írta Nikodémus
Az az igazság, hogy még Ashton Kutcher a legjobb ebben az egészben. Megformáltja, Steve Jobs viszont ordítozva küldené el a búsba az összes alkotót, Joshua Michael Stern jOBS című filmje ugyanis se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak érdektelen. S ezt a mániákus Apple-vezér mindennél jobban utálta.
Pedig a témában lett volna potenciál, a Steve Jobs halála után két évvel elkészült jOBS azonban nem más, mint a hősről szóló tudnivalók wikipédia-szócikk-szerű felmondása. Már a narratív keret sem stimmel: az iPod 2001-es prezentációjába csöppenünk, hősünket jótékonyan homályban hagyja a kamera, csupán a hangját halljuk – s a dübörgő sikert. Az utolsó jelenteket látva derül ki, hogy mindez valamilyen visszaemlékezés-indító gesztus akart lenni, de a keret másik fele egyszerűen félbemarad… Persze mire idáig eljutunk, sok minden más is összegyűlik a film rovásán. Például a cselekmény kiábrándító csapongása: a már említett nyitójelenet után Jobsot először mezítlábas, nonkonformista hippiként ismerjük meg (némi füvezéssel és szabad szerelemmel fűszerezve), aztán rácsodálkozó kisfiúként látjuk (amikor Wozniak megmutatja neki, mit is barkácsol otthon, a sufniban), majd szempillantásnyi idő sem telik belé, s hősünk már öntudatos üzletember (főleg a befektetőjelölttel való reményteljes találkozás során). Itt van tehát ez a figura, aki kissé ugyan különc (vegetáriánus, büdös és enyhén zilált a szerelmi élete), de hát Istenem, ez a zsenik velejárója, fogadjuk hát el őt olyannak, amilyen, s csodáljuk kreativitását. Hiába melózik becsülettel Ashton Kutcher, ezt nem tudja hihetővé varázsolni.
Ahogy a forgatókönyv hiányosságait sem, melyek már az első fél óra után szembeszökőek: a frappánsnak szánt párbeszédek ugyanis nem tudják elfedni, hogy a filmidő végére túlságosan elszaporodó nagyjelenetek mellett nincs felvázolva az okok és motivációk rendszere. A párhuzamosan induló szálak szintén esetlegesen kerülnek előtérbe, rendezőnk pedig megelégelhette a velük való bíbelődést, mert a film közepétől mind Jobs személyiségének mélyebb kibontása, mind magánéletének fordulatai háttérbe szorulnak, hogy teret adjanak az Apple-birodalom vezetése körül dúló machinációk ábrázolásának. Ez akár még érdekes is lehetne, de olyan homokozó-csetepatévá süllyed a dolog, hogy hamar ráun a néző. Így eshet meg, hogy hacsak Jobs-rajongóként nem tudjuk betéve a cég történetét, az egymást követő igazgatósági üléseken meghozott döntések erdejében egyszerűen képtelenek vagyunk kiismerni magunkat. Ki kivel van, ki kit fúr a háttérben? Fogalmunk sincs, sokszor még Jobs szerepe sem tisztázódik – persze azon kívül, hogy tizedszer is a fejére olvassák: már megint messze elhúzódott aktuális projektje. Apropó, kütyük: az Apple emblematikus gépei szépen felsorakoznak, s ez talán a film egyetlen, feltételek nélkül dicsérhető vonatkozása: a kor hangulatát elegáns nagyvonalúsággal jeleníti meg a díszlettervezők munkája, a háttérben kurrens slágerek szólnak, az Apple-mániások pedig biztos számtalan elrejtett utalást találnak majd a berendezések között. Más örömük úgysincs.
Kutcher – tudjuk – nem a színészistenek parnasszusi magasságaiból szállt alá, sokan pusztán egy ügyes és jóképű kóklernek tartják, ám ebben a filmben vele van a legkevesebb gond. Tisztes munkával felkészülve, odaadóan formálja meg karakterét, nem rajta múlik, hogy alapanyag hiányában tulajdonképpen nincs kit eljátszani. Gesztusai rendben vannak (hanghordozása, mondatai, testtartása és járása egyaránt erőlködésmentes, precízen kitalált momentum), maszkírozása is hű, ám a tény, hogy a forgatókönyv hibájából idegesítően sokszor kell ordibálnia avagy sírva fakadnia, nem könnyíti meg számára a hiteles alakítást. A mellékszereplők – mert társsá emelkedő partnereket ebben a verzióban sajnos nem láthatunk – mindannyian igyekeznek feltölteni papírmasé-figuráikat élettel, ez néhányaknak sikerül (pl. a Steve Wozniakot megformáló Josh Gadnek, a Mike Markkula bőrébe bújó Dermot Mulroneynek, de még Matthew Modine is jó), a többségnek sajnos nem.
