Thor: Ragnarök (Thor: Ragnarok)

írta Minime

Az előző részekről itt és itt esett szó.

Az MCU újabb hősének története bővült immáron trilógiává a mozivásznakon. Az asgardi mennydörgés és villámisten, Thor ezúttal minden eddiginél nagyobb és veszélyesebb fenyegetéssel találja szemben magát, amit a tőle megszokott látványos és akciódús módon próbál megoldani. Taika Waititi rendező kapta meg a lehetőséget, hogy a Bosszúállók hősének legújabb kalandját vászonra vigye és elődeihez hasonlóan egy szórakoztató és látványos kalanddal bővítse a Marvel-univerzum világát.

Thor (Chris Hemsworth) két évvel a sokoviai események után, a végtelen kövek sikertelen keresését feladva a tűzóriások vezérét, Surtur-t győzi le éppen, akinek egy jóslat szerint a Ragnarök keretében Asgard teljes elpusztítása lenne a szerepe. Miután küldetését teljesítve hazatér, apját, Odin-t (Anthony Hopkins) önkéntes száműzetésben találja, miközben a trónt távollétében testvére, Loki (Tom Hiddleston) bitorolja, apjuk képében. Hősünk apja keresésére indul a Földön, ahol nem várt segítséget kap egy számára mindaddig ismeretlen metahumántól, aki elvezeti őt és Lokit Odinhoz. Odin figyelmezteti Thor-t a Ragnarök eljövetelére és Hela (Cate Blanchett), a Halál Istennőjének kényszerű felbukkanására, akinek célja nem más, mint uralma alá hajtani a teljes világegyetemet. Ezen alapvetésből kiindulva megkezdődnek Thor legújabb kalandjai, amelynek során eddig számára ismeretlen helyeken – Sakaar bolygóján –, ismeretlen harcostársakkal – 142 (Tessa Thompson) – és régi barátokkal – Hulk/Bruce Banner (Mark Ruffalo) – karöltve veszi fel a harcot Helával és a Ragnarök bekövetkeztének megakadályozásával.

Ahogyan a korábbi Marvel-mozikban már megszokhattuk, a látványvilág ezúttal is különleges és a vizualitás a maximumon pörög. Látványos viadalok, összecsapások és űrhajós akciójelenetek szemtanúi lehetünk, amelyek csúcspontja Thor és Hulk összecsapása a Nagymester (Jeff Goldblum) gladiátor arénájában. Hela színrelépése és küzdelmei szintén a mozi csúcspontjai közé tartoznak, hiszen rendkívül intenzív és hatásos akciójelenetek kereteiben kerülnek bemutatásra. A korábbi, komorabb hangvételű Thor-mozikkal szembehelyezkedve, mintegy újító szándékkal, ezúttal a humor sokkal nagyobb teret és időt kap a kétórás játékidőből, ami véleményem szerint a franchise népszerűségének növelése érdekében történik. Azonban bármennyire is jól sikerültek a viccesebb jelenetek, érzékelhetően erőltetettnek és túlzottnak tűnnek a vásznon. A nézőben leginkább olyan érzés alakul ki, mintha Deadpool és a Galaxis őrzői találkoztak volna egy moziban, amelyben éppen Thor és kompániája alkotják a szereplőgárdát. A történet eseményei ezúttal inkább megkívánnák, azt a komorabb és szentimentálisabb hangvételt, amelyet a Sötét világban láthattunk, hiszen Hela mégiscsak a halál istennője és ezúttal sem kisebb a tét, mint a világegyetem – egyúttal Asgard – megmentése. Ezúttal nem csupán Loki és esetenként Thor cinikus, ám frappáns beszólásai adják a történet viccesebb oldalát, hanem az egész szereplőgárda és szinte minden szituációban. Véleményem szerint a forgatókönyvírók ezúttal nem találták meg a helyes egyensúlyt a történet és a humor mezsgyéjén, kissé átestek a ló túloldalára és Thor legújabb kalandjai inkább hasonlítanak egy akciókkal teletűzdelt vígjátékhoz, mint egy vérbeli, már megszokottan drámaibb Thor történethez. Természetesen a változtatások elsülhetnek pozitívan is, hiszen valószínűleg újabb rajongók megnyerése érdekében történtek, és új színt visznek Thor világába.

Ami a szereplőgárdát illeti: Chris Hemsworth ezúttal is hozza az elvárt karaktert Thor szerepében, újdonság erejével ezúttal csupán az eddiginél is nagyobb izomzata és vég nélküli humorizálása hathat. Hiddleston Lokiként a szokásos cinikus, nagyravágyó és hiú karaktert adja vissza, tőle nem idegen a humor ezúttal sem, és azt kapjuk, amit korábban megszoktunk illetve el is várunk, alakítása ezúttal sem okoz csalódást. Cate Blanchett Hela szerepében kifejezetten jól fest fekete öltözékében, és remekül mutat akció közben, azonban karaktere a szerep elvárható negatív jelentéstartalmától merőben eltérően nem tűnik kifejezetten hitelesnek, amelyért a túlzott humorizálás jelölhető meg okként. Mark Ruffalo hozza a szokásos, esetlen Bruce Banner szerepét és egy merőben szokatlan oldaláról ismerteti meg velünk Hulk-ot. Hulk ezúttal beszél, szemmel láthatóan jól érzi magát Banner bőréből kibújva, és egészen új – milyen hihetetlen – vicces oldaláról is bemutatkozik a nézőknek. Némelyekben ez kelthet ugyanúgy csalódást, ahogyan pozitívabb benyomást is. Jeff Goldblum a Nagymester szerepében egy szintén humorral erősen megtöltött, egoista, nárcisztikus oligarcha szerepét ölti magára, azonban tőle és a szerepétől egyáltalán nem érezzük távolinak és erőltetettnek a viccesebb, erőfitogtató humorizálást. Egyértelműen méltó párja a korábban csak Lokitól megszokott, cinikus humort erősítő asgardinak. Tessa Thompson mint önkéntes száműzetésben élő valkűr, szintén immáron nem meglepő módon inkább humorával tűnik ki a vásznon, azonban szépen helytáll néhány mozgalmas és látványos akciójelenetben is. Feltűnik még rajtuk kívül Anthony Hopkins, Karl Urban, illetve Idris Elba is kisebb szerepekben, jelenlétük csak a történet lineáris haladási irányát hivatott előrébb segíteni.

Összességében a Thor: Ragnarök egy komoly történet, amelyet az alkotók ezúttal a tömegigény elvárásainak megfelelően, számomra sajnálatos módon kicsit túlzottan is elvicceltek. A tét és az áldozat nagyságához mérten nem tudták megtalálni a megfelelő balanszot a vásznon és a karakterekben. A harmadik felvonás látványában méltó folytatása, a két ezt megelőző Thor-mozinak, azonban történetvezetés szempontjából talán a leggyengébben sikerült darabja a trilógiának. Rajongóknak mindenképpen kötelező darab, megtekintése után pedig mindenkinek szíve joga eldönteni, vajon a régi, komorabb Thor vagy az új, viccesebb Thor története tetszik-e jobban az ízlésének.