írta Nikodémus
Kezdhetném Nemeskürty István örökbecsűjével, a nyilvánvaló Jézus Krisztus Szupersztár-allúziókkal vagy a korabeli értelmezések labirintusának felfejtésével, de inkább csak annyit mondok: Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király immár harminc éve él, lélegzik és állja a sarat – annak ellenére, hogy bizony dobálják fentről és alulról, jobbról és balról. Talán meglepő e kijelentés, hiszen a darab a magyarok egy tekintélyes része számára kitörölhetetlen örökzöld, ám úgy tűnik, épp ez – e veszélyes népszerűség – adta az alkalmat arra, hogy folyton vitatkozzanak rajta értelmiségiek, történészek, színészek és rendezők, politikusok és szponzorok. S lehet, hogy pont ez a titka.
