kritika

1

Úgy fent, mint lent (As Above, So Below)

Publikálta Koimbra

asabove

Mindig öröm, ha egy nőt tesznek meg főhősnek, aki nem ijed meg a saját árnyékától és nem kezd pityeregni, ha otthon hagyja a fésűt. Bár igaz, ami igaz, hogy a B kategórián belül gyakran állnak hölgyek a történetek sűrűjében, ugyanakkor a teljesítménye vagy éppen a bitang gyenge történet miatt gyorsan elfeledkezünk róla. Szerencsére a Dowdle fivérek újabb műve a jobb filmek közé tartozik.

Bölcsek köve? Ó, nem Harry Potterről vagy éppen Indiana Jones-ról van szó. Csak egy found footage kaland-horrorról. Scarlett megpróbálja megtalálni ezt a bizonyos követ, amelyet egykor apja is keresett. Kutatásai során rejtvényeket megfejtve úgy véli, hogy a megoldás Párizsban található. Konkrétan a francia főváros utcái alatt, le kell merészkedni a katakombákba. Olvasd tovább →

0

To The Wonder (2012)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Plakat_To The Wonder_A4.indd

Miután előző munkájában, Az élet fájában feltette a kérdések kérdését, s válaszokat keresett az életre, az Univerzumra és úgy általában mindenre, Terrence Malick legutóbbi filmje, a 2012-ben bemutatott To the Wonder – mely cím fordítható „A csoda felé”, illetve „A csodához” kifejezésként is – látszólag szűkebbre veszi fókuszát, s szándéka szerint egy szerelmespár történetét meséli el.

Olvasd tovább →

2

Így neveld a sárkányodat 2. / Doboztrollok / Paddington

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2015-01-Így-neveld-2-Doboztrollok-Paddington

A nagy évvégi filmdara közben szokatlan dolgok kerülnek egymás mellé, ám a még nyáron bemutatott Így neveld a sárkányodat 2.-t, az októberi Doboztrollokat és a friss Paddingtont két dolog biztosan összeköti: mindháromnak kisebb-nagyobb köze van az animációhoz, illetve a zsáner adta kereteken belül valami egyénivel próbálkoznak, de persze csak annyira, hogy a családbarát besorolás ne boruljon.

Olvasd tovább →

11

Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)

Publikálta Koimbra

exodus

Mondanám, hogy megfizethetetlen az az érzés, amikor egy produkciót nézve vegyes érzések kavarognak benned. (De persze mégsem az, hiszen mégis kinyitottad pénztárcád.) Nem éppen a filmet illetően, hanem Hollywood fejeseire és mindenható producerei tekintesz kissé szánakozó mosollyal, akiket azért némi tisztelet is megillet. Rettenetesen nehéz dolog lehet, hogy a varázslatos és csodálatos eseményeket mindenképpen a jó ideje nagy népszerűségnek örvendő realisztikus módon próbálnak bemutatni. Valljuk be, ez kemény dió, pláne, hogy az Exodus kapcsán a vallásos tömegeken kívül be kell húzni a tiniket is a mozikba. Olvasd tovább →

11

A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle Of The Five Armies)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-hobbit-3-1

Az előző részekről itt és itt esett szó.

A bennünk lakó hétéves kisgyerek karácsony tájékán nem csak kulináris, hanem audiovizuális túladagolásra is vágyik, s utóbbit rendre szállítja is évtizedek óta Hollywood a család apraja-nagyjának. Idén A hobbit-trilógia minden eddiginél hangosabb befejezése van soron, s Az öt sereg csatája hozza is a látványbeli elvárásokat. Mást nem nagyon, de ez nem kizárólag Peter Jackson hibája. Hanem a mind lejjebb kerülő mércéé, melynek legújabb szintje szerint már normális dramaturgia, sőt, cselekmény sem szükséges egy kiadós ünnepi szórakozáshoz. Ilyen, kortársaihoz hasonló betegségben szenved ez a film is, mely egyébiránt a rendezőtől szokatlan erényeket csillogtat, és benne van egy sokkal jobb mozi lehetősége.