A mindezek tetejébe hosszúságával is büntető, mintegy kétórás film háromnegyedénél a tervezési részleghez bekukkantó Jobsnak tesz tulajdonképpen szerelmi vallomást Jonathan Ive (Giles Matthey). Akinek eddig illúziói lettek volna, ezen a ponton végleg feladja a filmért való küzdelmet: mindent eláraszt a magukat mélyértelműnek feltüntető, valójában ordítóan semmitmondó cégfilozófiák és a Coelho-bölcsességekként idézhető Jobs-egysorosok tömege. S mire lepörög a végefőcím, a csúnyán elpazarolt témát talán sajnálhatjuk, a filmet viszont a legkevésbé sem: lehetett volna a fordulatos életű, embertársaihoz és saját szüleményéhez, az Apple-höz mindvégig ellentmondásosan viszonyuló Jobsról egy merészen provokatív vagy (ne legyünk telhetetlenek…) egy tisztes kiállítású, stílusos filmet forgatni, a jOBS azonban még az utóbbi, jelentősen leszállított mércét is alulról sunnyogja át: hollywoodi szuperprodukciónak mérhetetlenül fapados, független-szagú, igényes tévéfilmnek lapos és érdektelen, Apple-propagandának pedig felháborítóan primitív.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.
- Példakép kerestetik - 2024. szeptember 08.
- A bérgyilkos, aki nem is volt (Hit Man) - 2024. július 21.
- Smoke Sauna Sisterhood (2023) - 2024. július 07.
- A majmok bolygója: A birodalom (Kingdom of the Planet of the Apes) - 2024. június 16.
- Lelépnék egy másik bolygóra – Nyersanyag - 2024. június 09.
Nem tudom miért erőltették ezt a filmet. Illetve sejtem, de miért nem próbálnak egy minőségi produkciót összehozni ahelyett, hogy selejtes terméket dobnak össze gyorsan. Kb olyan, mint a Fifth Estate.
Mindenesetre a másik Jobs film sokkal ígéretesebbnek hangzott már az elején és legalább nem kapkodják el.
Láttad a Fifth Estate-t? Pedig abban bíztam egy kicsit.
Nem láttam, de ha a többség lehúz egy drámát vagy életrajzi filmet, akkor ott nem sok jót sejtek.
Van egy regi film a temaban:
http://www.imdb.com/title/tt0168122/
Abszolut b-kat, de nekem vmi okbol bejon, bar magam sem ertem miert. Igy aztan nehany evente elo szoktam venni megnezni 🙂
Köszi a tippet, megnézem majd.
dm
azért tetszik neked, mert jó ill. jobb mint az új, ennyire egyszerű 🙂
a régi filmhez adott tanácsokat Steve Wozniak és eddig Noah Wyle alakította a legjobban Jobs-ot, ami még jó sokáig így is lesz szerintem
A Pirates of The Silicon Valey c. filmben a Jobsról szóló összesen kb. 25 perc tízzer többet és jobban mond el az emberről!
A Wozniak pedig totál el lett szúrva! <- Szintén a fentebb említett film a mérvadó!
Ennyi elütést!!! :/
Sry
Steve Jobs-t szokás zseninek, nagy agynak, jövőformáló tehetségnek nevezni. Éppen ezért egy róla szóló filmnek minimum érdekesnek kellene lennie. De csak az látszik, hogy elkapkodták. Hogy muszáj volt minél előbb készíteni egy Jobs filmet, meglovagolni a témát. Nem Ashton Kutcheren múlt a dolog, szerintem ő nem volt rossz. Csak egyszerűen az eltelt két órában nem volt semmi kiemelkedő, nem volt semmi, ami után valóban azt tudnám mondani, hogy igeeen, naaagy fenomééén volt. Középszerbe sorolható a film. Kár érte. Szerintem az iSteve másik Jobs film sem lesz jobb ennél, viszont a másik projekt sokkal ígéretesebb, ami kifejezetten csak Jobs életének három fő állomására koncentrál.