23

Csillagok között (Interstellar)

írta Nikodémus

2014-11-csillagok-között-1b-dvdnews-blog.hu

Mielőtt megkérdezed, hol késett eddig a kritika, szólok: igenis kellett ez a hét, hogy a filmélmény leülepedjen, és lassan kibogozza magát a csinnadrattából és az irreális felhajtásból. Spoiler azért nem lesz.

Nemcsak filmtörténetileg, eszmeileg is szimbolikus a váltás: ami Kubricknál rejtélyes, az emberiséget felfedezésre ösztönző monolit volt, Nolannél kiábrándítóan praktikus, a küldetést vicceskedve segítő robottá alakul. Győzött volna a rideg célszerűség a misztikum felett? A kérdés nem ilyen egyszerű, de jó, ha valami újra készülünk, ugyanis hiába a párhuzamok, az Űrodüsszeia és a Csillagok között két gyökeresen különböző film: míg előbbi rendezője szándéka szerint elsősorban audiovizuális élmény akar lenni, utóbbi leül egy székbe, és elkezd magyarázni – ahogy egyébként Nolan minden filmje az utóbbi időben. Lássuk, ezúttal mi sült ki belőle.

2014-11-csillagok-között-2

A Föld haldoklik: hatalmas porviharok és egyéb kellemetes klimatikus jelenségek tizedelik a megmaradt emberiséget, a terményt penész pusztítja, a világ pedig minden erőforrását a mezőgazdaság életben tartásába öli – hogy legyen mit enni. Cooper (Matthew McConaughey) is kényszerűségből gazdálkodik, egykori berepülő pilótaként mindössze annyi mérnöki öröm jut neki, hogy néha megbütykölheti a távirányítású kombájnokat. S persze folyton tanítgatja gyerekeit – elsősorban lányát, aki szemlátomást rá ütött, és élénken érdeklődik a tudományos kihívások iránt. Utóbbi meg is érkezik egy különös szólítás formájában, s mire kettőt pislantunk, már ott is termünk hősünkkel a kilövőállásban, hogy a világűr végtelen, didergető messzeségében keressünk új világot a Földről immár menekülő embernek.

Nolan mindig jó volt a felütésben, és most is brillírozik: ahelyett, hogy a nyitójelenetben megrázónak szánt képsorok alatt darálná el Morgan Freeman, micsoda szörnyűség történt már megint az emberi fajjal, apró utalásokból és a ránk telepedő nyomasztó apátiából derül ki, mi is a helyzet valójában. Egy indiai drón kisipari módszerekkel történő leszedése, egy kis (űr)történelem-hamisítás és némi kutakodás a könyvekkel teli emeleti szobában megteszi a hatását: a film figurái élnek, s rendezőnk hagyja, hogy úgy fedezzük fel mi is őket, ahogy ők a saját rendeltetésüket. Aztán elkezd magyarázni a film.

2014-11-csillagok-között-3

Az űrutazás első fázisainak ábrázolásakor (mert hát ne legyen kétségünk, elstartol az a bizonyos hordozórakéta) még nem annyira szembetűnő a dolog, s Nolan virtuózan próbálja összehangolni a lélegzetelállító (elsősorban a tényleg fantasztikus látvánnyal érzékeltetett) távlatokat és a tudományos ismeretterjesztést. A Csillagok között pedig hiába játszódik nagyrészt odafenn, az emberi dráma alapkoordinátái jól vannak beállítva induláskor. Aztán szép lassan átveszi az uralmat a spielbergi szentimentalizmus (no nem annyira, mint a névadónál, de sajnos látszik, honnan örökölték az alkotók a forgatókönyvet) és az érdekfeszítőnek szánt, ám rémunalmas tudományos okoskodás. S ez a karaktereken is meglátszik: Anne Hathaway tulajdonképpen azért van, hogy a történet bizonyos pontjain előremozdítsa a cselekményt, és jól kimondja azt, amit ki kell mondani, McConaughey pedig zavarbaejtő intenzitással oszcillál a racionálisan gondolkodó mérnökember és a kunsztokat végrehajtó, halált megvető bátorságú cowboy-pilóta között. Hiába a friss Oscar-díj, ezt a két karaktervégletet nem lehet sokáig koherens módon áthidalni.

2014-11-csillagok-között-4

Nagy pillanatok természetesen bőven akadnak: amikor legénységünk a Szaturnusz közelében Hans Zimmer orgonazenéjére csapatja, amikor először belépünk a fekete lyukba, amikor először szembesülünk drámai módon az idő múlásával (persze ezt is egy eldobható mellékszereplő mutatja be nekünk – ki más) vagy amikor szó szerint belehuppanunk hősünkkel a finálé csavarjába, nos, ez mind hamisítatlan filmmágia. Ahogy örömmel pipálhatjuk ki az összes Nolan-jellegzetességet is: a tárgyát komolyan vevő aprólékosságot (a tudományos háttér korrektségéért Kip Thorne elméleti fizikus kezeskedik), a sztori dicséretes titkolását (ami most is növeli a filmélményt), a valódi díszleteket és helyszíneket (egyetlen zöldvásznas jelenet sincs a filmben, állítják az alkotók), a bazári látványosság ellenében a klasszikus moziélményt favorizáló hozzáállást (IMAX-technika, 65 mm-re forgatás), az impozáns színészgárdát (még a legkisebb szerepekben is Oscar-közeli aktorok bukkannak fel) és azt a mindenre kiterjedő mesteremberi odafigyelést, mely felnőttnek tekinti közönségét. Ám bizonyos korlátokon nem tud túllépni, hiszen ihletett művész helyett mégiscsak egy mesterember.

2014-11-csillagok-között-5

S itt a baj: Nolan ezúttal megpróbál hidegen precíz világába érzelmeket is integrálni (főbb szereplőink sorsában egyenként is annyi érzelem lüktet, hogy külön filmeket lehetne megtölteni velük), ám a sokadik, közelről vett sírásjelenet után nehéz nem arra gondolni, hogy invenciózusabb ábrázolás helyett rendezőnk egyszerűen megelégedett a jó öreg álomgyári könnyzacskó-durrogtatással. S bármilyen paradoxnak tűnik is, épp ettől válik a tudományos magyarázkodás is unalmassá: az eleinte jó érzékkel elhelyezett traktátusok elszaporodnak, s ugyanakkor a cselekmény néhol hajmeresztő, néhol kiszámítható fordulatai nyomán egyre elégtelenebbek lesznek. Persze tudom, játék- és nem dokumentumfilmről van szó, és az egyensúlyt Nolan a Csillagok között bő kétharmadáig kitűnően tartja is. Aztán elragadják ambíciói. Hatalmas íveket jár be, elképesztő horizontokat fest, de a lépten-nyomon hajszolt grandiózusság közepette töredezetté s így kevéssé hihetővé válik a narratíva.

INTERSTELLAR

Pedig minden egy emeleti kisszoba poros könyvespolcán kezdődött, de oda már nem tudunk visszatérni. A Csillagok között a fájdalmas elszakadások filmje, többek között Nolan önnön realitás-érzékétől való elszakadásáé is. 2008-ban még úgy zsonglőrködött saját becsvágyával és lehetőségeivel, hogy az évtized talán legjobb tömegfilmje született meg. A két évvel későbbi Eredet már billegett itt-ott, Batman zárókalandját pedig már végleg maga alá temette a hollywoodi nagyzolásmánia. A Csillagok között szintén alaposat botlik, de még így is messze kiemelkedik az álomgyári fősodorból.

Filmográfiájában megfigyelhető, hogy Nolan szerzői kézjegye egyre halványul, ám az angol rendező még így is magabiztosan a producerek-uralta bérmunkák masszája fölött jár. És döcögő forgatókönyv ide, csöpögő pátosz oda, a Csillagok közöttnek bizony ott a helye a sci-fi legnagyobbjai, az Űrodüsszeia, a Solaris vagy a tavalyi Gravitáció mellett. Még akkor is, ha abból a bizonyos monolitból röpke félévszázad elteltével poénkodó kockarobot lett.

23 komment

  1. Értem én h. muszáj ebben a filmben találni negatívumokat, mivel milyen oldal az ahol, egy ilyen nagy filmbe nem tudnak belekötni.
    De…
    Ez egy kibebaxott jó film. Egyetlen egy dolog győzött meg erről, mégpedig , hogy a moziban amikor befejeződött a film, mindenki a székhez szegeződve ült tovább, és várt …. Én úgy gondolom ez bőven elmond mindent!

    • bizony, ugyanez volt amikor én néztem. a film végén mindenki tök kussban ült a székekben…

      nekem az elmúlt pár év legjobb filmje, minden pillanatát élveztem. és szörnyű volt kijönni a moziból utána. nem találtam a helyemet. napokkal később is hatással volt rám.

      szóval sztm, Nolan eddigi legjobb filmje. mindenhol azt írják, hogy túl sokat akar markolni, de sztm ez nem igaz. végig kézben tartja a dolgokat.

      10/10

    • Nem muszáj, de lehet. Valóban jó film, de én nem tettem le tőle a hajam, mindenesetre kiemelkedik a tömegből.

  2. Imaxban néztük, bár megint az a bajom,hogy a tökéletes élményt, pl az űr hangtalanságát mögöttem egy cukorkászacskó zörgése – ahogy a dagadék keresi az egyetlen megmaradt emenemszet – tudta igazán feledtetni (vajon mikor tanulják meg az emberek a másokra is odafigyelést egy moziban?)
    Nekem tetszett, bár az utolsó 10 perc magyarázatrésze nem volt szükséges annyira 😀

  3. Sokáig kiakadtam azokon, akik kritizálták a filmet, mert Nolan kedvelő ember vagyok, nem hittem el a negatív kritikákat, de ez a film fájdalmas volt!
    Egyrészt fizikailag végigülni, úgy hogy, az első óra fájdalmasan lassú, a második órától nagyon leül az egész, majd az utolsó 35 percben lezajlik a katarzis és az epilógus (ami nagyon fölösleges és szájbarágós, bántóan oda nem illő).
    Másrészt, nem gondoltam volna, hogy ilyen bántóan el tud terjengeni Nolanék forgatókönyvében és Christopher rendezésében ez a nyálas semmiről-filozofálás….
    Ott vesztett el teljesen a film, amikor Hathaway bolygó méretű szemeit remegtetve, könnyezve hosszasan ecsetelte, hogy a szeretet átnyúlik a dimenziókon…
    Nagyon látványos, de a külcsín alatt nem sok belbecs rejtőzik.
    A következő Nolan produkciót, már fenntartásokkal fogom várni, pedig a komplett életműve (eddig, és a TDKR-t leszámítva) nálam top és irigylésre méltó.
    Jó lenne ha csinálna egy max 50 milliós filmet ami csak fele vagy harmad annyira ütős, mint a Memento volt…
    U.i.: A 2001 Űrodisszeás hasonlatok pedig nagyon fájnak, nekem ez a film teljesen az ellentettje Kubrick klasszikusának, amíg ott a vizuális és audio ingerek gondolkodásra ingerelnek, provokálnak, addig itt a bárgyú és néhol értelmetlen tartalmat a látvány palástolja.