Olvasd tovább →

2

Az élet fája (The Tree Of Life, 2011)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-az-élet-fája-1

ForgerOn korábban itt írt a filmről.

Terrence Malick láthatóan nem sieti el: egyrészt a nagyjátékfilmes debütálása óta eltelt harmincnyolc évben mindössze hatszor forgatott, másrészt mozijai amúgy sem észvesztő tempójukról híresek.

A filozófus-rendezőnek is aposztrofált alkotó mozgóképek segítségével elmélkedett már szeretetről, kilátástalanságról, háborúról és új világról, idei 2011-es filmje, Az élet fája azonban minden eddigin túltesz. A filmezés legnagyobb vívmányát – miszerint konkrét kép és cselekmény igyekezzen megjeleníteni elvont gondolatokat – mások végcélnak tekintik, s ha elérik, elégedetten dől hátra alkotó, néző és kritikus egyaránt. Malick ambiciózus filmje azonban innen indul: a kamerával felállított filozófiai tézistől.

Olvasd tovább →

5

The Homesman

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-12-the-homesman-01a

Itt minden fordítva van: az elvileg rettenthetetlen hősök szűkölve menekülnek, a falu retteg, a férfiak pipogyák, a feleségek megőrülnek, a határtalan szabadságot szimbolizáló táj üres és sivár, s csupán egyvalaki áll egyenes derékkal az élet hozta kihívás elé – egy nő. Már érezzük, Glendon Swarthout 1988-as regénye nem a szokásos western-toposzokat mondja fel, Tommy Lee Jones belőle készült kitűnő filmje pedig még tovább radikalizálja az önmagában is izgalmas közhelydúlást. Egy küldetés, két számkivetett, három súlyos teher – a The Homesman gyomorbavágó erővel ábrázolja a klasszikus, férfiközpontú western kegyetlen fonákját, s közben egy szívszaggató történetet mesél el az azt lakó, végzetesen eltévedt lelkekről.

Olvasd tovább →

1

The Guest

Publikálta Koimbra

theguest1

A retro jó, a retro klassz, a retro szép. Ha éppen azt látjuk, hogy valaki átszellemült arccal mered maga elé talán a régi időszakot idézi fel magában. És egyes filmek éppen a múltidézéssel próbálják elérni, hogy nézőben „átállítson egy kapcsolót” és hirtelen 10-30 évvel ezelőtti érzések száguldozzanak benne. Példának Sylvester Stallone-t lehetne felhozni, aki maga is leragadt a múltban, ellenben a Cold in July remekül teremtette meg a hangulatot. Most Adam Wingard próbálkozik, eredményesen, méghozzá úgy, hogy az alapsztori faék egyszerűségű.

Egy fiatalember kopogtat be a Petersen családhoz. Azt állítja az Irakban elhunyt fiúk jó barátja volt, aki még halála előtt arra kérte, hogy tolmácsolja a családnak, hogy mennyire szereti őket. A gyászoló anyuka első pillanattól kezdve kedvesen tekint rá, felajánlja, hogy pár napot nyugodtan náluk tölthet. A morgolódó férjjel pedig néhány sör mellett tévézés közben köt barátságot. Olvasd tovább →

2

Dumb és Dumber kettyó (Dumb and Dumber To)

Publikálta Koimbra

dumbesdumber

1994 – Jim Carrey a Dilibogyókkal sztár lesz és a vígjáték nagyban hozzásegítette a gumiarcú komikust, hogy ő legyen az első, aki 20 millió dolláros gázsit kér és kap. E mellett jó ideig idézgettek a filmből. A „Pisilini kell” – „Ne tartsd vissza” – „De jó meleg” szöveget a mai napig hallani lehet a téli időszakban és az „Á, Mr Sampsonite” köszönés egy ideig divat volt a suliban (nálunk legalábbis).

