2

Röviden: Az útvesztő (The Maze Runner)

utvesztoposterTény, hogy a young adult témában első nekifutásra sok érdekesen hangzó sztori akad. De ha jobban belemélyednének a stúdióvezérek vagy a mindenható producerek gyorsan kiderülne, hogy nem mindegyik téma kívánkozik a vászonra. Hiszen többre maximum a célközönség egy része ülne, jó néhányra pedig még ők sem. Az útvesztőben – most még – nincsenek boszorkányok, sem vérfarkasok és talán nagy szerencsénk, hogy a posztapokaliptikus téma sincs túlerőltetve.

A tehetséges rövidfilmes Wes Ball nem húzza el Az útvesztő elejét, rögtön belevág a közepébe. Thomas sok-sok hozzá hasonló korú srác között találja magát a Tisztáson. Senki nem tudja, hogy miért került oda és emlékeik sincsenek. Mindenesetre láthatóan jól elvannak, beosztották a feladatokat és havonta várják az újabb tagot, illetve rendszeresen belépnek a rendszeresen kinyíló és becsukódó fenyegető labirintus ajtaján, hogy megtalálják a kiutat.

Néhány szenvedő arcon kívül a drámázást nem bonyolítják túl és a fiatalok kicsit közösségének bemutatására sem húzza el. Inkább rendszeresen bedob valami érdekességet, ha leülnek az események pár perc után felpörgeti és a labirintusba is betekinthetünk. Mozgalmas, érdekesnek mondható és nézhető végeredmény született. Szűkmarkúan bánnak a válaszokkal, de nem bosszantó, hogy a túlélőkön kívül minket is átvernek.

Olvasd tovább

6

John Wick

johnwickposzter

Leírtam már néhányszor és most is le fogom: Sajnos az akciófilm haldoklik, visszaszorították a képregényekből készült látványos hősparádék és a műfaj egykori képviselői kissé ráncosan, de vígan törnek-zúznak valamely Kelet-Európai helyszínen. Összetesszük a kezünket, ha véletlenül érkezik egy tökös akció, amibe nem próbáltak beerőltetni ifjú nyikhajokat. A John Wick sem tűnt többnél egy átlagos B kategóriás lövöldözésnél, pláne, hogy Keanu Reeves neve sem jelenet egyet a garanciával és bizony régen volt már a Holtpont vagy a Féktelenül. Aztán megjött az első előzetes és mi tagadás, eléggé dögösen nézett ki. Majd jött a többi meglepetés, az éltető kritikák és pozitív vélemények. Talán Reeves elhozta nekünk az év legjobb akcióját? Olvasd tovább

2

Jack Strong

írta Nikodémus

2014-11-jack-strong-1b

Érdekes időkben talált rám ez a film: miközben hazánk geopolitikai orientációjáról újabban ismét fellángoltak a viták, jó érzés látni egy olyan alkotást, melyet egy önmagával és a külvilággal tisztában lévő nemzet rendezője készített. A Jack Strong műfajával ugyan már többször is találkoztam a közelmúltban, ám a háború ezúttal nem forró, hanem hideg, az események színhelye pedig nem a front vagy a hátország, hanem szürke irodák mélye.

Olvasd tovább

23

Csillagok között (Interstellar)

írta Nikodémus

2014-11-csillagok-között-1b-dvdnews-blog.hu

Mielőtt megkérdezed, hol késett eddig a kritika, szólok: igenis kellett ez a hét, hogy a filmélmény leülepedjen, és lassan kibogozza magát a csinnadrattából és az irreális felhajtásból. Spoiler azért nem lesz.

Nemcsak filmtörténetileg, eszmeileg is szimbolikus a váltás: ami Kubricknál rejtélyes, az emberiséget felfedezésre ösztönző monolit volt, Nolannél kiábrándítóan praktikus, a küldetést vicceskedve segítő robottá alakul. Győzött volna a rideg célszerűség a misztikum felett? A kérdés nem ilyen egyszerű, de jó, ha valami újra készülünk, ugyanis hiába a párhuzamok, az Űrodüsszeia és a Csillagok között két gyökeresen különböző film: míg előbbi rendezője szándéka szerint elsősorban audiovizuális élmény akar lenni, utóbbi leül egy székbe, és elkezd magyarázni – ahogy egyébként Nolan minden filmje az utóbbi időben. Lássuk, ezúttal mi sült ki belőle.

