Aki fiatalkorában gyakran támasztotta valamelyik kocsma pultját bizonyára megbeszélte cimboráival egymás között pár sör és feles társaságában, hogy egyszer talán végig kellene inni a környék italozóit, méghozzá egy nap (vagy este alatt). Anno mi is többször egyeztettünk, párszor el is indultunk, de valahogy mindig jutottunk a cél végére, valaki mindig levált tőlünk vagy eltűnt (volt olyan eset, hogy a két település között csámborgott és állítása szerint ufót látott), esetleg leragadtunk egy helyen. Eltelt jó néhány év és már egyikünk se gondol arra, hogy be kellene fejezni, amit egykoron elhatároztunk.
A The World’s End elején Gary King (Simon Pegg) még mindig a régi szép időkön agyal, amikor még a haverokkal Newton Havenben iszogatott és egyszer ők is elindultak a „Nagy Túrára”, amelyet sajnos nem fejeztek be. Nem hajlandó beletörődni, hogy így alakult, összecsődíti a régi társaságot, akik inkább azért tartanak vele, mert egyhangú, szürke, mondhatni unalmas életükbe akarnak némi színt csepegtetni és nem azért társulnak Kinghez, mert olyan nagyon hiányzott nekik. Olvasd tovább