Gyakran előfordul, hogy egy film közben motoszkálni kezd bennünk egy gondolat, hogy a stáb egyszerűen csak fogott két-három kamerát, különösebb tervezgetések nélkül egy bedobott fél soros gondolat után elmentek forgatni. Talán a legegyszerűbb horrort készíteni néhány fa között rohangálva, komolyabb összeget sem kell eltapsolni a szórakozás során. Viszont ha egy viszonylag ismeretlen rendezőnek komolyabb elgondolása támad a független piacon próbálhat szerencsét. Ha úgy adódik, hogy fesztiválkörútra mehet boldogan elújságolhatja, hogy nagy nehézségek árán, a büdzsét innen-onnan összekéregetve, de sikerült összehoznia a kritikusok által eléggé kedvelt drámát (bár volt már rá példa, hogy az egy direktor maga sem tudta, hogy össze tud-e ollózni valami értelmeset a leforgatott anyagból és jókat mosolygott, amikor a kritikusok érdekes elméletekkel álltak elő a sztorival kapcsolatosan). .
Ezzel szemben James Ward Byrkit úgy próbál kitűnni a tömegből, hogy nem a problémákat emeli ki munkájával kapcsolatban. Egyszerűen csak le akart forgatni egy filmet úgy, hogy a színészeknek csak a karaktereik jellemzőiről kaptak leírást és teljes mértékben az improvizáción volt a hangsúly. A Coherence cselekményét 5 nap alatt Byrkit házában vették fel szkript nélkül. Kvázi fityiszt mutattak azoknak, akik úgy gondolták, hogy egy fordulatos sci-fit csak úgy lehet csinálni, ha hónapokon keresztül izzadnak a forgatókönyv felett. Olvasd tovább