1

Hidegháború / Roma (2018)

írta Nikodémus

Egészen különös, hogy a mostanság folyton a trendiséget hajszoló Amerikai Filmakadémia két, ennyire régimódi filmet futtat az Oscar-szezonban. A botrányok, a politikai korrektség-mánia és a vastag aktuálpolitizálás hisztériájában igazi felüdülés leülni a Hidegháború vagy a Roma elé, mert régimódiságuk elsősorban nem fényképezésükben, tempójukban vagy hangvételükben áll, hanem abban, hogy képekben mesélnek. Komoly bátorságra vall ilyesmit bevállalni sztoriközpontú, direkt látványra gyúró (és CGI-licitáló) világunkban, Pawel Pawlikowski (Ida) és Alfonso Cuarón (Harry Potter és az azkabani fogoly, Az ember gyermeke, Gravitáció) mégis imponáló magabiztossággal ad leckét a filmvilágnak mozimágiából (ennek fényében pláne ironikus, hogy mexikói rendezőnk a Netflixen tündököl 10 Oscar-jelöléssel). Közös az önéletrajzi ihletettség, a választott operatőri technika, a társadalmi-közéleti hangoltság és a rajongó filmszeretet, épp csak a cselekmény játszódik a Föld két ellentétes pontján.

Olvasd tovább

2

Jack Strong

írta Nikodémus

2014-11-jack-strong-1b

Érdekes időkben talált rám ez a film: miközben hazánk geopolitikai orientációjáról újabban ismét fellángoltak a viták, jó érzés látni egy olyan alkotást, melyet egy önmagával és a külvilággal tisztában lévő nemzet rendezője készített. A Jack Strong műfajával ugyan már többször is találkoztam a közelmúltban, ám a háború ezúttal nem forró, hanem hideg, az események színhelye pedig nem a front vagy a hátország, hanem szürke irodák mélye.

Olvasd tovább