Tény, hogy a young adult témában első nekifutásra sok érdekesen hangzó sztori akad. De ha jobban belemélyednének a stúdióvezérek vagy a mindenható producerek gyorsan kiderülne, hogy nem mindegyik téma kívánkozik a vászonra. Hiszen többre maximum a célközönség egy része ülne, jó néhányra pedig még ők sem. Az útvesztőben – most még – nincsenek boszorkányok, sem vérfarkasok és talán nagy szerencsénk, hogy a posztapokaliptikus téma sincs túlerőltetve.
A tehetséges rövidfilmes Wes Ball nem húzza el Az útvesztő elejét, rögtön belevág a közepébe. Thomas sok-sok hozzá hasonló korú srác között találja magát a Tisztáson. Senki nem tudja, hogy miért került oda és emlékeik sincsenek. Mindenesetre láthatóan jól elvannak, beosztották a feladatokat és havonta várják az újabb tagot, illetve rendszeresen belépnek a rendszeresen kinyíló és becsukódó fenyegető labirintus ajtaján, hogy megtalálják a kiutat.
Néhány szenvedő arcon kívül a drámázást nem bonyolítják túl és a fiatalok kicsit közösségének bemutatására sem húzza el. Inkább rendszeresen bedob valami érdekességet, ha leülnek az események pár perc után felpörgeti és a labirintusba is betekinthetünk. Mozgalmas, érdekesnek mondható és nézhető végeredmény született. Szűkmarkúan bánnak a válaszokkal, de nem bosszantó, hogy a túlélőkön kívül minket is átvernek.
Olvasd tovább →