0

Kilenc hónap háború (2019)

írta Nikodémus

Kényelmes dolog háborút nézni karosszékünkből, az otthon melegében. Fokozottan így van ez, ha a fegyveres konfliktus tőlünk messze van – legyen szó időbeli vagy földrajzi távolságról. Hisz ki ne figyelné jóleső izgalommal egy régmúlt vagy egzotikus tájakon lezajlott fegyveres összecsapás fikciós dramaturgia szerint összevágott és kielemzett, ismeretterjesztő műsorrá kerekített változatát? Épp ezért ránt ki minket komfortzónánkból Csuja László dokumentumfilmje, a Kilenc hónap háború, amelynek szűk nyolcvan percnyi játékideje elég ahhoz, hogy zsigeri élménnyé tegye a háborút nézője számára.

Némi háttérinfót a film születéséről itt olvashatsz.

Olvasd tovább

2

Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit)

írta Nikodémus

Taika Waititi (Boy, Hétköznapi vámpírok, Vademberek hajszája, Thor: Ragnarök) minden bizonnyal tündérvilágban él (avagy tündevilágban – ha már Új-Zéland…). Méghozzá egy teljesen őrültben, de úgy tűnik, ő van a helyén, és nem mi, akik enyhe fintorral, de azért lelkesen hahotázva figyeljük üstökösszerű pályáját. Abból a világból nézve ugyanis teljesen normális egy ilyen film, és tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy ideát is létezik: a Jojo Nyuszi bátran mer viccelni a nácizmussal, bevállalósan inkorrekt, ám senkit nem bánt, sőt, gyönyörű arányérzékkel vezeti végig nézőjét egy kisfiú bájos fejlődéstörténetén.

Olvasd tovább

0

Monos – Interjú a rendezővel

Egy távoli hegyvidéken, valahol Latin-Amerikában, egy kamaszokból álló fegyveres különítmény – Rambo, Törpe, Répa, Hosszúláb, Farkas, Lady és Bumbum – azt a parancsot kapja a Szervezettől, hogy egy külföldi túszt (Julianne Nicholson) és egy fejős tehenet tartsanak életben. A frontvonalak gyors mozgása nyomán azonban könnyűnek hitt, paradicsomi küldetésük pokoljárásba fordul, és nemcsak a feladat teljesítése, de az életük is veszélybe sodródik.

Alejandro Landes (Porfirio, Cocalero) harmadik nagyjátékfilmje a kolumbiai polgárháború borzalmait idézi meg a kamaszok szemszögéből. Az üdítő cameo alakításokat – mint Julianne Nicholsoné, vagy a Hannah Montanából ismert Moisés Ariasé –, a parádés operatőri munkát (Jasper Wolf), valamint az Oscar-jelölt zeneszerző, Mica Levi experimentális kompozícióit Landesnak sikerült úgy összegyúrnia, hogy ezzel a háborús film műfaji kereteit írta át. A Monos a Sundance Filmfesztiválon robbant be a zsűri különdíjával, majd sorban nyert azokon a fesztiválokon, ahol csak indították. (Kolozsvár, Odessa, Cartagena, Newport, Montclair). Az év végi toplisták egyik nagy esélyese. A 16. CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon megnyerte a legjobb filmnek járó Pressburger Imre díjat és az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége zsűrijének (CICAE) díját is.

Olvasd tovább

8

Harag (Fury)

írta Nikodémus

2014-11-harag-1

Pedig tudhattam volna: ahol Brad Pitt manapság feltűnik, fölösleges merészebb, a hollywoodi fősodortól elütő hangnemre számítani. David Ayer ugyan mintha hullámvasúton üldögélne az utóbbi időben (egyszer fent – Az utolsó műszak, egyszer lent – Szabotázs), de az alapötlet, miszerint rendőrök helyett második világháborús katonák klausztrofób kínjait kellene végigélnünk, kétségtelenül jól hangzik. És jól is működik – úgy a Harag kétharmadáig.

Olvasd tovább

1

Red Tails – Különleges légiosztag

Ez az első irományom, ennek tudatában olvassátok!
Remélem, tetszeni fog – walter sobchak

Ezen az oldalon láttam először a Red Tails trailerét, és rögtön tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. A történelem mindig is érdekelt, főleg a második világháborúé, az Amerikában egészen a közelmúltig jelen lévő, államilag is legitimnek tartott faji szegregáció pedig önmagában több oldalas téma lehetne.

Olvasd tovább

1

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Tombol a második világháború, az USA még csak távolról nézi az eseményeket, azonban egy amerikai hős mégis rálépett a Führer tyúkszemére. Amerika Kapitány 1941 márciusában robbant be a köztudatba (pár hónappal azelőtt, hogy Amerika hadba lépett volna), méghozzá rögtön úgy, hogy a képregény borítóján bepancsol egy nagyot a háború kirobbantójának. Ízig-vérig jenki hős, azaz szuperkatona volt, aki pont olyan öltözékben villogott, mintha csak ráborult volna egy patrióta ruhásszekrénye. A világháború után a karakter népszerűsége csökkenni kezdett, majd 1954-ben közel 10 évre lepihent, hogy aztán Stan Lee értő kezekkel vegye gondozásába, Kap’ pedig ismét keményen dobálhatta elpusztíthatatlan pajzsát önelégült ellenfelei képébe. A Marvel 1997 óta gondolkodik azon, hogy a közismert és népszerű képregényhősét elviszi a vásznakra, ami végső soron kemény dió, hiszen nem csak azt kellett megoldani, hogy a néző ne kapjon röhögőgörcsöt, mikor a Kapitány felbukkan menetfelszerelésében, hanem arra is figyelni kellett, hogy a mérhetetlenül fene nagy patrióta érzés, zászlólobogtatás és giccs ne folyjon le a vászonról.

Olvasd tovább