kritika

7

Demóna (Maleficent)

Publikálta Doro_

demonaposzter

 írta Doro_

Manapság, ha megfigyeltétek, a filmvilágban egyre gyakrabban találkozhatunk két érdekes elemmel. Az egyik a klasszikus mesék feldolgozása, amikhez a filmkészítők már sokkal bátrabban, megújító módon nyúlnak, látvány, sztori, hangulat és nézőpont szempontjából. A másik pedig, hogy a főszereplőnek egy gonosz karaktert tesznek meg így föltételezik, hogy meg akarjuk ismerni annak személyét, történetét, sorsát, magyarul szimpatizálásra késztetnek (pölö Gru). Nos, a nagy kérdés, hogy hogyan is sikerült ez a Demóna esetében? A sok-sok gyenge vagy közepesen gyenge mese feldolgozás után, mint a Hófehér és a vadász, a Jack, az óriásölő és A lány és a farkas, örömmel mondhatom: egészen remekül.

Olvasd tovább →

3

Transzcendens (Transcendence)

Publikálta Koimbra

transcend

Nincs mérnök diplomám! Nem is vagyok egy műszaki zseni, és ha fel kellene lapoznom egy programozói tananyagot, valószínűleg úgy néznék rá, mint gyújtogató a vizes szalmára. Éppen ezért képes vagyok úgy leülni egy egy sci-fi elé, hogy ne kapjak a fejemhez percenként, és nem érzek késztetést, hogy megosszam a körülöttem ülőkkel, hogy amit látnak, hatalmas baromság. Tehát technikai analfabéta lévén könnyen le lehetne nyűgözni. Ha akarnak! De ezúttal nem igyekeztek.

A Transzcendens alapötlete eléggé érdekesnek hangzott. Ráadásul olyan sztorival álltak elő, amely úgymond gondolatébresztő volt és jó néhány kérdést fel lehetett tenni. Lényegében a film elején rá is térnek a lényegre. Johnny Depp előadásában a szingularitásról és az emberi tudatról beszél, illetve arra kíváncsi, hogy van-e lélek. Majd az egyik hallgató rákérdez, hogy a szándékuk szerint egy Istent akarnak létrehozni? Olvasd tovább →

3

Hogyan rohaj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West)

Publikálta Koimbra

hogyanrohanj

Nincs kétségem afelől, hogy Seth MacFarlane-nek jó a humorérzéke. Pályafutását átpörgetve leszűrhető, hogy remek komikus, a Dexter laboratóriuma (omlettdufromázs!!) vagy éppen a Johnny Bravo egyes epizódjai kellemes kikapcsolódásnak számítanak és a Family Guy-on is rengetegen derülnek hétről hétre. Tulajdonképpen első mozifilmje, a Ted úgy is működött volna, ha a tévében mutatják be belőle pár perces jeleneteket. Mégis sikerült úgy összefűzni, hogy összességében nem tűnt fárasztónak, sem erőltetettnek, más részről egyes mondatokat még idézgettek is.

Abból általában nem sül ki semmi jó, ha a westernt más műfajjal próbálják keverni. Nem hiányzott sem a Jonah Hex és a Bandidas nélkül is egészen jól meg lett volna a világ. Nyilvánvaló, hogy MacFarlane sem kapott volna több tíz millió dollárt vadnyugati környezetbe helyezett vígjátékára, ha a Ted leszerepel a kasszáknál. Ám jobb lett volna, ha a Hogyan rohanj a veszTED-be címre ferdített művét ténylegesen darabokra bontja és a kisképernyőn adja le. Már csak azért, mert könnyedén át lehet kapcsolni és nem a vászon előtt kell arra várnunk, hogy a következő percekben biztosan felnevetünk majd. Olvasd tovább →

3

A Lego kaland (The Lego Movie)

Publikálta Koimbra

legokaland

A modern kor gyermekei előbb találják meg a számítógép bekapcsoló gombját, mint a hagyományos játékokat. Nem szeretnék belekezdeni egy ‘Bezzeg az én koromban’ litániába, kissé szomorú, hogy néhány szülő nem arról beszél, hogy a fia milyen csodálatos várat húzott fel legókból, hanem arról, hogy milyen szépen átállított néhány dolgot a monitoron. És ha szétnézünk a nagyobb áruházakban, látható, hogy egy legokészlet nem az egykori kis apró építőelemekből áll, hanem sokkal nagyobbak, mint 10-20 évvel ezelőtt.

Kissé felemás érzés volt, amikor bejelentették a LEGO-kaland animációs filmet. Habár lehet örülni, hogy megpróbálják terjeszteni az „igét”, úgymond szeretnék rávenni a fiatalabb korosztályt, hogy összerántson egy kisebb várost. De ugyanakkor félő volt, hogy ötlettelen, „lovagoljuk meg a trendet”-szerű elképzelés, élvezhetetlen végeredmény születik. És ehhez még hozzá kell tenni, hogy mostanában az animációs műfajban alig akad emlékezetes darab. Olvasd tovább →

1

Space Pirate Captain Harlock

Publikálta Koimbra

spacepirate

Ritkán futok bele animébe, de általában a végén mindig megállapítom, hogy a jövőben gyakrabban kellene néznem efféle alkotásokat. Ezúttal sem volt másképp. Nem kellene hanyagolni a műfajt.

Harlock kalózkapitány a 70-es években vált a mangaolvasók nagy kedvencévé és az 1977-es debütálása után egy évvel már animációs sorozatban lehetett követni kalandját. Személy szerint nem ismerem a karaktert és környezetét, némi google keresés után is annyit tudok róla, hogy egy individualista életfilozófiájú, hallgatag (anti)hős, aki az elnyomók uralma ellen harcol. Olvasd tovább →

0

Cheap Thrills

Publikálta Koimbra

cheapthrills

Te mit tennél meg 10.000 Ft-ért? Vagy 100.000-ért? És ha 1.000.000-t lobogtatnának meg előtted? Nem kizárt, hogy baráti társaságoddal egyszer-kétszer megpendítettétek a nagy kérdést, hogy mit mernétekmegtenni egy nagyobb összegért. Lehet akár lazán vagy mereven hozzáállni a kérdéshez, hisz végső soron csak elméletben beszéltek róla. Gyakorlatban? Elég kicsit az esély arra, hogy valaki feltűnjön a semmiből és egy valag pénzt kínáljon azért, hogy végrehajts valamiféle őrültséget. Néha viszont úgy érezheted, hogy kipróbálnád élesben is.

Craig (Pat Healy) és Vince (Ethan Embry) véletlenül fut össze egy bárban, majd megismerkednek egy unatkozó házaspárral. A férfit és a nőt láthatóan felveti a pénz és könnyedén meg tudnak válni pár száz dollártól. Az iszogatás során a férj néhány dolcsit ajánl annak, aki gyorsabban hajtja végre az általa kitaláltakat. Majd a házaspár házában kötnek ki, ahol a tétek emelkednek, az izgalmak fokozódnak. Olvasd tovább →

0

Röviden: Scenic Route

Publikálta Koimbra

scenicrouteElőfordult már veled, hogy útban valahova az ismerősöd/haverod az út szélén leállította a kocsit, hogy beszéljen a fejeddel? És olyan történt-e, hogy esetleg beadta, hogy valami gond van és amíg nem jön a segítség néhány dolgot megtárgyalhatnátok?. Talán adódott már néhány ember életében ilyesmi. Carter (Dan Fogler) és Mitchell (Josh Duhamel) a sivatagban fulladnak le, ahol gyorsan kiderül, hogy előbbi csupán egy kis időt akart pár perc nyugodt beszélgetésre. Azonban a nagy ötlet kissé félremegy, mert a jármű végleg beadja a kulcsot, ráadásul a két jó barát durván egymásnak esik, ahelyett, hogy inkább arra koncentrálnának, hogy a semmi közepén miképp tudnának túlélni. Ebből eléggé felemás filmet tudtak kihozni. Az alapszituáció csak kevésbé hihető, mint amennyire szeretnék. A párbeszédek eleinte még lekötnek, de idővel Kyle Killen forgatókönyvíró is rájöhetett, hogy nem tudja végig tartani a szintet, ezért inkább egymásnak ereszti a két karaktert. Ami nem is rossz ötlet, hiszen nem ragaszkodott foggal-körömmel ahhoz, hogy unalomba fulladó dialógusokat hallgassunk, másrészt legalább felpörgeti az eseményeket. A csavarral pedig szintén tudnak erősíteni a filmen. 60 %

0

Police Story 2013

Publikálta Koimbra

policestory2013

Ebben a filmben Jackie Chan ábrázatát elnézve Roger Murtaugh kedvenc mondata jut eszembe: „Túl öreg vagyok ehhez a szarhoz.” A hongkongi harcművész gyakorlatilag végigbunyózta pályafutását és nem csoda, hogy kissé elfáradt. Elképzelhető, hogy pihenni akart és nem tesz jót a csontjainak ha megerőlteti magát. Bár az utóbbi időben többször láthattuk visszafogottan játszani. Ami Channél azt jelenti, hogy elmarad a megszokott humor és a látványos ütésváltások.

A Rendőrsztori első részét 1985-ben adták ki, majd három folytatást követően 2004-ben elkészítettek egy rebootot. Pár évre rá ondoltak egyet és Police Story 2013 címmel leforgatták a következő rebootot, amely abszolút eltér a franchise többi részétől, sokkal komorabb lett és a harcművész jelenetekkel is spóroltak. Olvasd tovább →

25

A holnap határa (Edge of Tomorrow)

Publikálta Koimbra

holnaphatara

A kritikusok mindig örülnek, ha Tom Cruise filmről kell értekezniük, hiszen egymással versengve vesézik ki, döngölik földbe a színész alakítását. Csinálhat bármit, játszhat bármilyen jól, soha nem lesz olyan pillanat, amikor egyöntetűen dicsérnék. Még ha egyet is értünk azzal, hogy limitált színész eszköztárral bír, azt mindenképp el kell ismerni, hogy ügyesen válogat a kínálkozó lehetőséget közül és mérhetetlenül nagy csalódást ritkán okoz. Legalábbis az átlag néző – aki nem tartja nyálgépnek és nem utálja zsigerből – alapjában véve elégedett lehet filmjeivel, az már más lapra tartozik, hogy manapság már nem vonz tömegeket, ha arcát kiteszik egy plakátra. Mostanság a sci-fi-vel próbálkozik, a Feledés ugyan egy szórakoztató film volt, bár valamennyire zavaró lehetett, hogy rengeteg kölcsönzött ötletből született. A holnap határa sem éppen eredeti elgondolás alapján készült, Szakurazaka Hirosi művét vették alapul és talán néhány dolog ismerős lehet, de végre egy látványfilm, ami nem csupán úgy próbál jó lenni, hogy az effektekkel akar takarózni. Olvasd tovább →

2

No (2012)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-06-no-1

Dél-Amerikában, a kólamámoros 80-as évek végén járunk: a mikrosütő kuriózum, a bőrdzseki menő, a tévét, újságot pedig a jóságos elnök vég nélküli dicsérete tölti ki. Chilében Pinochet emberarcúnak hazudott diktatúrája tombol, ám a tízezreket eltüntető, és százezreket rettegésben tartó rezsim nemzetközi nyomásra kénytelen népszavazást kiírni a kedves vezető mandátumának újbóli meghosszabbításáról. A rendszer tehát résnyire kinyitja az ajtót, az ellenzék pedig heves vitába kezd, mi is legyen a követendő stratégia.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Nyárutó (Labor Day)

Publikálta Koimbra

labordayHa valaki egyszer megízleli, hogy milyen remek érzés, ha díjakkal és jelölésekkel ismerik el filmjét, akkor a későbbiek során is megpróbál hasonló, minőségi munkát kiadni kezei közül. Jason Reitmantól megszokhattuk a gúnyos, cinikus szövegeket és abszolút jól is állt neki. Ám ezúttal mással próbálkozott, inkább egy szomorkásabb történetet adott elő, amiből mondhatni teljesen hiányzik a humor. De van, ami nem változott: a színészek remekelnek. Kate Winslet egyedülálló, agorafóbia anya szinte ki sem mozdul otthonából. Fiával egy boltban találkozik Frakkel, aki szépen rájuk is akaszkodik. Noha állítása szerint nem akar rosszat, mégis kellőképpen fenyegető, hogy a csonka család teljesítse kérését. Majd elég gyorsan megkedvelik a jövevényt. Hiszen a nőnek kell egy ember, akire támaszkodhat, a srácnak pótapára (hiszen édesapja gyakorlatilag azért lépett le, hogy boldogabb legyen) van szüksége, aki tanácsokat ad és figyel rá és Frank szíve sincs kőből. Egy férfi, aki otthon van a baseballban és akivel lehet pitét készíteni. A rendező olyan melodrámát tár elénk, ami elmaradhatatlan kelléke egy délutáni érzelgős, romantikus tévéfilmnek, de Reitman némileg javít az összképen. Egyes helyzeteken ugyan túlságosan gyorsan is átlép és óhatatlanul is megemelkedik a giccsfaktor. Pedig a történetben több is lehetett volna, alá lehetett volna merülni a karakterek lelki állapotába, e helyett Reitman inkább a színészeire támaszkodott, akiknek olykor meg sem kell szólalniuk, mozdulataik mindent elmondanak. Eléggé felemásra sikeredett a film, de akinek a tévéfilmes érzelgősség láttán is a zsebkendője felé mozdul a keze, a Nyárutót is teljes mértékben szeretni fogja.

16

X-Men: Az eljövendő múlt napjai – írta ParovZela

Publikálta Filmdroid

xmeneljovendo

A filmről itt volt kibeszélő.

A több részes franchise filmeket általában mindig az előző felvonásokhoz szokták hasonlítani. Az új X-Men film, a Farkas (2013) után olyan mértékű ajnározást kaphatna, hogy az IMDB pontozótáblája kiakadna tőle.

Kedvenc mutánsaink, akik az előző történetek során egymás vérét ontva számoltak le 4 filmen keresztül, most visszatértek, hogy az eddigi legjobb X-men mozit hozzák el nekünk. Bryan Singer rendező az X-Men: Kívülállók (2000) és az X2 (2003) után újra a rendezői székbe ült. Látszott, hogy volt ideje összeszedni a gondolatait a forgatáshoz. Az alapsztori kifejezetten egyszerű és már-már sablonnak hangzik, de ne ítéljük el elsőre. A jelenben rossz, nagy, csúnya robotok ölik a mutánsokat, akik a modern technológia ellen nem tudják felvenni a harcot, ezért visszaküldik kedvenc Rozsomákunkat, hogy rendbe tegye, ami anno ’73-ban elromlott. A időutazós filmekkel általában az a probléma, hogy más-más szemszögből veszik szemügyre az időutazásnak a lehetőségeit és következményeit. Ez a gikszer ott szokott kijönni, amikor a néző már nem tudja elvonatkoztatni a jelent, a múltat és a jövőt. Ám filmünk, mind képi világában, mind zenei aláfestésében remekel. A néző mindig folyamatosan képben van, tudja, hogy mi miért és mikor történik, ezért nem veszíti el érdeklődését a film iránt. Olvasd tovább →