    • SPOLER-es lehet:
      Egyetértek.
      Igen, az első két percben már volt Űrodüsszeia hasonlat. Bámul ki az ablakon és baaaaammm. Mondom, ez mi? Kukorica és a háttérben hegyek. Valóban kell ez a zene alá.
      Az első óra unalmas lett. Meg nem túl valószínű, hogy az emberiség legnagyobb feladatát egy kukoricaföldről odavetődött volt pilótára osztják. Az ember azt gondolná, hogy van valamiféle utánajárás, ki lehetne a legjobb a feladatra. Még Matthew McConaughey szájába is adták, hogy “pár órája még nem tudtak rólam, most meg azt akarják, hogy én vezessem a hajójukat”. Fú mondom, ez nem ment meg titeket, elmondatják valakivel, hogy ne köthessünk bele. Marhaság. Még ha neki is adták volna, ne úgy találjon már rá a NASA-ra, mintha valami földalatti mozgalom lenne.
      A bolygókon alig töltöttünk el időt, kb nem értettem hová ment az a rengeteg pénz. (165 millió ha jól tudom.) Matt Damon karaktere klisés volt. Szerintem fölösleges szál.
      Az apa-fia kapcsolat a videófelvételhez kellett, a fián keresztül mutatták be az idő múlásást, de a srác karakterfejlődése olyan volt, mintha egysejtűből keletkezett volna egy velociraptor. Totálisan elbarmolták, sőt, szerintem fölösleges volt a gyerek is. A végén meg sem kérdezte, hogy a bátyjád? Ja meghalt, akkor lapozzunk.
      A lánya felnőttként is idiótaként viselkedett. Nekem ez a szeretet duma erőltetett volt.
      Egy jó jelenet volt a filmben, az elszabadult állomás, amire aztán rácsatlakoztak. Még a feketulyakas-könyvespolcos jelenet is rendben volt. Ennyi. 3 órából. Szerintem rossz arány. És a filmben is rosszak voltak az arányok. Valamiből sokkal több, valamiből sokkal kevesebb kellett volna.
      Még két tucat dolgot biztos tudnék mondani, de itt leállok. Akiknek tetszett, hát van ilyen, ízlések… Akiknek nem: azért ne írjuk le Nolan-t. Ez most ilyen lett. Előfordul.

    • Teljesen egyetértek veled. Aki elég scifit (nem a ponyvát, hanem a szépirodalmat) olvasott, annak ebben a filmben semmi új nincs, giccses, hollywoodi klisékkel telitűzdelt majd’ 3 órás unalom, teli olyan bakikkal, amiből látszik, hogy igen jól élnek odakint és a nélkülözésről és a szűkségről nem nagyon van fogalmuk. Egy túlélőhajón minek megépíteni a Cooper-házat, amikor pl. megfelelő robotokra nincs pénz? És hasonlók.

  4. Vasárnap néztem meg.Nálam az elmúlt 10 év legjobb filmje lett.Nem vagyok Nolen fan de ez a filmeszméletlen volt.Az meg hogy nekem is van egy fiam meg egy lányom mégjobban tudatosította bennem hogy az ember mit meg tenne a gyerekeiért.Hatalmas film volt.Köszönöm.

  5. Nálunk is mindenki ülve maradt. Mintha tiszteletlenség lett volna a filmmel szemben, hogy felpattansz és kiviharzol.
    Nekem nagyon tetszett a film, de mondjuk a kritikát olvasva nekem is már jobban kirajzolódnak a film hibái. Mindemellett kiemelkedik még ezzel együtt is a többi film közül. Meg jó, hogy vannak még hébe-hóba eredeti forgatókönyves-nem adaptációs cuccok is.

  6. Hát engem őszintén szólva megdöbbent, hogy ennyi embernek tetszik és elmerengek, hogy talán tényleg bennem van a hiba.
    Rendkívül áltudományosnak, klisé szerűnek, vontatottnak éreztem, a végén a katarzis, majd a szájbarágós befejezés szinte kétségbe ejtett.
    Ismétlem, velem lehet a baj, mert tényleg sok jó kritikát kapott a film.

