0

A háború császára (Emperor)

haborucsaszara

A történelemkönyv lapjairól tudjuk, hogy a II. világháborúban ledobták a két atomot, nem sokra rá Japán kapitulált, ám a császár érdekes módon tovább irányíthatta népét egészen haláláig. Talán néhány embert érdekelhet, hogy miért nem vonták felelősségre az ország első emberét. Peter Webber filmjében azt vizsgálja, hogy mi történt, miután a kamikaze pilóták eltűntek a kék égről és a távol-keleti szigetvilág végre letette a fegyvert. Nem állítható, hogy okosabbak leszünk, de azt sem lehet tényként kezelni, hogy semmit sem tudunk meg.

Douglas McArthur (Tommy Lee Jones) fülét rágják a szövetségek, a washingtoni nagykutyák a nyakában lihegnek. Rábízzák, hogy vizsgálja meg, hogy Hirohito császárt felelősségre lehet-e vonni háborús bűnökért. A tábornok egyik emberét, a helyi kultúrát és szokásokat ismerő Fellers altábornagyot (Matthew Fox) kéreti be magához: 10 napja van, hogy utánajárjon a részleteknek, majd azt ő láttamozza, jóváhagyja és továbbküldi a fejeseknek.

 

Igazság szerint A háború császára nem több, mint egy átlagos gimis óra, ahol a tanár maga sem tudja, hogy miképp tudná mondatait jól előadni. Maguk az alkotók sem tudták, hogy mit akarnak. Történelmi filmet, romantikus alkotást vagy esetleg egy érdekesebb történelmi nyomozást. Megtudjuk, hogy régebben Fellerst egy japán hölgyhöz kötötték gyengéd szálak, ezen jelenetek sajnos egyáltalán nem tudnak emelni a filmen, nem hiányozna, ha teljes egészében kihagyták volna a produkcióból. Az ország kultúrájáról, hozzáállásáról, az emberek viselkedéséről sem tudunk meg átlagos ismereteinkhez mérten többet.

Talán a legégetőbb probléma, hogy a Matthew Fox által játszott Fellers abszolút nem érdekes karakter, bár ez nem a színész, sokkal inkább a forgatókönyv hibája. Tommy Lee Jones sokkal erősebben játssza McArthur-t, az Amerika Kapitányban látott zubbonyos tiszthez képest láthatóan jobban érdekelte a figura. A tábornok motivációinak kibontása érdekesebb téma lehetett volna, hiszen abban reménykedett, hogy a császárt nem mozdítják el a helyéről, így teljesülhet elképzelése, hogy karöltve építi vele újjá Japán, ezzel pedig nagyobb hírnévre tehet szert, talán még az elnöki székbe is beleülhet.

Nekünk azonban Fellers klisés romantikus visszaemlékezéseivel kell beérnünk (amelyeket nem erőltetnek túl) és láthatjuk, hogy folyamatosan erős falakba ütközik, hiába sikerül találkozót kérnie az ismert politikusoktól, a legtöbben homályosan fogalmaznak és még saját kollégái is megpróbálják kitúrni pozíciójából. Túl sok információval nem gazdagodhatunk, a lényeg, hogy az elhangzottak alapján semmi sem egyértelmű, nem lehet tudni ki kezdte a háborút, csak az a fontos, hogy kinek az utasítására tették le a fegyvert a mindenre elszánt japán katonák. Lehetett volna mindezt izgalmasabb körítésben is tálalni, Fellerst hiába próbálják érzelmekkel teli fickónak mutatni, inkább egy unalmas, sótlan figura, aki A pontból elsétál B pontba. Ismét egy film, amely jobban járt volna, ha némileg megkurtítva valamely ismeretterjesztő csatornán landol.

imdb: 6,3

rottentomatoes 31 %

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *