2

Joe

joe

Ha valaki csak az elmúlt években kezdett ismerkedni Nicolas Cage újabb filmjeivel, valószínűleg alaposan meglepődik azon, hogy Oscar-díjat kapott. A színész régen még körültekintő volt, és nem vállalt be minden eléje rakott forgatókönyvet. De a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb jönnie kell egy olyan filmnek, ahol megrázza magát, félreteszi unott arckifejezését és valóban jó alakítást nyújt. Ez a pillanat most jött el.

David Gordon Green-t sem lehet igazán érteni. Egy 180 fokos fordulat után James Franco-Jonah Hill baráti körének házi rendezőjeként dolgozott, de idővel szerencsére megelégelte a füves vicceket. Úgy döntött, hogy visszakanyarodik ahhoz a közeghez, ahonnét elindult: a mindentől távol játszódó, giccsmentes, erős atmoszférájú drámákhoz. És ami a legnagyobb meglepetés, hogy Danny McBride neve olvasható a producerek között.

joecage

A börtönviselt Joe (Cage) erdőirtással foglalkozik. Családja nincs, csupán egy ebtől köszön el minden reggel. Szabadidejében a helyi kocsmában néz a pohár fenekére, vagy a közeli kéjlakot látogatja meg. Gary (Tye Sheridan) egy 15 éves nincstelen srác, akinek sikerül elérnie, hogy Joe munkát adjon neki és apjának. Ám Gary nincs oda az erőszakos alkoholista apjáért, épp ezért, Joe-nál próbál barátságra és menedékre lelni.

Hollywoodban a lepukkant városokat és a züllött alakokat is képesek pozitívan beállítani. Értem ezalatt, hogy hiába dörgölik bele az ember képébe, hogy egyes karakterek nincstelenek, otthon mégis várja legalább egy laptop, vagy ehhez hasonló drága eszköz. Az indie filmesek viszont megtehetik, és meg is teszik, hogy a komor környezetben tengődő szegényeket földönfutóként ábrázolják. Reálisan mutatják be a búskomorságban tengődő emberek életét.

joecage2

Egy ilyen helyen az ember vagy magába fordul, vagy barátra lel. Nem csoda, hogy a zűrös múltú Joe-ban megpendül valami, és szárnyai alá veszi az apját megvető tinit. Remek színészi alakításokat láthatunk! Ki kell emelni a 15 éves srác apját megformáló Gary Poultert; ő gyakorlatilag önmagát adta, hiszen alkoholista hajléktalan volt. Sajnálatos módon a forgatás után nem sokkal elhunyt, (pedig ha a producerek felfigyeltek volna rá valószínűleg fel tudott volna törni).

Green olyan isten háta mögötti világot mutat be, ahol nem szívesen élnénk. Az itt tengődő lakók sem bizalomgerjesztőek, így óhatatlanul is hasonlóságot vonhatunk a A hallgatás törvénye és A harag tüze között. Mindegyikben érződik a kilátástalanság, és már-már fájdalmas látni, hogy a főszereplő semmiképpen se, tud kitörni. Joe viszont nem is próbálkozik, de legalább nem halt ki belőle a lelkiismeret. Lassan csordogáló, erős atmoszférával megáldott, szomorú hangulatú drámát láthatunk. 80 %

imdb: 7,2
rottentomatoes:  83 %

Amerikai bevétel: 354,191 dollár

Ui: Köszönöm Armidának, hogy segített:)

2 komment

    • Jó bizony, de még mennyire. Cage kitűnő, a srác is, a rendezés pedig elegáns, nem előtérbe tolakodó. ezt és a Prince Avalanche-t látva mondom, hogy DGG visszatalált a jó ösvényre. És még lesz egy Manglehorn Al Pacinóval!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


+ nyolc = 11