Olvasd tovább

0

Röviden: Ha maradnék (IF I Stay)

hamaradnekMia élete majdnemhogy tökéletes. Megértő, laza, egykoron punk szüleivel, aranyos testérével él és akad egy zenész barátja is és nagyon úgy fest, hogy felveszik a Julliardra. A felhőtlen öröm-boldogságot egy autóbaleset töri ketté. A lány testéből kilépve magatehetetlenül szemléli mi történik körülötte. Családja állapota enyhén szólva is kritikus és nem tud kommunikálni senkivel, hiába érkeznek a kórházba érkező ismerősök, barátok, rokonok.

Könnyes dráma képe lebeghet szemünk előtt, de hozzá kell tennem, hogy a Ha maradék a young adult adaptációk sorát gazdagítja. Nem lenne ezzel semmi probléma, ha RJ Cutler biztos kézzel nyúlt volna a filmhez. Egy biztos, nem Chloe Moretzen múlott, hiszen ő csak azt tette, amire a direktor utasította. A kórházban ugyanis többször inkább egy sértődött tini képét mutatja és nem úgy viselkedik, mint aki egy komoly tragédián esett át. Ráadásképpen eléggé zavaróak a sablonos jellemek is, minden egyes szereplőt elképesztően szimpatikusan és szeretnivalóan akartak bemutatni. Cutler az eseményeket sodrát flashbackekkel szakítja meg, bemutatván Mia életét, amiből azért nem hiányzik a humor sem és pont a múltat bemutató jelenetek sikerültek a legjobban.

Egyértelmű, hogy a film a fiatalabb korosztálynak készült, ők odalesznek a látottakért. Valószínűleg húszon túl már nem lesz nagy hatása.

Olvasd tovább

3

Sírok között (A Walk Among the Tombstones)

sírokkozott

Ha szétnézünk a krimiregények piacán, megannyi közkedvelt és híres nyomozót találunk, akik újabb és újabb könyvekben oldanak különféle rafinált bűnügyet vagy olyan esetet, ami bárki máson kifogna. Némelyikük a vásznakon is bemutatkozhat, legutóbb Jack Reacher tette tiszteletét a mozikban, most Matthew Scudder próbálkozott.

Scudder régebben detektív volt, kinézetére nem, inkább piára ad sokat. Úgy itta a felest, mint más a vizet, és bizony fényes nappal is könnyedén nyelte a töményt a zsaruk egyik kedvenc kocsmájában. Az egyik nap végére hőst faragnak belőle, hiszen remegő kézzel ugyan, de lepuffantotta az italozóba betoppanó rabló-gyilkosokat, ám az egyik golyó csúnyán félrement. Scudder asztalra dobja a plecsnit, úgy dönt, hogy soha többé nem emel szájához alkoholt és a magánszférában helyezkedik el. Vagyis mondjuk úgy – ahogyan ő is körülírja – szívességet tesz ajándékokért cserébe. Olvasd tovább

0

A nagy füzet (2013)

írta Nikodémus

2014-11-a-nagy-füzet-1

A modern háború totális: nem számít, hogy frontvonalban vagy hátországban, lövészárkokban vagy békés családi otthonok mélyén zajlik, a pusztítás mindenhová behatol, feltartóztathatatlanul. S amit ott talál, felzabál, legyen az erkölcs, tradíció vagy csupán féltve őrizgetett boldogság. Az Agota Kristof regényéből készült, Szász János rendezte A nagy füzet valójában erről szól. S arról, hogy a szörnyűség mindennapi rutinná válhat.

