1

István, a király (1983-2013)

írta Nikodémus

2013-08-istván-a-király-01

Kezdhetném Nemeskürty István örökbecsűjével, a nyilvánvaló Jézus Krisztus Szupersztár-allúziókkal vagy a korabeli értelmezések labirintusának felfejtésével, de inkább csak annyit mondok: Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király immár harminc éve él, lélegzik és állja a sarat – annak ellenére, hogy bizony dobálják fentről és alulról, jobbról és balról. Talán meglepő e kijelentés, hiszen a darab a magyarok egy tekintélyes része számára kitörölhetetlen örökzöld, ám úgy tűnik, épp ez – e veszélyes népszerűség – adta az alkalmat arra, hogy folyton vitatkozzanak rajta értelmiségiek, történészek, színészek és rendezők, politikusok és szponzorok. S lehet, hogy pont ez a titka.

Olvasd tovább

17

Elysium – Zárt világ (Elysium)

elysium

Az irományt NY124 küldte nekünk. Köszönjük!

A District 9 készítőjének Neill Blomkampnak az adatott meg, ami ritka a filmek világában, ugyanis már első műve, az alacsony költségvetésű, független science fiction nagyot durrant: kritikai és bevételi szempontból is elismerték, mindezt Peter Jackson gyámkodása alatt. Nem hiába várta mindenki érdeklődve az Elysiumot, mint a következő, hasonlatos témájú alkotást, ami a trailerek alapján szintén hordoz magában egy társadalmi mondanivalót, ahol az alkotók (legfőképp az író-rendező Blomkamp) nem féltek jobban megnyomni a ceruzát. A léc elég magasra lett helyezve.

Olvasd tovább

10

A magányos lovas / Szörny egyetem

írta Nikodémus

2013-08-magányos-lovas-szörny-egyetem

Ha azt kérdezed, miképp kerül egymás mellé ez a két film, azt felelem, jogos a kételkedésed. Mégis, nem csupán az írói önkény sodorta össze A magányos lovast és a Szörny egyetemet: mindkettőt a nyár reprezentatív blockbusterének szánták, mindkettő bevallott célja volt az alkotók megkopott renoméjának visszaállítása és mindkettő kimaradt itt, a Filmdroidon a nyári szórásból – eddig.

Olvasd tovább

3

Röviden: Szeretők, utazók

szeretokutazokEz egy vicc, bár sokkal inkább hasonlít egy bohózatra. Kész csoda, hogy egy Benny Hill-hez hasonló alak nem tűnt hirtelen fel a játékidő alatt, de az sem okozott volna meglepetést, hogy a repülőgép fedélzetén Hill egykori komédiái közül vetítenek valamit. Pedro Almodóvar legutóbbi filmjével (A bőr, amelyben élek) elég magasra tette a mércét a döbbenet tekintetében, ennél nagyobb meglepetéssel és ötlettel az elmúlt években nem szolgált egyetlen hollywoodi mesterember sem. A Szeretők, utazók inkább egy laza ujjgyakorlat Almodóvartól, filmje cselekményének nagy része egy bajba jutott utasszállító fedélzetén történik, mivel akad egy kis műszaki probléma, ezért Toledo felett kell körözniük, míg megkapják az engedélyt a leszálláshoz. Még szerencse, hogy nagyobb pánik és káosz nem tör ki, mivel az utasokat előre bealtatózzák. Ám a problémát nem lehet csak úgy józanan és higgadtan kezelni, előkerül a pia és még némi drogot is találnak. Ennek köszönhetően mindenkiből előtör az őszinteségi roham, megtudjuk, hogy a személyzet tagjai kikkel kavarnak és mely nemet szeretik. De nem csak a pilóták és a légikisérők állnak kapcsolatban egymással, de kiderül, hogy az utasok némelyike között is van ilyen-vagy olyan összeköttetés. Akad itt női médium, aki el akarja veszíteni szüzességét és szado-mazo-t kedvelő díva is. Sok színes karakter felvonás, mintha csak cirkuszban lennénk. A rendező elsősorban a szexualitásra hegyezte ki a poénok többségét, jó néhány karakter meleg és ők gyakran próbálják szállítani a poénokat, de láthatóan Almodóvar inkább csak kifigurázza őket. Antonio Banderas és Penelope Cruz neve gyakorlatilag csak a marketingre kellett, a két színész csupán az elején vált néhány mondatot egymással, annyi szerepük van, hogy az ő számlájukra írható a bekövetkező gond. Több ismert spanyol színész is helyet kapott a szereplőgárdában, bár túlságosan megerőltetni magukat nem kellett. A drámai helyzetben a karakterek eldiskurálnak egymással, kiderül róluk néhány érdekesség, megtudjuk, hogy egyikük magánélete sem fenékig tejfel, de komolyan nem igazán vehető egyikük sem. A Szeretők, utazók néhol közönséges, helyenként alpári, eléggé öncélú, sztereotípiákat alaposan kifigurázza és nem túlságosan emlékezetes, de egy repülőgép utasterében soha nem emelték ki így a színeket. 60 % Olvasd tovább

6

Red 2

red2

Hé, Frank! Mi a helyzet? – kérdezi egy orosz kémelhárító dögös nő (Catherine Zeta-Jones) az egykori CIA ügynöktől, majd azonnal le is kapja. Érthető, hogy utána kissé kínosan vigyorog szerelmére (Mary-Louise Parker), a volt telefonközpontos hölgyeményre.

