The Bounty Killer

Az „A” ligához képest a „B” kategória majdnemhogy egyenletes, megbízható teljesítményt mutat. Bár a másodvonalbeli, DVD-s produkciók többségéhez korrekt posztereket és olykor egészen mutatós előzeteseket vágnak össze, de a végeredmény csak a kategória népes közönségének tetszetős. Persze olykor előfordul, hogy az olcsó, bénább színészi játékot felmutató unalmas produkciók tengeréből egy-egy egészen szórakoztató, teljesen korrekt darab emelkedik ki az de nagy szerencse kell hozzá, hogy az ember véletlenül kihalássza.

A The Bounty Killer egy nálunk nem igazán ismert képregényből készült és egy posztapokaliptikus világot tár elénk. A kormányok helyét az erős kezű, kapzsi vállalatok vették át, amelyeket nem érdekelt más, csak a hatalom, a pénz és a pénz. Éppen ezért vetélkedésük hatalmas háborúba torkollott, majd amikor földig romboltak mindent és nem maradt más rombolnivaló a vezetők fogták az összeherdált suskát és leléptek. A romokon létrejött a Kilencek Tanácsa, amelyek úgy ahogy rendet teremtettek, ezen felül hatalmas pénzösszegeket tűztek ki az egykori cégesekre, ezáltal megszaporodtak a fejvadászok is.

Ketten érnek el igen jó eredményeket, Drifter (Matthew Marsden) és Mary Death (Christian Pitre) egymást folyamatosan cikiző nagy vetélytársak, de ha a helyzet úgy kívánja vállvetve harcolnak. Természetesen mindketten úgy néznek ki, mintha csak posztereken feszítő modellekről lenne szó. Drifter motorkerékpárján suhan a pusztaságban, szinte semmi sem zaklatja fel és csak kevés dolog képes nyugodtságát megzavarni. Még azt is egykedvűen fogadja, hogy a kietlen pusztaság urai, a gypsik megpróbálják elkapni és szinte mindig lassan adja elő mondandóját.

Mary Death saját varrású kosztümében domborít, pontosan úgy néz ki, mint a Playboy egyik cicusa, ezer foggal és természetesen angyalian képes mosolyogni. Jól bánik a fegyverekkel, halál laza és nem ijed meg, ha egy két méteres izomember toppan elé azzal a céllal, hogy kilapítsa. Mennyire nyugodt? Nem megy fel a vérnyomása akkor sem, ha éppen a véletlennek köszönhetően nem zuhan több métert, a magasban fél kézzel vígan rágyújt egy cigarettára. Ó is minden alkalmat megragad a pózolásra, csak hogy örüljünk.

A film egy percre sem veszi komolyan magát. Mert ugye hogyan is lehetne komolyan venni egy olyan történetet, ahol a célpontok és embereik sárga nyakkendőt viselnek. Mindenki! Hogy tudjuk, hogy ők a céges emberek. Még Gary Busey is, akinek jelenléte kifejezetten üdítő és vicces. Mellesleg akad egy-két ismertebb név is, Beverly D’Angelo egy isten háta mögötti kocsmát vezet, Eve (a rapper) pedig a kikent képű vad gypsy-k egyik tagja, illetve Kristanna Loken gonoszkodhat pár percet.

Kifejezetten élvezetes és tisztességes akciójeleneteket prezentáltak, mindegyik szépen követhetjük, ügyesen leforgatott. Akad itt néhány lövöldözés és Mad Max-re hajazó üldözés is, a többségük megállná a helyét bármely mozis alkotásban is. A fejvadászok minden fegyverrel elboldogulnak, ha kell gépfegyverrel, ha kell shotgunnal törnek utat, de akad olyan jelenet is, ahol az egyik gypsy egy stoptáblából faragott bárdot hajít el. Nem finomkodnak, ha valakit sebesülés ér, akkor vérzik és nem ritka, hogy egy-egy testrész szétroncsolódik.

A Bounty Killer le sem tagadhatná, hogy rajzolt alapanyagból készült és ezzel máris többet nyújt, mint jó néhány képregényfilmes társa. A pózolások mellett vicces, laza szövegek, szórakoztató akciójeleneteket kapunk egy szexi és halálos csajjal, egy laza fejvadász fickóval és a némileg esetleg, de felettébb lelkes fegyverhordozójával. Nem került sokba, de minden egyes beleölt cent meglátszik, lendületes és élvezhető. Nem akar többnek látszani, mint ami, csak egyszerűen szórakoztatni akar és ezt végre is hajtja. 75 %