Aki fiatalkorában gyakran támasztotta valamelyik kocsma pultját bizonyára megbeszélte cimboráival egymás között pár sör és feles társaságában, hogy egyszer talán végig kellene inni a környék italozóit, méghozzá egy nap (vagy este alatt). Anno mi is többször egyeztettünk, párszor el is indultunk, de valahogy mindig jutottunk a cél végére, valaki mindig levált tőlünk vagy eltűnt (volt olyan eset, hogy a két település között csámborgott és állítása szerint ufót látott), esetleg leragadtunk egy helyen. Eltelt jó néhány év és már egyikünk se gondol arra, hogy be kellene fejezni, amit egykoron elhatároztunk.
A The World’s End elején Gary King (Simon Pegg) még mindig a régi szép időkön agyal, amikor még a haverokkal Newton Havenben iszogatott és egyszer ők is elindultak a „Nagy Túrára”, amelyet sajnos nem fejeztek be. Nem hajlandó beletörődni, hogy így alakult, összecsődíti a régi társaságot, akik inkább azért tartanak vele, mert egyhangú, szürke, mondhatni unalmas életükbe akarnak némi színt csepegtetni és nem azért társulnak Kinghez, mert olyan nagyon hiányzott nekik. Olvasd tovább




Edgar Wright és Simon Pegg befejezi a Cornetto trilógiájukat. Ennek első része a Haláli hullák hajnala volt, majd a zombiparódia után az akciófilmeket figurázták ki a Vaskabátokkal (Hot Fuzz). Idén a The World’s End vígjátékkal érkeznek, ami természetesen a világvége-ufó-inváziós filmeket parodizálja. Még szép, hogy Nick Frost is játszik az alkotásban.

