0

Ki az az Erin Carter? / Vaják – 3. évad / Titkos invázió / Alapítvány – 2. évad

írta Nikodémus

Ki az az Erin Carter? (Who is Erin Carter?) – Valamit tudhat ez a Netflix. Valamit nagyon, ha egy ránézésre tizenkettő-egytucat thriller-sorozatot úgy képes eléd tenni, hogy simán bekajálod, pedig már tudod előre az összes fordulatát. A legújabb őrület ugyanis egy barcelonai tanárnő (Evin Ahmad) állítólag valós alapokon nyugvó története, aki meglepő ügyességgel nyomja le az aktuális bolti tolvajt, és ez felkelti pár ember gyanúját. Miközben Erin kislánya iskolai előmenetelét (no meg a saját életét) próbálja egyben tartani, a szomszéd nyomozó a segítségét kéri, a múlt árnyai pedig lassan előkúsznak a sötét sarkokból… Kár, hogy azok a bizonyos sarkok nem túl sötétek, a szóban forgó nyomozó (Emilio Martin) pedig annyira ostoba, hogy hibát hibára halmozva röpíti hősnőnket a lelepleződés felé. A katalán főváros gyönyörű, a képmutató nagyzolás persze arrafelé is dívik, a szappanoperába (és egyúttal egy ártatlan lány felnövéstörténetébe) ágyazott krimi azonban olyan gyengén van megírva, hogy tényleg előre látható minden fordulat. Ami meg nem, attól meg a fejét fogja a néző: több ponton megmagyarázhatatlan visszakozások és mulatságos véletlenek igazgatják a cselekményt, hogy a feszültség az egekig nőjön. Hőseink menet közben legyőzhetetlen terminátorrá változnak, s ahogy illik, megkapjuk a boldog családi hepiendet is – de csak annyira, hogy az utolsó jelenet előrevetítse: lesz még folytatás. Valamit nagyon tud ez a Netflix.

Olvasd tovább

0

A bálna (The Whale, 2022)

írta Nikodémus

Darren Aronofsky úgy tűnik, cáfolta a régi mondást azzal a bizonyos folyóba lépéssel: kétszer egymásután sikerült aktuális, testi szenvedésről szóló filmjével visszacsábítania egy-egy hajdanvolt A-listás színészt Hollywood fősodrába. Idén ráadásul teljes a siker: a fiatal éveiben könnyed kalandfilmekben parádézó, majd kényszerűen visszavonuló Brendan Fraser idén Oscar-díjat nyert elkötelezett alakításáért. A súlyosan elhízott, magányos férfiről szóló A bálna (The Whale) viszont – noha valódi színészi jutalomjáték – mégsem ér fel az életmű eddigi színvonalához.

Olvasd tovább

0

Toldi – moziváltozat

írta Nikodémus

Alkotója immár másfél éve halott, sorozatverzióját tavaly ősszel levetítették a közszolgálati tévécsatornán, mégis érdemes jegyet váltani Jankovics Marcell Toldi-adaptációjának szélesvásznú változatára, melynek mozipremierjét itthon október utolsó előtti hetében tartották. Az újkori magyar animáció állócsillaga generációkat tanított népmondáink, kultúrkincsünk megbecsülésére, s legfrissebb – sajnos utolsónak bizonyult – vállalkozása merész, lobogó szellemről tanúskodik. Olyanról, ami nem elégszik meg a könnyebb úttal: a lehetetlent célozza.

Olvasd tovább

0

Távolodó túlpart – Wendy / Coda (2020)

írta Nikodémus

A gyerek nem tud nosztalgiát érezni, hiszen a tiszta érzelmek örök jelenében él. Örül, sír, dühöng, lelkesedik – és odasimul valakikhez, akik szelíd terelgetésükkel szép lassan bevezetik abba a világba, amit felnőtt társadalomnak nevezünk. A folyamat egyszerre habkönnyű és bitang nehéz, gyönyörűséges és fájdalmas – s befejezhetetlen, bár léteznek határozottan véget érő szakaszai. E visszavonhatatlanul távolodó fantáziavilágokról mesél a közelmúltban megjelent két, varázslatosságában is letaglózó film: a Wendy és a Coda.

Olvasd tovább

0

Az Úr sötét anyagai a HBO-n – A kulisszák mögött

November elején debütált az HBO GO-n a Philip Pullman nagy sikerű regényfolyama alapján készült Az Úr sötét anyagai című sorozat. A premier alkalmából Angyalosy Eszter, Gyárfás Dorka, Kovács Gellért és Tasnádi István beszélgetett könyvek és képregények mozgóképes adaptációiról.

A „fantoméhség” kialakulása

Gyárfás Dorka, a wmn.hu újságírója és szerkesztője volt az esemény moderátora, aki bevezetőjében megemlítette, hogy ugyan a filmes adaptációk történelme gyakorlatilag egyidős a mozi megszületésével, a sorozatok formájában való feldolgozások az utóbbi években szaporodtak meg. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy ez a jelenség többek között annak folyománya, hogy korábban sosem látott éhség van a tartalomra. Kovács Gellért Filmszerész szerint a sorozat formájában történő adaptációk felvirágzása köthető a Trónok harca őrületes sikeréhez is, ami korántsem volt borítékolható. Ugyan a regényfolyamnak volt rajongótábora, de közel sem akkora, hogy biztos legyen a bombasztikus nézettség, ráadásul kockázatos volt egy olyan történetet kisképernyőre vinni, amiben például megölik a főhőst. „Kiderült, hogy az emberek vevők arra, hogy egy ilyen kegyetlenebb narratívával szembesüljenek, ez valamilyen szinten áttörés volt.”

Olvasd tovább

1

Amerikai pasztorál / 20. századi nők

írta Nikodémus

2017-04-amerikai-pasztorál-20-századi-nők-1

Elmondhatatlan tragédia, ha egy szülőnek el kell temetnie saját gyermekét, ám nem kisebb kín, ha kénytelen végignézni, ahogy utódja egészen más utat választ, mint amit ő adott számára példaként nevelésében. A budapesti Titanic Filmfesztiválon nemrég bemutatott Amerikai pasztorál és 20. századi nők különböző nézőpontból ugyan, de egyaránt erről az őrjítő tehetetlenségről mesél.

Olvasd tovább

0

Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)

írta Nikodémus

2015-08-gemma-bovery-julie-kisasszony-1

Ugye ismerjük ezt az embertípust? Mindegy, hogy privát kis szemétdombján vagy hatalmasra nőtt birodalmak tetején trónol, mindegyre saját játszmáit űzi. Hogy kisszerű sakkozása milyen tragikus következményekkel járhat, arra szomorú példa a hazai mozikban még tavasszal bemutatott Gemma Bovery és Julie kisasszony.

Olvasd tovább

12

Sorstalanság (2005)

írta Nikodémus

2015-04-sorstalanság-1b

„…, természetesen.” Ez a hátravetett határozószó (és néhány rokon értelmű párja) a hajtóereje, rákfenéje és kulcsa Kertész Imre Nobel-díjas regényének. A Sorstalanság egy fiatal fiú kiavatás-története egy rezignált író borzongatóan szenvtelen előadásmódjában. Hetven éve ezen a napon szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor, s tíz éve, hogy bemutatták az író művéből készült filmet.

Olvasd tovább

3

Jane Eyre / Üvöltő szelek (2011)

írta Nikodémus

2015-02-jane-eyre-wuthering-heights-1

A szerelem nem csupán vak és süket – ijesztő is.

Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat. A regényklasszikusok újraértelmezésének pedig igenis megvan a maga értelme, még akkor is, ha esetenként irodalomtanári hévvel tiltakozunk a kötelező olvasmányok képeskönyvesítése ellen. Hogy egy filmadaptáció silányítja-e a gyermekolvasó nyiladozó fantáziáját vagy sem, nem tisztem eldönteni, új minőség úgyis csak akkor születik, ha a szavakat valóban sikerül képekké formálni – átvinni egy másik műfaj határán. Az egyaránt négy éve készült Jane Eyre és Üvöltő szelek kiváló bizonyíték erre.

Olvasd tovább

2

Vadregény (Into The Woods)

írta Nikodémus

2015-02-vadregény-1

Elsőre kitűnő ötletnek tűnt James Lapine és Stephen Sondheim vastagon önreflexív, enyhén pszichoanalitikus musicaljét megfilmesíteni. Az 1987-ben a Broadway-n bemutatott Vadregény ugyanis úgy mixeli a Grimm-mesék jól ismert hőseit, hogy végig a gyermekének mesélő szülő felelősségére figyelmeztet. A Disney azonban sajnos Rob Marshallra bízta az adaptációt, és hát aki nem átallja meggyalázni Fellini Nyolc és fél-jét, az egyéb rémtettekre is képes – és nem kell hozzá gonosz mesehősnek lenni.

Olvasd tovább

2

E küzdés maga – Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (2011)

írta Nikodémus

2014-10-Az-ember-tragediaja-01

A FilmMánia ma 21 órakor vetíti a filmet.

Habár vaskos kultúrtörténeti közhely, hogy a heroikus kudarc sokszor többet ér, mint a könnyed siker, a mondat mögött meghúzódó finom gúny ezúttal indokolatlan. Madách műve és annak Jankovics Marcell által készített animációs adaptációja, Az ember tragédiája ugyanis kudarc – a szó rögvalót érintő, mégis csodálatot kiváltó értelmében. Olyan kudarc, melyet sok szerző világraszóló sikerként könyvelne el.

Olvasd tovább

14

A Galaxis Őrzői (The Guardians of the Galaxy)

poster_guardiansofthegalaxy

                                                      írta: ForgerOn

A filmről itt volt kibeszélő.

Az elmúlt évek során számos képregényfilmben kapott nagyobb hangsúlyt a humor. Ez főként a Marvel égisze alatt készülő produkciókra jellemző, elég, ha a Vasember trilógiára, vagy a Bosszúállókra gondolunk. A Marvel univerzum több tréfás karakterrel is bír, ilyenek például Deadpool vagy Pókember. Pókarc esetében jól tette a Fox, hogy elhagyta az első trilógia végére kiteljesedett, önmagába fordult Pókember imázst, s helyette a reebootban Peter Parker pimasz, élcelődő oldalát mutatták be. Ahogy egy jó viccet el lehet rontani, úgy egy humoros történet bemutatását is. Óriási jelentősége van az előadásmódnak. Ez a Galaxis Őrzői estében nem áll fent, éppen ellenkezőleg. A rendező James Gunn remekül tálal, viccesen komolytalanul meséli el a történetet. Ezzel el is érkeztünk az alaptéma műfajához. Hivatalosan a Galaxis Őrzői akció, kaland, sc-fi besorolást kapott, de az igazi műfaja közelebb áll az űr köntösbe bújtatott vígjáték-meséhez. Az előzetesekből már kiderült, hogy a zsákban nem macska található, hanem mosómedve, s néhány humanoid. Egy vidám hangvételű, szórakoztató alkotás ígérete kecsegtet, aminek különös hangulatát a 70-es, 80-as évek remek zenéi csak még jobban nyomatékosítják. Olvasd tovább