2014 – Carrey már nincs a csúcson, nem kap csúcsfizetést és pingvinekkel kell játszania, hogy korrekt eredményt tudjon produkálni. Jeff Daniels, a 20 évvel ezelőtti film húzóneve a tévében ért el számottevő sikert, viszont Farrellyék elég régóta nem tudtak szép bevételt és igazán jó filmet produkálni. Még jó, hogy a Dilibogyók rajongói a katasztrofálisra sikeredett prequel miatt követelték, hogy javítsanak a borzalmas baklövésen. Olvasd tovább →

1

Förtelmes főnökök 2 (Horrible Bosses 2)

Publikálta Koimbra

fortelmes

Hol a fék? Hollywoodban igen sokszor felejtik rajta a lábukat a fejesek a gázon és csak nyomják, nyomják, nyomják, még akkor is, amikor már rég vége az útnak és azt sem veszik észre, ha nekicsapódtak a betonfalnak. Egyeseknek a bőre alatt is pénz van, így kitömve pedig sérülés nélkül is meg lehet úszni bármit.

A Förtelmes főnökök tipikus egypatronos ötlet volt, kihozták belőle, amit ki lehetett. Nick, Dale és Kurt megtette, amit megkövetelt a forgatókönyv, sokan boldogan távoztak a vetítés után, a producerek pedig hozzáláthattak a pénzszámláláshoz. Még szép, hogy arra jutottak, hogy akkor is maradna profit, ha a második alulteljesítene. Akkor miért is ne vágnának bele a következő részbe? Olvasd tovább →

1

Röviden: Amnézia (Before I Go To Sleep)

Publikálta Koimbra

amneziaRemek téma az amnézia, ha egy rendező érti a dolgát és a forgatókönyv láttán sem fog ki rajta olyan film születhet, amely után a néző nem kívánja, hogy bárcsak ő is elfelejtené az eltelt másfél-két órát. Rowan Joffe thrillerében Christine minden emlékek nélkül ébred, fogalma sincs, hogy ki az a férfi, aki mellette alszik. Majd a másik helyiségben falra ragasztott képeket lel, amelyeken saját magát látja, de mégsem ugrik be, hogy mikor és hol készülhettek a fotók. A férfi felvilágosítja, hogy ő a férje és évekkel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett, ennek következtében minden reggel emlékek nélkül ébred.

Nicole Kidman és Colin Firth nem szívesen fog visszaemlékezni 2014-re. Hiszen pár hónappal ezelőtt került a mozikba közös filmjük, A háború démonjai, amely nem sok figyelmet generált, az Amnézia viszont alig érdekelt valakit. Tény, hogy a thrillerből nem lesz klasszikus, de azért nem vészes az alkotás. Joffe nem foglalkozik sokat a bevezetéssel, a múltat letudja a férj pár mondatával, amit pár perccel később Christine pszichológusa told meg újabb információval. De hogyan deríthet ki újabb dolgokat valaki, ha kitörlődött memóriával ébred nap, mint nap? Erre is van megoldás, ami alapján a nő agyalhat, nyomozhat, gyanúsíthat. Kiben bízhat?

Az Amnézia eléggé feszes thriller, legnagyobb hátulütője, hogy kevés izgalmas izgalommal és meglepetéssel szolgál. Olvasd tovább →

3

Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 1)

Publikálta Koimbra

kivalasztott

Az előző részekről itt és itt esett szó.

Hollywood hamar ráérzett, hogy nagy összegek rejlenek a young adult adaptációkban és ha eljutnak a regényfranchise adaptálásának utolsó részéig, azt valamiféle mondvacsinált indokkal ketté lehet bontani. Nyilván előveszik a szokásos magyarázatot, hogy csakis a rajongóknak akarnak kedveskedni és nem akarnak semmi lényegeset kihagyni. De ugye a Harry Potter utolsó felvonásának első fele eléggé elnyújtott volt, az Alkonyatnál konkrétan akár negyed órában is elmesélhették volna a Hajnalhasadás 1. részét. Az éhezők viadala magasan kilógott a műfajból, eddigi két részével tudta tartani a szintet, de végül csak belefutottak ugyanabba a hibába, hogy kettészedték az utolsó történetet és beindult a rétestészta effektus. Olvasd tovább →