Olvasd tovább

2

Az ismeretlen Drakula (Dracula Untold)

ismeretlendrakula

„Ha lenne Drakula filmünk, lehetne Drakulás szörnyuniverzumunk, ha lenne szörnyuniverzumunk.” – vetyengett az Universal. Majd megvilágosodtak. „De hiszen összerántottunk valamit a vérszívóról, nem?” Jó, hát családbarát – tiniorientált eredetsztori, de valamivel csak el kell indítani a klasszikus lényekről szóló világukat.

Vlad herceg (Luke Evans) a török seregben kemény harcossá edződött, gyorsan hírnevet szerzett. Később Erdély uralkodója lehetett, persze csak szultán jóváhagyásával irányíthatja a népet és feltétlen engedelmességet várnak tőle. Így elvárják tőle, hogy ellenszegülés nélkül adjon át ezer gyermeket, akik lobogójuk alatt harcolhatnak. Vlad képtelen teljesíteni a törökök akaratát és jól tudja, hogy inváziójuk megállításához a közeli hegyen található barlang gyomrában élő ismeretlen tudna erőt adnia harcához. Olvasd tovább

3

Leporolt Filmtekercsek: A dicsőség ösvényei (The Paths of Glory, 1957)

írta: Doro

paths-of-glory-poster

A filmről korábban BeniMan is írt.

A háború rendkívül hasonlít egy sakkjátszmához ugyanakkor nagyon messze is áll tőle. Az egymással szemben álló két fél minden stratégiai erejével azon van, hogy az ellentétes színű hadsereget megritkítsa majd annak fejét sarokba szorítva győzelmet arasson. Csakhogy a való életben a pepita tábláról levett figurák nem várják türelmesen a sorukat (sorsukat), hogy a következő meccs keretében újra felálljanak a posztjukra, hanem vér, szenvedés és az elkerülhetetlen halál, ami a legrosszabb esetben vár rájuk. Stanley Kubrick klasszikus első világháborús filmje egy nagyon érdekes, korábban nem látott megközelítésből mutatja be a háború borzalmait, mégpedig a bábukat mozgató nagyhatalmú kezek döntései és az azokat megszenvedő sorkatonák életén át. Pontosabban, felveti azt az aktuális és örök kérdést: mi történik, ha a hatalmat olyan emberek birtokolják akik – személyiségükből kifolyólag – azt gyakorolva saját malmukra hajtják a vizet. Amilyen nehéz és fájdalmas és bonyolult a téma Kubrick szerencsére olyan szépen és érthetően rendezi meg, mint egy „pont, pont, vesszőcske” rajzot.
Olvasd tovább

2

Kálvária (Calvary)

írta Nikodémus

2014-11-kálvária-1

Régi, halványan manicheista töltetű közhely, hogy nincs fény árnyék nélkül. John Michael McDonagh idén elkészült filmje, a Kálvária (Calvary) megrendítő illusztrációja e tételnek, mely miközben csendes ódát énekel a fényhez, kíméletlenül megmutatja a sötétséget: az emberi lélek legmélyebb árnyékait.

Olvasd tovább

2

Horns

hornsposter

De jó lenne, ha mindenki önként és dalolva mondaná el féltve őrzött titkait. A Lódító hódítóban láthattunk valami hasonlót, csak az elképzelés siklott némileg félre. Stephen King fia, Joe Hill szintén elképzelte, hogy vajon mi történne, ha valaki képes lenne elérni, hogy az elé felsorakoztatott szereplők elregéljék érzéseiket és gondolataikat, amiket mással nem osztanának meg. Olvasd tovább

8

Harag (Fury)

írta Nikodémus

2014-11-harag-1

Pedig tudhattam volna: ahol Brad Pitt manapság feltűnik, fölösleges merészebb, a hollywoodi fősodortól elütő hangnemre számítani. David Ayer ugyan mintha hullámvasúton üldögélne az utóbbi időben (egyszer fent – Az utolsó műszak, egyszer lent – Szabotázs), de az alapötlet, miszerint rendőrök helyett második világháborús katonák klausztrofób kínjait kellene végigélnünk, kétségtelenül jól hangzik. És jól is működik – úgy a Harag kétharmadáig.

Olvasd tovább