5

Coherence

coherence

Gyakran előfordul, hogy egy film közben motoszkálni kezd bennünk egy gondolat, hogy a stáb egyszerűen csak fogott két-három kamerát, különösebb tervezgetések nélkül egy bedobott fél soros gondolat után elmentek forgatni. Talán a legegyszerűbb horrort készíteni néhány fa között rohangálva, komolyabb összeget sem kell eltapsolni a szórakozás során. Viszont ha egy viszonylag ismeretlen rendezőnek komolyabb elgondolása támad a független piacon próbálhat szerencsét. Ha úgy adódik, hogy fesztiválkörútra mehet boldogan elújságolhatja, hogy nagy nehézségek árán, a büdzsét innen-onnan összekéregetve, de sikerült összehoznia a kritikusok által eléggé kedvelt drámát (bár volt már rá példa, hogy az egy direktor maga sem tudta, hogy össze tud-e ollózni valami értelmeset a leforgatott anyagból és jókat mosolygott, amikor a kritikusok érdekes elméletekkel álltak elő a sztorival kapcsolatosan). .

Ezzel szemben James Ward Byrkit úgy próbál kitűnni a tömegből, hogy nem a problémákat emeli ki munkájával kapcsolatban. Egyszerűen csak le akart forgatni egy filmet úgy, hogy a színészeknek csak a karaktereik jellemzőiről kaptak leírást és teljes mértékben az improvizáción volt a hangsúly. A Coherence cselekményét 5 nap alatt Byrkit házában vették fel szkript nélkül. Kvázi fityiszt mutattak azoknak, akik úgy gondolták, hogy egy fordulatos sci-fit csak úgy lehet csinálni, ha hónapokon keresztül izzadnak a forgatókönyv felett.

coherence1

Vacsorára gyűlik össze egy baráti társaság. Elbeszélgetnek, szóba kerül a Föld körül elhaladó üstökös, ami elvileg zavart okozhat. Hirtelen elmegy az áram, úgy tűnik, hogy a közelben mindenhol így történt, de nem túl messze az egyik háznál látni fényt. Talán oda kellene bekopogtatni, hátha van működőképes telefonjuk.

A történések néhány négyzetméteren zajlanak és csakis nyolc színész mozog ebben a környezetben így nagyjából megismerjük az összes karaktert. Egyikükkel sem lehet azonosulni igazán, alakításuk sem túl erős, inkább egy amatőr színjátszó csoportnak tűnik. De legalább lelkesen tették feladatukat. A diskurzusoknak nagy jelentősége lesz, előhuzakodnak a multiverzumok elméletével, felcsapnak egy kvantumfizika könyvet. Néha kigondolnak valamit, egy-két karakter távozik, majd újra felbukkan.

Mit lehet tenni, ha kiderül, hogy hirtelen több is van belőlünk. Mit lehet kihozni ebből. Vajon a másik házban miről beszélgetnek? Tenni kellene ellenük valamit vagy egyszerűen minden helyrekerül? A néhány napos forgatás során felve(t)hettek jó néhány eshetőséget, elképzelhető, hogy néhány ötlet végül nem került bele a filmbe. A Coherence-ből kihozták, amit csak lehetett, ügyesen, kellő kreativitással. Senki nem fogja eldobni az agyát, esetleg elismerő bólogatással nyugtázható, hogy éltek a kínálkozó lehetőséggel. Dicsérendő, hogy a film nem csak a színészeit próbálja gondolkodásra bírni, de egyúttal a nézőt, minket átlagembereket is agyalásra ösztönöz, hogy mit tennénk hasonló helyzetben.

Lehetett volna egy hatalmas nagy blöff is, aminek a végére hozzácsapják, hogy saját szórakozásukra készítette a csapat, nem gondolván, hogy esetleg később felkapják a filmet. Szerencsére nem így lett. 75 %

 

5 komment

  1. Jó film, elszórakoztat, gondolkodtat DE!
    Az alapötlet kiváló, de miután már harmadszor a szánkba rágják a párhuzamos valóságokat és Schrödinger macskáját kezd uncsi lenni! Kissé lassan indul, miután beindulnak a dolgok folyamatos figyelemre kényszerít (és nem a rossz értelemben)!

    ***SPOILER ALERT***

    A filmet csak és kizárólag az menti meg a totális logikai összeomlástól, hogy egy ponton túl bedobja hogy végtelen a valóságok száma és random mászkál mindenki mindenhova, így hiába kapja rajta az ember hülyeségen a sztorit, tökmindegy hiszen bármi lehet (végtelen variáció). A film végére viszont nincs magyarázat(vagy elsiklottam valami fölött): Amit többször elmondanak, hogy az üstökös elhaladtával a párhuzamosság megszűnik, összeomlik és mindenkinek az az egy valóság marad ahol van, akkor hogy a rákba hívja a pasit egy már nem létező párhuzamos világból a nemlétező nője, az üstökös sem tartja “nyitva a kaput” a két párhuzamos valóság között, hiszen elment??!
    ***SPOILER ALERT VÉGE***

    • Spoiler
      Nekem úgy rémlik, hogy végig csak találgatnak, hogy mi lesz ennek a vége. Viszont arról nem esik egy szó se, hogy akkor mi van, ha a másik párhuzamos világ egyik “lakója” éppen egy másik házban tartózkodik, amikor vége az egésznek. Szóval lehet, hogy ottragad.

  2. Jól veti fel témáját, ügyesen csavargat, de a végére sajnos széthullik: valóban van az embernek egy olyan érzése, hogy a “végtelen párhuzamos valóság”-gondolat tulajdonképpen csak ürügy a filmkészítőknek arra, hogy bármit csináljanak. Azért A találmány jobb volt.

  3. Tegnap láttam és véleményem szerint átlagon felüli lett. Elmondom miért: (possible spoiler)
    Először is van valami igazán elgondolkodtató abban, hogy a legkisebb döntések, események, “egy pillangó szárnycsapása” is megnyithat egy új utat abban, hogyan éljük az életünket. (“Sliding Doors”, ahogy idézték is,) Ebben az esetben viszont a lehetőségek tapinthatóvá, megélhetővé válnak …és ez nagyon creepy.

    Általában elgondolkodsz,hogy mi lett volna HA.. ami teljesen hülyeség mert a múltba visszamenni, azon rágódni, hát annak értelme nincsen. De mikor szembesülsz vele, hogy még hányféle módon történhetnek a dolgok és VAN is lehetőséged változtatni, és az minek az árán van …?
    Nekem nagyon tetszett, annak ellenére h ismeretlen arcok, gyengébb színészi játékok alkották.

    Plusz amúgy is imádom az egy helységben játszódó filmeket. Hatalmas kihívás a rendezőnek, színészeknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *