Mark Donaka (Keanu Reeves) üzletember, egy biztonságtechnikai cég feje. Emellett a küzdősportok, a vér és a halál rajongója. Vállalkozását fedőcégként használva ugyanis illegális küzdelmeket rendez és szponzorál különböző stílusú és képzettségű harcosok között, akikben a gyilkos ösztönt keresi. A rendőrség a nyomában van, de mindig sikerül kisiklania a kezeik közül, a küzdelmek látogatottsága és zárt nemzetközi TV-láncon keresztüli közvetítése hatalmas jövedelmet biztosít számára. Azonban kísérleteit kudarcok kísérik, mivel az általa választott harcosok nem akarnak gyilkossá válni a ringben. Azonban mivel sokat tudnak és igyekeznek szabadulni az üzletből, hajlandóak a rendőrséggel is kooperálni, amiért Donaka megöleti őket. Olvasd tovább
kritika
Női szervek (The Heat)
Felesleges hosszú mondatokon keresztül taglalni a buddie akció-vígjátékok jellemzőit, a lényeg, hogy legyen két teljesen különböző figura, az sem árt, ha esetleg az elején alaposan utálják egymást, a későbbiek folyamán majd szépen összecsiszolódnak. Tegyünk egy öngyilkos hajlamokkal küzdő forrófejű nyomozót egy öregebb, családos, nyugdíjra gondoló kolléga mellé (Halálos fegyver) vagy egy mogorva zsarut párosítsunk egy új szerepre készülő sztárszínésszel (Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő). Sajnos a műfaj manapság képtelen emlékezetes produkciót kitermelni magából, bár nem is igazán akarnak ezzel foglalkozni, inkább képregényfilmekben vagy remake-ben gondolkodnak. Olvasd tovább
A 42-es (42) – írta Rekkless
A 42-es, Harrison Ford és Chadwick Boseman főszereplésével készült film, ami a második világháború utáni baseball korszakba kalauzol el minket. A cselekmény 1947-ben veszi fel a fonalat. Jackie Robinson történetét meséli el, egy fekete Baseball játékosét, aki elsőként szerepelhetett a most is nagy népszerűségnek örvendő MLB-ben, azaz a Major League Baseball ligában. A film egy kisebb időszakot mutat be, de egy egész korszakot ölel át. Egy olyan társadalmi forradalom kezdeteit láthatjuk magunk előtt megelevenedni, ami miatt a sport és a minden napi élet a feketék számára a későbbiekben talán mondhatjuk, hogy megkönnyebbült. Olvasd tovább
The Place Beyond the Pines (2012)
írta Nikodémus
Aki látta már vagy olvasott az elmúlt év csöndben besettenkedő meglepetéséről, azt bizonyára magamra haragítom, ha azt mondom: a Place Beyond the Pines egy közhelyparádé. Pedig így van. De ez csupán az igazság egyik fele. Derek Cianfrance legújabb filmje végletekig koptatott amerikai zsánerkliséket vesz alapul, ám akkora szívvel, olyan borzongató atmoszférával és instant zsenialitással meséli újra őket, hogy nem kapsz levegőt.
A bűn éjszakája (The Purge) – írta Mini Me
Adott minden évben a tavaszi nap-éj egyenlőség éjjele, amelyen a „hatalmas” Amerikában minden bűn elkövethető 12 órán keresztül büntetlenül. Ezzel segítvén elő a társadalom számára haszontalan „vadak” kiiktatását a szociális ellátórendszerből, amely jelentős könnyítést ad a rendszer további működéséhez. A gazdagok megerődített házaikban televízión keresztül követhetik a televízióban a mészárlásokat vagy ha kedvük szottyan maguk is beállhatnak a hentesek közé, persze ezzel kockáztatva saját testi épségüket is. Olvasd tovább
Movie 43: Botrányfilm (Movie 43) – írta Mini Me
Először is a felvonultatott szereplőgárda hihetetlenül impozáns. Másodszor amiben Farrelly-ék keze benne van, abban tutira lesz disznólkodás. Harmadszor vajon lehet-e ezt a kettőt igényesen összerakni?
