11

Démonok között (The Conjuring)

demonokkozott

– Valaki van az ajtó mögött! – suttogja ijedten, könnyes szemmel Perronék egyik lánya. Nővére álmosan, kelletlenül felkel, előveszi szemüvegét és odacsoszog az ajtóhoz, amire csak folyosóról beszűrődő Hold halovány fénye vetül.
– Ó, dehogy van, de megnézem, látod, nincs itt senki! – mondja álmatagon testvére.
– De! Mögötted áll! – rebegi húga, mi pedig az ügyes beállításnak hála nem látunk semmit, csak az ajtót és a nővért, illetve a háta mögötti sötétséget. Csak a képzelete játszik a húgával vagy valóban lehet ott valaki? Na, mi lesz, mutassátok már!! És ajtó hirtelen becsapódik.

Klisétenger! Le kell szögezni, hogy Wan filmjére még véletlenül sem lehet rásütni az EREDETI billogot, mivel hatalmas fejest ugrott a közhelyek tengerébe. Ezerszer látott helyzeteket, jeleneteket mutogatnak a kísérteties házon keresztül a fán himbálózó felakasztott hullán át egészen a ördögűzésig. A Perron família beköltözik új otthonába, egyre több furcsaságra lesznek figyelmesek, majd kénytelenek belátni, hogy a jelenségek nem természetesek és profikhoz kell fordulni. A misztikus esetekre, parajelenségekre szakosodott Warrenék jönnek a hívó szóra, majd miután látják, hogy ez nem a szokványos vaklármák egyike bevetik magukat.

James Wan a véresebb filmek helyett inkább a gore nélküli, izgalmasabb horrorokat próbált készíteni. Az már más kérdés, hogy a Fűrészt a stúdió és a írók csúnyán eltolták a trancsírkategória felé. A Démonok között nem az ő fejéből pattant ki, valós eseményeken alapszik a produkció és a paranormális helyzeteket profin kezelő Warren házaspár férfi tagja játszotta le a Carolyn Perronnal készült beszélgetését Tony DeRose Grund producernek.

 

Annak ellenére, hogy a megszokott panelekből építkezik a film mégis rengeteg helyen tud hatásos és ijesztő lenni. Wan az izgalmakat a remek beállításaival fokozza. Vajon van valami az ágy alatt? Nézzük meg. Akkor talán a szekrényben bújhat meg valaki? És egyáltalán ki tapsolhatott? Ki suhant el a háttérben? Többször is ügyesen „játszik” a tükrökkel, az ilyen esetekben mi is feszülten figyelhetünk, hogy látunk-e valamiféle érdemleges dolgot, fehérre meszelt alakot vagy egy fránya alakot.

Sajnos a legnagyobb hibája, hogy többször mégis sikerül olyan momentumokat teremteni, ami kevésbé feszült, mondhatni inkább unalmas, mint érdekfeszítő. Ezáltal a feszültségfokozásra való törekvés elveszíti jelentőségét, mindazonáltal valóban jól sikerült jelenet miatt valamennyire megbocsájtható. Vértengerre, belezésre nem kell számítani, a torture porn kedvelői hoppon maradnak. Wan nem szándékozik és mintha nem is akarna újat mutatni, az atmoszférát viszont sikeresen megteremti és ügyesen alkalmazza a megszokott aggodalomra okot adó pillanatok garmadáját. 70 %.-ra értékelném és kíváncsi lennék, hogy Warrenék gyűjteményével mi lett?

 imdb: 7,7

rottentomatoes 86 %

Büdzsé: 5 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 61 millió dollár

11 komment

  1. Nagy horrorfanként én már nagyon várom hogy láthassam. Meg is nézném a moziban ha jövöhét végén már nem jönne ki 1080p-ben. De mivel megjelenik így ….a többit kilehet találni ;).

  2. Kár, hogy James Wan nem akar több horrort rendezni, istenadta tehetsége van az ijesztgetéshez.
    Sajnos a közelemben lévő mozi nem játssza a filmet, úgyhogy csatlakoznom kell KeriJoe-hoz…

  3. Az év filmjétől fényévekre van,maximum Neked ez tetszett a legjobban eddig,de azért kellemes volt.Nálam egy erős hat pontos…

  4. A film kliséparádétól kiszámítható és unalmas. Ez egy dolog. Viszont essen pár szó a “Based on true story” jelenségről. Felmatricáznak filmeket, hogy eladhatóbbak legyenek, mivel könnyebben tud a néző azonosulni vele, érdeklődést jobban felkelti. Ennél a filmnél a Warren házaspár beszámolóit vették alapnak, akiknek köszönhetjük az Amitiville-t és a Haunting in Connecticutot is. Mára kiderült, hogy ez a magát démonológusnak elnevező házaspár semmi mást nem csinált, mint labilis, babonás, vallásos emberek bizarr ügyeire csaptak le pusztán haszonszerzés céljából. Könyvek, kikönyörgött filmjogok, hálapénzek, és egyfajta nimbusz, megbecsülés szép hasznot hozott minden tekintetben nekik. Könnyen rá lehet találni a racionálisan magyarázható valós megtörtént eseményekre, amikből aztán gyönyörűen felkozmetikázott fikciók kerekedtek. Nem egyszer alkalmaztak külső írót, akinek forgatókönyvkész horrort kellett írnia egyszerű bűntényekről, beteg emberek téveszméiről, misztikus legendákkal vegyítve. Warrenék tudatosan formáltak át és fújtak fel pszichiátriai eseteket. A Haunting in Connecticut valós eseménye egy skizofréniával diagnosztizált gyerek halucinációiban kimerül. Orvosi ellátást követően megszűntek a tünetek, és a szellemjárás is. Ennek ellenére Warrenék megiratták a saját verziójukat, amiből könyv, majd film is jól hozott a konyhára. Amitivill szintén koholmányokra épít, a szóbanforgó Conjuring sem nevezhető hiteles történetnek.
    A “megtörtént eseményeken alapul” csak annyira hiteles, mint ahonnan merít. Ez olyan mintha egy kisgyerek elmeséli rémálmát, vagy egy elmebeteg a halucinációját. Megtörtént. Legalábbis az ő világukban.

    • Kérem Andzsó oknyomozót, hogy tekintse meg a neten az Emily Rose eset eredeti képeit, és várom a differenciál diagnózist.

      André

  5. Tegnap néztem moziban és nagyon bejött. James Wan nagy tehetség. Jelenleg talán ő tud a legbiztosabb kézzel hozzányúlni egy horrorhoz.

    Itt is ezerszer ismételt kliséket használ, de mégsem lesz unalmas fércmű a végeredmény.

    2013 meg a horror éve lett.

  6. Emily Rose eredeti neve Anneliese Michel, német lány volt, akit közel egy éven át exorcizáltak, végül az ennek köszönhető sérülésekbe, kiéhezésbe és kiszáradásba halt bele. Diagnosztizált epilepsziás és depressziós volt. A papot, a püspököt és a szülőket elítélték emberölésért. Később az egyház kijelentette, hogy tévedtek, nem volt megszállott. (Felicitas D, Goodman: Ördögűzés Anneliese MIchel üdvéért 1981. ill. korabeli újságok alapján, pl. Washington Post)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *