0

Láthatatlan veszély (Emergência Radioativa)

írta Nikodémus

Sem szó szerinti, sem átvitt értelemben nem egy új Csernobil (még szerencse), de a Netflixen idén tavasszal megjelent Láthatatlan veszély (Emergência Radioativa) minisorozat tele van erős pillanatokkal – amelyeket ezúttal is a szörnyű valóság hitelesít.

1987. szeptemberében egy brazil kisvárosban két hajléktalan bemerészkedik egy elhagyott kórházba. Észrevesznek egy különös formájú, szokatlanul nehéz fémtárgyat; ráemelik egy talicskára és elviszik ócskavasnak a közeli fémkereskedésbe. A dolgozók este szétfeszegetik a tömböt, és Evenildo, a telep vezetője (Bukassa Kabengele) a feltárt hüvelyből szivárgó, kékesen ragyogó porra lesz figyelmes. Hazaviszi, megmutatja feleségének, fiainak és unokáinak, majd miután egy héten belül mindannyiuknál hányásos-szédüléses tünetek jelentkeznek, Antonia, a gyanakvó háziasszony (Ana Costa) felnyalábolja a tömböt, és beviszi a legközelebbi orvosi rendelőbe. Ott némi riadalom után elismerik, hogy valamiféle szennyező anyagról lehet szó, s a fémdarab kint marad a betonudvaron egy széken. Egészen a záróepizódig kell várnunk, hogy elkerüljön onnan, és ennek bizony jelentősége van. A kékesen foszforeszkáló anyag ugyanis Cézium-137 izotóp, amely intenzív gamma-sugárzással súlyosan károsít minden élőlényt. Egy fiatal, pályakezdő fizikus, Marcio (Johnny Massaro) az, aki felismeri a veszély nagyságát, és közbelépésének köszönhetően megkezdődik Brazília modern történetének legnagyobb kármentesítése.

Olvasd tovább

0

Oppenheimer

írta Nikodémus

Christopher Nolan visszatért. Absztrakcióktól az emberhez, konstrukciótól a történethez, elmejátéktól a lélek rejtelmeihez. Na jó, ez így talán kissé fellengzős, de számomra úgy tűnik, tényleg ez történhetett: két kísérletezőbb film (Dunkirk, Tenet) és egy stúdióváltás után újra egy ember kezdte érdekelni Hollywood manapság talán legnagyobb vászonra festő szerzői filmesét. Az Oppenheimer megragadó portréja egy kivételes intellektusú, érzékeny lelkiismeretű fizikusnak, aki többedmagával szó szerint és átvitt értelemben is felforgatta a világot. És közben valahogyan megpróbált normális maradni.

Olvasd tovább

0

Fémes íz – Chernobyl minisorozat

írta Nikodémus

Mindenkinek, aki élt egy kicsit a kelet-európai szocializmusban, megvan a saját története Csernobilról: a nyugati sajtóból táplálkozó pletykák, a hírek és álhírek (mit csináljunk a kerti salátával, szellőztessünk-e, együnk-e jódozott sót stb.), a hivatalos csatornák bornírt hallgatása, a helyszíni magyar likvidátorok vagy a hegyeshalmi vagonmosók tragédiája, a Pakssal kapcsolatban megnövekedett (egyébként alaptalan) félelmek, s mind fölött az ökölbe szorított kéz. A döbbenettel vegyes tehetetlen indulat, hogy az idióta elvtársak ezt is megtehetik: beszennyezik a fél világot, és egyszerűen nem akad annyi józan ész, ami megszólalhatna a Lenin-mosott agyakban (ne feledjük, ekkor már javában készítik elő a bős-nagymarosi agyrémet). Az HBO nem akart mozgóképes wikipédia-cikket gyártani a szörnyű katasztrófából, Craig Mazin író-kreátor pedig szerencsére eléggé őrültje volt a témának ahhoz, hogy tisztességes és pontos megfilmesítés készüljön.

Olvasd tovább