereplő McConaughey és a rá találkozásuktól fogva felnéző Ellis (Tye Sheridan) kapcsolata adta el. A 14 éves, épp a férfivá válás küszöbén lévő srácnak annyira hiányzik egy igazi apa figura az életéből, hogy Mud minden történetét és lódítását csak úgy issza, a minimális törődés is komoly érzelmeket vált ki belőle. Ezért és az első szerelem ezzel egy időben való megtapasztalása miatt eltántoríthatatlan tőle, hogy mindenben segítsen a hősszerelmes szökevénynek. A szerelem amúgy is központi témája a filmnek, viszont érdekes módon szinte kizárólagosan a férfiak oldaláról bemutatva. Láthatjuk, ahogy férfiak egy életen át szeretnek és küzdenek egy nőért, ahogy férjek megtörten ragaszkodnak a feleségükhöz vagy ahogy egy tinédzser óhatatlanul csalódik és megsérül. Másfelől pedig egy nagyszerű coming-of-age kalandfilm is, amik nagyon hiányoznak manapság a mozikból és ami visszafogott tempója ellenére is végig izgalmas tud maradni, a finálé meg egyenesen katartikus.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a lassú filmeket és akiket nem ijeszt el a 130 perces játékhossz. Remek film a Mud, az idei év egyik legjobbja nálam, aminek akkora szíve van, hogy a nagyon komoly témái mellett is képes volt megmosolyogtatni. 8/10.
A bejegyzés VVega billentyűzetéből származik, aki jelenleg az Entertainment Peakly-n blogol mindenről, ami film és sorozat.
imdb: 7,5
rottentomatoes: 98 %
- Öt éjjel Freddy pizzázójában – A kulisszák mögött - 2023. november 02.
- Megfojtott virágok – A kulisszák mögött - 2023. október 19.
- Duplainterjú: Jeanne du Barry – A szerető - 2023. október 12.
- Magyarázat mindenre – A kulisszák mögött - 2023. október 05.
- Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz – A kulisszák mögött - 2023. augusztus 10.
- Oppenheimer – A kulisszák mögött - 2023. július 20.
- Mission: Impossible – Leszámolás, első rész – A kulisszák mögött - 2023. július 13.
- 5 ok, amiért érdemes nézned a Titkos Inváziót - 2023. június 28.
- Asteroid City – A kulisszák mögött - 2023. június 08.
- Dungeons & Dragons: Betyárbecsület – A kulisszák mögött - 2023. március 30.
Köszönöm a lehetőséget! Itthon még egészen kevesen látták talán ezt a filmet, remélem néhányatoknak meghoztam a kedvét hozzá, mert érdemes 🙂
Lebilincselő film. McConaughey újból brillírozik, Witherspoonak pedig piszok jól áll a vidéki fruska szerepe. Mondjuk, mindketten déliek…:)
McConaughey remek volt, örülök, hogy Witherspoon ilyen szerepeket is bevállal. Viszont nem mondanám, hogy ennyire tetszett a film. Kissé lassú és csak úgy a fele táján kezdett bele igazán, akkor vált izgalmassá.
Nichols előző filmje úgy rémlik gyorsabban magára talált.
Valahogy nem ütött akkorát, mint vártam, de a kritikában felsorolt összes erényét osztom. meditatív tempó, ráérős karakterépítés, jó színészek. A finom jellemábrázolás is tetszett, kár, hogy a felétől kezdve már minden kiszámítható volt.