Statham 2x: Parker / Kolibri-kód
Ha engem megböknének (Késsel! Nem a Facebookon!) minimum ledöbbennénk, erősen fájlalnám és nem csak legyintenék rá, hogy holnap egy kicsit sajogni fog a helye. Orvosért kiáltanék és pár deci vér veszteség után bizonyára egy kórházi ágyban pislognék hetekig. De Jason Statham más. Ő akcióhős! Olyan, akinél csak átmeneti állapot, ha agyonlövik, pár liternyi vérveszteség után sincs egy jajszava és egy késszúrás abszolút nem akadályozza a bunyóban. Statham ezúttal Parkert, az elvekkel bíró szélhámost alakítja, akit átvernek, de kőkeményen bosszút áll.
Donald E. Westlake regényhőse több könyvben is szerepelt, sőt a karakter néhány filmben is felbukkant más néven. Talán az utóbbi évek legismertebb és legkedveltebb adaptációja a Visszavágó volt a még csúcson lévő Mel Gibson főszereplésével, amely arról is elhíresült, hogy az alkotás harmadát újraforgatták. Most Statham bújhatott Parker bőrébe, a figura csak a gazdagoktól lop és rühelli az erőszakot. Csapatának viszont nincsenek elvei és ők boldogan meghúzzák a ravaszt, ha arról van szó. Miután Parker nem hajlandó kivenni, illetve betenni a részét a következő akcióba így rövid úton megválnak tőle az út szélén. Emberünk kemény fickó, nem jön el érte a halál, így miután magához tér gyorsan kereket old, hogy elinduljon a bosszú szép hosszú, véres útján. Olvasd tovább
Tűzgyűrű (Pacific Rim) – írta NY124
Mecha. Hatalmas, ember által irányított, végtagokkal rendelkező robotok, brutális fegyverekkel, amelyeket általában egy idegen fenyegetés ellen vet be az emberiség. Az e gépeket szerepeltető művek leginkább japán területen népszerűek, ott is inkább az animékben és mangákban (pl.: Neon Genesis Evangelion, Code Geass). Nyugaton idáig csak a mi ízlésünkre formált verzióikkal találkozhattunk, illetve a saját magunk által kifejlesztett elképzeléseket láthattuk a robotos témában. A Tűzgyűrű ezt a tendenciát igyekszik megtörni, igazi nagy mechák fognak szörnyeket zúzni és viszont, miközben mind nyugaton, mind keleten mindenki elégedett lesz. Legalábbis a híres-neves Guillermo Del Toro és csapata ezt igyekszik elérni. Olvasd tovább
Bosszútól fűtve (Dead Man Down) – írta Mini Me
Kerik László (Colin Farrell) két éve elvesztette a családját, amikor egy ingatlanspekulációra és kábítószer-kereskedelemre szakosodott banda, albán végrehajtókkal meggyilkoltatta lányát és feleségét. Azt hitték a férfi is meghalt, ám tévedtek és László, felesége nagybátyjának (F. Murray Abraham) támogatásával immár Victor álnéven beépült a bandába. Sőt hallgatagsága és megbízhatósága révén már a főnök, Alphonse Hoyt (Terrence Howard) bizalmasává avanzsált. Miközben a bandavezér folyamatos fenyegetéseket kap névtelen levelekben, megpróbálja kideríteni kinek is állhat útjában és igyekszik lecsapni ezekre az ellenfeleire, illetve bűntársaira. A banda tagjai azonban egyre fogyatkoznak és időközben kiderül, hogy a végrehajtó albánok is hasonló fenyegetéseket kapnak. Mindennek a hátterében László személyes bosszúja áll, aki kockára téve akár életét is, ki akarja végezni az összes felelőst. Bosszúhadjárata közben ismerkedik meg a balesetéből lábadozó Beatrice-szel (Noomi Rapace), aki meglehetősen furcsán indítja a kettejük között mérsékelten kialakuló románcot. Felszínre kerülnek a régi sérelmek és sérülések, a motivációt jelentő tragédiák és sorscsapások, amelyek elvezetnek minket nézőket a végkifejletig. Olvasd tovább
Gru 2 (Despicable Me 2) – írta NY124
Az animációs filmek különleges helyet foglalnak el a filmkészítés világában, ugyanis míg alapvetően gyermek célközönséggel rendelkeznek, a felnőtteknek is meg kell felelniük, nem kevésbé a kritikusoknak illetve a mozgóképgyártás alapkövetelményeinek. A 2010-es Gru (Despicable Me) mindezt hozta, az év egyik kellemes meglepetése volt, az apróságoknak és a nagyoknak is kedvére tett. Nem mellékes a nagy haszon, a Universal Pictures legnagyobb örömére, így a második rész várható volt, a bevételek alapján pedig sikerre van ítélve, de vajon a fent említetteknek is maradéktalanul megfelel? Olvasd tovább
Odd Thomas – A halottlátó (Odd Thomas)
Lehet, hogy a könyviparban nagy a vetélkedés Dean R. Koontz és Stephen King között, ám Hollywoodnak inkább az utóbbi a kedvence, előbbi műveit valamiért erősen hanyagolják. A legutóbbi Koontz nevével fémjelzett mozifilm a Fantomok volt, amely sajnálatos módon kevés figyelmet kapott. Az Odd Thomas – A halottlátó kecsegtethetett volna némi reménnyel, hogy a siker láttán a producerek előveszik a szerző regényeit. Azonban a forgatás hetekig állt pénzügyi gondok miatt, habár a filmen nem fedezhető fel, hogy nehéz körülmények között született volna, de a marketing hiánya látható és gyakorlatilag mindenféle felhajtás nélkül nálunk azonnal DVD-n debütált a thriller-horror. Olvasd tovább
Röviden: Q – Érzékek birodalma (2011)
Mi is volt ez? Női zuhanyzóval indítunk, ahol konkrétan nem mutatnak mást, csak hölgyeket középtájon. Jönnek-mennek, mindeközben fickókról társalognak. A fürdőbe olykor vissza-visszatérünk, de a téma mindig ugyanaz, se füle, se farka. Történet? A hivatalos leírás szerint a rendező társadalmi sztereotípiákon keresztül őszinte és kendőzetlen filmet készített az erotikus vágyakról. Őszinte? Talán, de akkor a pornót is annak tekinthetjük, hisz ott is mindenki őszintén egyetlen dolgot akar, több pózban. A kendőzetlent bizonyára arra értik, hogy a legtöbb szereplő a játékidő során meztelenül mutatkozik, tehát lehet, hogy füle nincs a sztorinak, de farka annál több. Drámáról nem igazán beszélhetünk, hiszen nem tűnik annak, sőt, igazság szerint még igazság szerint nem igazán látszik, hogy lenne összefüggő cselekmény. Némi dialógus után jöhet a szex, de van itt szép, hosszú maszturbáció, több ujjazás, nyalás, leszbi jelenet és még sorolhatnánk. Erotikus filmnek nehezen lehetne nevezni, inkább a szoftpornó kategóriát súrolja, de az biztos, hogy a művészfilm. Lehetne bele-vagy megmagyarázni, ha lehetne mit, de nincs. Konkrétan mit akart mondani a rendező? A szerelemről, testiségről vagy a vágyakról akart értekezni? A Q inkább az a produkció, ahol a direktor hatalmas mosollyal a farkával kezében olvassa végig a véleményeket, ahogy megpróbálják megfejteni mondanivalóját. Nekem csak egy dolog jár a fejemben: Ki ülhetett a székben előttem?











