kritika

Néha előfordul, hogy okosságokkal traktálnak minket. Mondják, mondják a forgatókönyvben leírt szöveget, ami néha hatalmas maszlagnak tűnik, de egyes esetekben megmozgathatják gondolatainkat. A Mátrix első részében nem csak az akciójelenetekre fektettek nagy hangsúlyt, hanem a beszélgetésekre, hosszabb körmondatokra. Ezeket később egyes baráti társaságok alaposabban átrágtak és elemeztek. Mert volt miről beszélni, a Lucy-nál viszont nem lesz. Luc Besson tulajdonképpen a Transzcendens társfilmjét készítette el, megbolondítva az evolúcióval és az emberi agykapacitás %-okkal. A címszereplő egy dögös, de nem túl okos hölgy, akinek drogot kellene csempésznie a testében, de a szer beszivárog a szervezetébe. Rá különleges hatással van az anyag, egyre okosabb lesz és végül már annyi képességgel bír, mint a Marvel univerzum hőseinek egésze. Ugyan a francia filmes nem túlzottan szokta megerőltetni magát forgatókönyvírás közben, de ahhoz mindig is értett, hogy a nőket ne csak prédaként, hanem rettenthetetlen harcos-amazonokként ábrázolja. Scarlett Johansson Fekete Özvegyként bizonyította, hogy el tud páholni jó néhány legényt, Lucy-ként viszont még ennél is lazábban osztja a halált. Ennek megfelelően az akciójelenetek kidolgozottak, látványosak, komolyan abszolút nem vehető. Morgan Freeman persze sokadjára hozza megbízhatóan a bölcs/tudós/mentor karaktert, ha legközelebb gondom adódna valószínűleg első gondolatom az lesz, hogy hozzá fordulok tanácsért. Csak remélem, hogy nem olyan zagyvaságokat fog mondani, mint a Lucy-ban. Tehát adva van egy feszes akciófilm Johanssonnal és temérdek hülyeséggel, ami olykor jól sül el, máskor a fejünket ingatjuk. Lenne még egy költői kérdésem. Most akkor van kanál vagy nincs? Olvasd tovább →