Prince Avalanche – Texas hercege (Prince Avalanche)

Érthető, hogy vannak rendezők, akik némi idő után megpróbálnak kitörni a komfortzónából. David Gordon Green független drámákkal érte el, hogy a szakma felfigyeljen rá, a George Washington filmje tengernyi fesztivált járt meg és sok-sok jelölést gyűjtött be. Majd megismerkedett a Seth Rogen-Jonah Hill baráti társasággal és néhány füves vígjáték után csak sikerült visszatalálnia a megfelelő útra. A Joe-val megmutatta, hogy Nicolas Cage-t nem kell még leírni és akár komolyan is lehetne venni, ha akarná, ám úgy tűnik, hogy a színésznek ez csak egy kitérő volt. Greennek viszont nem, és újra egy néhány szereplős, természetben játszódó drámát vezényelt le.

Mindentől távol, egy erdős vidékén útfestéssel foglalkozik két eltérő jellemű férfi. Alvin élvezi a monoton melót, legalább nem zavarja senki német nyelvlecke kazettáinak hallgatásában és olykor leveleket írogat. Ezzel szemben Lance nehezen viseli a magányt, képregényeket olvas és alig várja, hogy végre visszatérhessen egy kicsit a civilizációba. Ő nem osztja munkatársa életszemléletét, de közös beszélgetéseik során egyre jobban „tudatára ébred”.

Paul Ruddtól nem az efféle filmeket szoktuk meg, sokkal inkább a harsányabb vígjátékokra szakosodott. Emile Hirsch-től viszont nem áll távol a természet, gondoljunk csak az Út a vadonba filmre, ezúttal jó néhány kilót szedett fel szerepe kedvéért. Értelemszerűen a rendező gyakran beszélteti a két útmunkást, ám olykor elidőzik a tájképen és csendesebb percekkel szolgál. A két eltérő viselkedésű férfi viszonya folyamatosan alakul a játékidő során, szépen, lassan egymáshoz csiszolódnak, megismerik egymást. Néha-néha találkoznak egy teherautó sofőrrel és egy nőalak is feltűnik közelében. A hölgy fel sem bukkant volna a filmben, a munkálatok során találkoztak vele, amint porrá lett otthonának maradványai között kutakodott és Green mindezt hozzátette művéhez. Nem áll távol a rendezőtől, hogy ismeretlen, hétköznapi figurákkal forgasson, már a Joe-ban is egy hajléktalannal dolgozott.

Ha remake-ről beszélünk, az elsők között ugorhat be a pénzhajhászás. A Prince Avalance-t elnézve eszünkbe se jut, hogy Green terve az volt, hogy degeszre tömi a zsebeit. Bizonyára az eredeti izlandi filmről is kevesen hallhattak, az új változat kapcsán inkább megjegyezhetjük, hogy Green egy vicces, drámai és elgondolkodtató produkciót akart készíteni, amelyben a fő téma az emberi kapcsolatokat és maga a táj. Mindehhez hozzátársul, hogy Tim Orr operator kamerája csodálatos képeket mutat a kietlen, olykor világvége hangulatú természeti tájról. Mindazonáltal a filozófus lelkületű nézők számára tökéletes lesz a film, hiszen párhuzamba állíthatják a Vissza a természethez feltevéssel. 75 %

imdb:  6,4
rottentomatoes 83 %