    • Nem vagy egyedül. Sajnos nekem is csalódást okozott a film. Annyira szét tudtam már a moziban cincálni a filmet, hogy hazaérve egyenesen sz*rnak tartottam. És ez a kirándlugatás egy másik rendszerben… Fú hát nem is tudom. Nem tudott bevonni a film, ott ültem és nem tudtam magamat átadni neki. Akartam, nagyon. De ordított róla az a rengeteg hiányosság, amit a forgatókönyv szenvedhetett el. Kár volt így összecsapni.

  7. Nos az bizonyos duma Hathawaytől tényleg gáz volt.
    De egy féreglyukakról szóló film hogy a francba ne lenne áltudományos… senki nem látott ilyeneket még valójában, lehet nem is létezik ilyesmi. Meg hát ez sci-fi volt, vagy mifene, szóval nem értem mi a gond ezzel.
    Miért volt a vége szájbarágós? Normálisan le lett vezetve a vége. Melyik blockbuster nem klisés? Ráadásul ez a jobbik fajtából volt való.
    A kockarobot meg jópofa volt, ötletes csak a sok humor volt zavaró benne. Nekem nem jutott róla eszembe az Űrodüsszeiából a monolit. Ez nem olyan film volt.
    Az Űrodüsszeia 😀 na aztán olyannyira nem szájbarágós, hogy az egésznek semmi értelme nincs konkréten, és csak egyetlen kérdést juttat az ember eszébe a mondanivalójával meg a 20 perces Tarr Bélás beállításival együtt: Hogy mikor rúgjam le a tv-t, vagy töröljem le azonnal a filmet? 🙂 (Ja és a “ehhez öregebbnek, érettebbnek kell lenni hogy az ember megértse a nagyságát” duma nem hat meg… régen is nézhetetlen volt nekem, most is az, meg 50 év múlva is az lesz.)

    • @Cody
      Nem érettség, vagy kor kérdése, hanem hozzáállás és alkati kérdés! Van aki nem fogékony az ilyen dolgokra… Esetleg ha a könyvet elolvasod (Arthur C. Clarke) rájössz, hogy mi az értelme a filmnek és hogy miről szól!
      (Ha érdekel!)

  8. Az elottem szolohoz csatlakozva….rengeteg filmet volt szerencsem latni, messze nem csak a fosodort preferalom,de az Urodusszeiarol hasonlo a velemenyem…..:)az mar csak hab a tortan hogy par eve az egyik cimboram elbolintott kozben feltett labakkal es tenyleg lerugta a monitort:) Az Interstellar meroben mas teszta, de szerintem Nolan gyengebb munkai kze tartozik, minden szepsege erteke mellett. Eros negyes…sokat akar markolni de keveset fog, elnyujtott a jatekido es tul sok a konny…

  9. Nem volt rossz film de nálam a Gravitáció tavaly nagyobbat ütött és látványosabb is volt. Nolan mindig ott bassza el hogy mostanában telirakja a filmjeit magyarázással ami egy idő után frusztráló…. most meg ennek a tetejére jött a sok sírás is ami nekem nem tetszett, átment giccsbe és bizony néhol unalmas is volt. Maradjunk annyiban hogy a Nolan fanatikusok elég sokan vannak és kérdés nélkül istenítik, ráadják a 10/10-et a filmjeire, még a rosszabbról sikerültekre is aztán verik a nyálukat ha valakinek nem nagyon tetszet a film, de ez csak olyan 10/7 lett valójában.

  10. Unalmas, lassú és fájdalmasan klisés néhol. A hangmérnököt meg kb le kellene lőni, borzalmas volt, hogy a zenétől legalább 5 jelenetnél egy szavukat sem lehetett érteni a színészeknek. Pedig nem ültem be rá nagy elvárásokkal, de még a minimumot sem hozta.

