FilmDROID 
Még a koliban az egyik szobatársam esténként mindig előkaparta szekrényéből kistévéjét, beállította az antennát és megnézte a Barátok közt újabb epizódját. Csakis ez érdekelte a műsorok közül, semmi más. Jómagam ugyan nem követtem a sorozatot és csak néha tartózkodtam a szobában, amikor elkezdődött az aktuális rész, de nem mindig alakult úgy, hogy kihagyjam a tévé beüzemelését. Néha hetek is elteltek, míg belefutottam a soron következő részbe és azonnal feltűnt, hogy egyik-másik karakter mintha nem úgy viselkedne, mint korábban. „Te, ez a fickó nem valami galád szélhámos volt legutóbb?- kérdeztem. „Már megváltozott” – jött a választ. Ismét telt-múlt az idő „Ez az alak megint egy mocskos gazember?” – tettem fel a kérdést. „Úgy tűnt, hogy megjavult, de mindez csak egy nagy terv része volt, viszont a másik továbbra sem változott, továbbra is pozitív alak.”
A búra alatt sorozatot próbálták misztikus, izgalmas produktumként beállítani, de valójában nem más, mint a Barátok közt begyorsítva. Nem kell több tucat epizódot megvárni ahhoz, hogy valakin a változás jeleit vegyük részre, az alkotóknak nem is volt ennyi idejük, 13 részbe sűrítették bele Stephen King bestsellerét, gyaníthatóan alaposan felhígították a sztorit. Alapvetően kevesen vannak ellene annak, ha egyes szereplők nem ugyanúgy viselkednek (kivéve persze Jockey), de az alkotók olyan röhejes és blőd helyzeteket, szövegeket teremtettek-írtak, amit talán csak a latin-amerikai szériákon edződött közönség tud rezzenéstelen arccal, kikapcsolt, OFF-üzemmódban lenyelni. Olvasd tovább
