5

A Csodanő következő előzetese

csudawomanA Batman Superman ellen (Batman v Superman) a Warner számára szinte kötelező volt megjelenni a San Diegoban zajló geekrendezvényen. Meg kellett mutatnia, hogy kézben tartják a dolgokat és nem kell aggódni a DC univerzum jövőjét illetően. Mutattak egy újabb Csodanő (Wonder Woman) előzetest is, a film még mindig pofásnak tűnik.

Diana (Gal Gadot) paradicsomi környezetben nevelkedett egy szigeten. Nem járt más helyeken, nem ismeri a külvilágot. Amikor egy amerikai pilótát (Chris Pine) sodor partra a víz és elmondja, hogy a világ hadban áll, a nő úgy dönt, hogy elhagyja eddigi élőhelyét és besegít a harcokba.

Robin Wright, Elena Anaya, Connie Nielson, David Thewlis és Danny Huston nevei csenghetnek ismerősen a színészek közül. Allan Heinberg és Geoff Johns írták a forgatókönyvet, Zack Snyder producerként egyengette a film útját, az akciójelenetekbe bizonyára nagy beleszólása volt.

Patty Jenkis rendezőnő azt mondta, hogy 1978-ban a Superman nagy hatással volt rá gyerekként és éppen ezért akarta megcsinálni a Csodanőt. Olvasd tovább

3

Az üldözött (A Most Wanted Man)

írta Nikodémus

2014-09-az-üldözött-01

Anton Corbijn megcsinálta. Nem olyan stílusos és míves, nem tülekedik benne annyi sztár, s nem is szolgál olyan cizellált tanulsággal, de Az üldözött méltó a Suszter, szabó, baka, kém három évvel ezelőtti adaptációjához. Sőt, és ez a fontosabb, hű John le Carré világához és Philip Seymour Hoffmanhoz, akinek halála előtt ez volt az utolsó drámai alakítása. Nem mintha két egyforma filmről beszélhetnénk: az egyik hűvös brit eleganciával, a másik rideg német precizitással hódít, s noha a Suszter… emiatt vonzóbbnak tűnik első pillantásra, Corbijn friss rendezése más területeken csillogtatja nem kevés erényét.

Olvasd tovább

2

A futurológiai kongresszus (The Congress, 2013)

írta Nikodémus

2014-05-the-congress-1

Tudom, elképesztő már a felvetés is, mégis leírom: A futurológiai kongresszus valamiképpen az idén épp 35 éves, mégis múlhatatlan érvényű Sztalker rokona. S hogy minden tanult filmesztétát végleg kiakasszak, meg is indoklom, miért: annak ellenére, hogy egy egészen más korban, más szemléletben és más közeg számára készült, Ari Folman második nagyjátékfilmje ugyanolyan inspiráló sokértelműséggel, mégis eszméltető tisztasággal beszél az ember kilétéről, mint Tarkovszkij halhatatlan klasszikusa. S ez a teljesítmény – mindazzal együtt, hogy A futurológiai kongresszus amúgy nem sikerült hibátlanra – egészen döbbenetes.

Döbbenetes, mégpedig első sorban azért, mert az a típusú mozgóképes filozofálás, amit az orosz mester művelt jellemzi, mostanra már enyhén szólva is kiment a divatból. Gyorsfogyasztott kaják, élmények és identitások idején egyszerűen képtelenek vagyunk leállni és elgondolkodni, s amellett, hogy Folman filmje egyébként épp ezt a kérdést is feszegeti, legnagyobb erénye, hogy amúgy kétségtelenül látványos filmnyelvi attrakciói mögött őszintén érző szív és bátran rádkérdező értelem lapul.

Olvasd tovább

11

Pénzcsináló (Moneyball)

írta Nikodémus

2011-12-pénzcsináló-plakát

A film, ami azért készült el, hogy Brad Pitt végre megkaphassa régen várt és jól megérdemelt Oscarját – bár ezt a mondatot már három éve, a Benjamin Button különös élete bemutatójának környékén is sokan elsütötték, a dolog akkor nem jött be. Most itt az újabb versenyző – meglátjuk, lesz-e királycsináló a Pénzcsináló.