  11. Felesleges IMAX, 2d-s a film és nem jó feliratosan, mert sok benne a duma, gondoltam kiírom, mert fontosnak tartom, de sehol nem fért bele a leírásba…

  12. Amikor Damon éppen arról kezdett volna beszélni, hogy miért jó a bolygó hirtelen beállt a csend. Elment a hang, de a nézőké megjött. Mellettem éppen a Murphy törvényét egészítették a mozigépész alpontjával, a hátam mögött arról beszéltek, hogy lehet, hogy a hang menet közben belefutott egy féreglyukba és most a Sírok között vetítésen Liam Neeson mondja el Damon szavait, illetve olyasmi is eljutott a fülembe, hogy valaki azt ecsetelte, hogy a gravitációnak köze lehet az ügyhöz. Hát nem tudom, lehet, hogy egy filozófus is örült volna a hallottaknak, de tíz évvel Markos-Nádas remek kabarét hozhatott volna össze ebből. Egy szó, mint száz, közel 3 és fél órát ültünk a teremben, mert a gépész rájött a hibára és tekergetett, elindított, tekert, elindított, stb..

    Nolan egyébként afféle félisten Hollywoodban, legalábbis a Warner mindenáron benne akart lenni a filmben és a Paramountnak két franchise jogait (amelyeken közösen osztoztak) is lepasszolt időlegesen nekik. Nem sűrűn fordul elő ilyesmi.

    Ritka az efféle sci-fi, amely ennyire emberközpontú. Nagyon tetszett, hogy voltak egyéniségek. Nem csak szürke emebrek, hanem mindenki külön gondolkodásmóddal és hozzáállással bírt. És még a legnagyobb bajban is az egyént a saját céljai hajtották és nem arra gondolt, hogy megmenti az emberiséget.

    Spoiler
    Pl. Hathaway szerelmével akart találkozni, ezt akarta elérni. Cooper családjához akart visszajutni és csakis ezért akart pontot tenni a küldetés végére. Vagy nézzük a dacos Murph-öt, aki felnővén sem felejti el, hogy apja csak így hátrahagyta. De a Profnak is megvoltak a saját tervei. Damon felett is átvették az uralmat az érzelmei.
    Nolan remekül tud bánni karaktereivel, ezt azért meg kell hagyni. Viszont a több, mint két óra kissé sok és nekem valamiért az ötödik dimenziós dolog nem volt lehengerlő.

  13. Nolantól mindenki elájul és azonnal Kubrick mesterművéhez hasonlították filmjét. Ez a hype és eléggé durva hype. Bebeszélik, úgymond hipnotikusan belemagyarázzák az embereknek, hogy ez kiváló. És csak kevesen mernek mást mondani. Kiváló lenne? Az első egy óra el van húzva, de aztán sincs semmi, ami miatt ámulatba kellene esni. Korrekt, de egyáltalán nem kiváló film. Ami miatt feljebb lehetne húzni a pontot, hogy nem csak okoskodni próbál, hanem valóban okos film és nem maszlagnak tűnik a szövegelés.

  14. Sikerült nekem is megtekintenem a művet. Azt kell mondjam, hogy számomra ez egy teljesen más vonal/stílus/vagymineknevezzem, mint a Memento-Dark Knight-Inception sor. Tény az, hogy az eleje kicsit lassú volt, kevés volt az izgalom, majdhogynem unalmas volt, de mint a további történéseknek bevezetője számomra megfelelt. A színészek az érzelmeket át tudták ültetni a nézőbe, a “beszédszöveg” ki volt dolgozva aprólékosan, érezhetően, a poénok ott voltak, ahol kellett lenniük stb. A film második fele izgalmas volt, a látványvilága huhh, és Hans Zimmer az aláfestő orgonazenéjével fenomenális volt és működött. A zene jelenléte, elhallgatása nagyot dobott a filmen. A karakterek nem voltak sablonosak. És azt hiszem mondhatnám tovább. De annyit a végére, hogy amikor vége lett a filmnek és kifelé mentünk síri csend volt a moziban. Amit akart a rendező elérni a filmmel azt elérte, nehéz volt megszólalni és kritikát is mondani fél órával a film után is. Tetszett, újranézem mindenképp és 9-10/10.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *