kritika

Ó, csodás effektekkel teletömnek egy élőszereplős mesét és degeszre keresik magukat? Ha Hollywoodnak megy, akkor nekünk sem lehet probléma – gondolhatták a franciák. Megkeresték a behalt Fantomas tervezet romjain üldögélő Christoph Gans-t, aki többször bizonyította, hogy egészen élvezetes képi világot tud megálmodni. Ugye az Álomgyárban az ilyen rendezőket látnoki képességű jelzővel szokták ellátni. Meg kell hagyni, hogy a Könnyező harcos a B kategória egyik gyöngyszeme a Farkasok szövetsége pedig egy felettébb stílusos és hangulatos kalandfilm. Azonban a Szépség a Szörnyetegből még ő sem tudott élvezhető filmet készíteni.

Egy pénzügyileg leégett kereskedő véletlenül furcsa kastélyra bukkan.  Összepakol ezt-azt,  de mielőtt nagy boldogan t a birtok ura veti rá magát. A férfi kisebbek leánya hajlandó lenne életét adni azért, hogy apját ne ölje meg a Fenevad. Idővel az önfeláldozó, tisztalelkű lány és az elátkozott alak megkedveli egymást.

De miért? Eléggé furcsa, hogy a címszereplők hirtelen – úgymond – beleszeretnek egymásba, hiszen a játékidő alatt alig találkoznak egymással. Nyilván, hogy a gyerekek és a pár tucat oldalas romantikus regényeket faló közönség könnyedén túl fog lépni ezen a problémán. De ki is a célközönség? Hisz a fiatalabbak túlságosan rémisztő lehet néhány jelenet, ráadásul némi erotikus töltet is feszül a történetben. Az alkotók nagyon igyekeztek Lea Seydoux idomait az előtérbe tolni a tini srácok legnagyobb örömére (vagy akár említhetném a meztelen nimfát is). Seydoux színészi képességére nem is volt nagy szükség, de Vincent Casselnek sem kellett megerőltetnie magát, sem emberként, se Fenevadként nem tud említésre méltót produkálni. Marad tehát a csodálatos, meseszerű látványvilág és varázslatos díszletek, illetve a méla unalom. Olvasd tovább →