Ugyanezt kérdezhetnénk Bruce Willis-től, hozzátéve, hogy „Fej vagy gyomor?”, mert a színész manapság nem hogy letért a biztonságos sárgaköves útról, de már nyakig a büdös posványban gázol és még csak egy „williszes” félmosolyra sem futja. Sajnálatos módon az eltelt időszakban minden marhaságot bevállal és még csak meg sem erőlteti magát, hogy legalább valami érzelmet erőltessen az arcára. Illetve mégis, az a méla unalom, ami látható rajta egyszerűen idegesítő és borzalmas, ezt az arckifejezést a legutóbbi Die Hard opuszban vitte tökélyre, ahol valószínűleg már egy bevitt gyomrost is egykedvűen fogadott volna. Olvasd tovább

4

R.I.P.D. – Szellemzsaruk – írta Mini Me

szellemzsaruk

Jeff Bridges, Ryan Reynolds és Kevin Bacon, ugye milyen jól is indul ez a szituáció? Na pont ilyen rosszul folytatódik. Kár, hogy a nevek újabban nem jelentenek semmit. Adott egy bostoni rendőr, Nick Walker (Reynolds), akiben felébred a lelkiismeret, miután társával Hayes-szel (Bacon) megfújnak egy láda aranyat egy drograzzia során. Feleznek, de főhősünkben angyali kedvese szemeinek bájos csillogása hatására fellobban a lelkiismeret. Azt azonban nem sejtheti, hogy Hayes-nek komolyabb tervei vannak a lopott zsákmánnyal, így egy rajtaütés során szembesülnie kell annak „kapzsiságával” és a kezében tartott gépfegyverből kilőtt sorozattal. Nick ekkor „komoly” spirituális utazásra indul és a Szellemrendőrség mindenesének, Mildrednek (Mary Louise Parker) irodájában találja magát, ahol 100 éves szolgálatot vállal, amellyel kedvezőbb megítélés alá eshet majd a végítélet idején. Feladata pedig nem más, mint a Földön maradt halottak szellemeinek begyűjtése, akik különböző galibákat kavarnak. Társa a szószátyár vadnyugati veterán Roy Pulsipher (Jeff Bridges), akivel kapcsolatuk korántsem tökéletes. Miközben közösen nyomoznak és kerülnek közelebb a megoldás felé, természetesen összecsiszolódásuk elkerülhetetlen. Nick természetesen rajta tartja „mandulavágású” szemét kedvesén és egykori társán, akiben joggal lát többet, mint saját maga szimpla gyilkosát. Ahogyan a történetben haladunk előkerül a romantikus szál, megleljük a főgonoszt és „elképesztően félelmetes” végső tervét, kapunk néhány tényleg vicces beszólást Roytól és majdnem elalszunk az egészen. Olvasd tovább

2

A kilenc királynő (Nueve reinas, 2000)

kilenckiralyno

Tolvajok? Itt mászkálnak körülöttünk. A motoros csak arra vár, hogy valaki a járda széléhez lépjen, az a fickó az autóban most nézi kinél lehet valami értékes. Ott vannak mindenütt, de észrevétlenül meghúzzák magukat. Ezért kell vigyázni a táskádra, az értékekre, az ajtóra és az ablakra, az autódra, a spórolt pénzedre és a seggedre. Itt vannak és mindig is itt lesznek. Lopnak mindent, sok trükköt bevetnek és bármilyen helyről képesek meglovasítani bármit. A táskádból, a kocsidból, a zsebedből. Az utcán, a metrón, stikában. Mindenki másképp csinálja. Horoggal, vagy akár tűvel. Olvasd tovább

3

Killing Season

killingseason1

Előfordult már néhányszor, hogy egy hír hallatán felkapjuk a fejünket, nem is igazán a sztori, hanem a szereplők-rendező miatt. Nicolas Cage és John Travolta vadászhat egymásra a Shrapnelben, John McTiarnan dirigálhat. Enyhén szólva egyik színész sincs valami nagy formában mostanában, de McTiarnan ha akar könnyedén megalkot egy olyan filmet, ami nem okoz csalódást, kisujjából kiráz néhány emlékezetes akciójelenetet. Ám ahogy tologatják, formálják az elképzeléseket, lecserélnek néhány résztvevőt egy idő után a nagy lelkesedés elmúlik és a készítők inkább a „Zavarjuk már le, legyünk túl rajta.” álláspontra helyezkednek. Cage helyére Robert De Niro érkezik, McTiernan a bíróság és a sitt miatt nem ér rá, Mark Steven Johnson veszi kezébe a gyeplőt. Olvasd tovább

0

Az osztag (El páramo, 2011)

Eszem ágában sem volt írni Az osztagról, a Horror Mirror ura, purga kérte meg a szerkesztőket (néha kirakok oda ezt-azt), hogy mindenki írjon a kolumbiai horrorról. Nos, én ezt hoztam össze.

azosztag

Szerencsére horrorfilmekben nincs hiány, de az már kevésbé öröm, hogy a felhozatal láttán olykor elgondolkodik az ember, hogy jobban járna, ha trashkedvelő lenne. Manapság ha valaki filmet akar forgatni legegyszerűbb, ha pár ezer dolcsit összegyűjtve elmegy az erdőbe vagy egy elhagyott raktárépületbe. Felüdülést jelent, ha az amerikai produkciók között utat talál egy más országban készül mű, különösen jó, ha spanyol vagy mexikói felől érkezik valami újdonság. Kolumbiai horrorral ritkán találkozni, legalábbis nem igazán jellemző, hogy e terület felől fújt volna a szél valamiféle horrorszerűséget. Az osztag ugyan 2011-ben készült, de mivel utat talált a magyar mozikba feltételezhettük, hogy nem egy átlagos alkotással van dolgunk. Nos, a film valóban nem az, hanem átlagon aluli. Olvasd tovább

8

A Föld után (After Earth) – írta Mini Me

földutan

Az emberiség tönkretette a Földet. A planéta elhagyása után egy új bolygón lelnek menedéket, a Nova Prime-on. Azonban az új bolygó, új ellenfelekkel szembesíti fajunkat, akik fegyverként az ursákat (a félelemérzet során a vérbe kerülő adrenalint és az ettől felszabaduló feromont érzékelik, ergo látják a félelmet) felhasználva próbálnak minket elzavarni a Nováról. Egyetlen esélyünk a Cypher Rage (Will Smith) vezette Védőrök csapata, a Kísértés elnevezésű „fegyverrel” (érzelmi elhatárolódás a világtól, a félelem tudatos tagadása és kikapcsolása), akik képesek legyőzni, ezeket a veszélyes lényeket. Kitaj Rage (Jaden Smith) szintén apja nyomdokaiban halad és védőr kadétként bontogatja szárnyait. Azonban megfelelési kényszere apja felé, makaccsá teszi és rossz útra tereli, ezért a családfő úgy dönt, utolsó rutinbevetésére magával viszi a fiát. Hajójuk azonban aszteroidaviharba kerül és lezuhannak, a Földre zuhannak, amely az elhagyása óta eltelt 1000 évben újjá teremtette ökoszisztémáját, immár a legkárosabb lény, az ember nélkül. Cypher súlyos sérülései miatt fiára vár a feladat, hogy megmentse mindkettejüket és szembenézzen a hajó roncsai közül kiszabadult félelmetes ellenféllel. Olvasd tovább

10

Transz / Senki többet

írta Nikodémus

2013-07-Transz-Senki-többet

Újraírható-e az emberi agy? Hamisítható-e – elhelyezhető-e, kitörölhető-e – a gondolat? Filmes elmetrükközés-ügyben mostanság Christopher Nolant szokás emlegetni (oda se neki, az Eredet tisztes munka volt, A tökéletes trükk még inkább), ám idén két olyan film is érkezett, melynek rendezője szintén az elme zegzugait vizsgálja. Danny Boyle és Giuseppe Tornatore – noha gyökeresen más stílusú alkotók – legújabb filmjüket egyaránt az iménti alaptétel körbejárásának szentelték. Bár a Transz egy pörgős thrillerként, a Senki többet pedig komótos melodrámaként indul, mindkét film jókorát csavar eredeti zsánerén – és persze a mi agyunkon is.

Olvasd tovább

50

Farkas (The Wolverine)

tn_1farkas

A Marvel egyik legnagyobb „darálógépe” Frank Castle. Nem kegyelmez, nem dilemmázik, bőszen utat tör magának a gengszterek sűrűjében. Családja lemészárlása után arra tette fel életét, hogy minél több bűnözőt csináljon ki. Eddig csak Dolph Lundgren és Ray Stevenson tudta visszaadni mindazt, amit a karaktertől elsősorban elvártak volna. Wolverine még nála is keményebb legény, puska sem kell neki, mert ő maga a fegyver. Képességeinek hála gyakorlatilag gondolkodás nélkül veti bele magát az akció sűrűjébe, bár azért számára is akadnak nehezebb pillanatok. A mutáns előzményfilmjében leginkább csak ilyen momentumok voltak, illetve kissé elkapkodott, átgondolatlan volt az egész produkció. Olvasd tovább