24 – 9. évad

Emlékszem hogyan futottam bele a 24-be. A mozikban éppen nem adtak olyat, amiért boldogan fizettem volna és a tékában sem volt semmi érdemleges. Ebben az ínséges időszakban szétnézve a különféle fórumokon Jack Bauer munkásságát éltették igazán, így hát arra gondoltam, hogy belevágok a 4. évadba. Úgy voltam vele, letudok pár részt, amíg újra lesz valami néznivaló. Mire felocsúdtam a szezon felénél jártam. Beszippantott a széria, megunhatatlan volt és minden egyes rész után egyszerűen meg kellett nézni a következőt. A sokat megélt, Amerika biztonságát lelkén viselő ex-CTU-s ügynök nemrég újabb kemény órák elé nézett.

A mozifilm még nem valósult meg, így inkább egy 12 órás akcióval tartották edzésben magukat az alkotók. Ha Bauernek nem kellene bujkálnia valószínűleg a titkosszolgálat akkor is beengedné az Elnökhöz, ha átizzadt pólóban, teniszmeccsről érkezne. Már ha egyáltalán meccsekre járna, számára ugyanis a sport inkább az, hogy órákat lohol terepen és levezetésképpen leépíti néhány nagyképű gengszter arcát.

Csakhogy a volt terrorelhárító a 8. évad után rejtőzködni kényszerült. Eltűnt a szemek, a figyelő műholdak és nemzetközi szervezetek orra elől. Sem az amerikaiak nem találtak rá, sem a kínaiak nem akadtak nyomára és még az oroszok sem bukkantak rá. Éppen ezért is döbben meg kissé a Londonban tanyázó amerikai akciócsoport, amikor Bauer feltűnik a horizonton. Rövid üldözés után beviszik kihallgatásra, csupán Morgan ügynöknő találja furcsának, hogy túl könnyen ment a letartóztatás. És ahogy lenni szokott gyorsan kiderül, hogy Bauer nem hiába hallatott magáról. Az Elnök élete és egyben a világ sorsa a tét.

Némileg szomorú, hogy a 24 képtelen a megújulásra. Nagyjából szinte mindig ugyanaz volt a tét és gyakorlatilag bevetettek minden fegyvert, amit lehetett, jöttek különféle gengszterek, épphogy csak a marslakókkal nem viaskodtak még. Jellemző, hogy pár óra elteltével kikristályosodik, hogy az ügy sokkal jelentősebb, mint gondolták. És természetesen mindig kiderül egy megbízható emberről, hogy nem más, mint egy áruló. Nem egyszer moroghattunk magunk elé, mocskos és egyéb jelzőkkel illetve a köpönyegforgatót és boldogan öklöztünk a levegőbe, amikor elkapták az irháját. Ezúttal ez az érzés elmarad és hiányzik is, de nagyon.

A hibák, az ésszerűség és a logika hiánya mindig is jelen voltak a sorozatban. De nem kértük számon, hogy valaki egy súlyos műtét után fél órával már újra vígan járkált és azon sem akadhattunk fenn, hogy egy reklámidő alatt bárhová el lehet jutni olyan gyorsan, mint ahogy Michael Bay filmjeiben az amerikai vadászgépek a bolygó bármely pontján megjelennek secperc alatt. A 9. évad nem tudott megújulni, nem tudott újabb érdekes szituációkat prezentálni. Meglepődni végképp nem lehet egyetlen helyzeten sem, hiszen mindent ellőttek és felhasználtak az előző szezonokban.

Persze jó látni, hogy Bauer a régi. Már-már egykedvűen, persze a haza szolgálatában töri a csontokat, Amerika érdekében kínozza az információforrásokat és lövi halomra az ellent. Ja, hogy világszerte körözött bűnöző? Nem számít, a lét a tét. Kiefer Sutherlanden erősen látszik a kor, de hangjával tökéletesen hozza a megszokott karaktert. Soha nem kér, inkább követel, esetleg jóindulatúan figyelmeztet a következményekre mielőtt odacsapna. Visszatér a megbízható számítógépes zseni, Chloe is, aki a „Ki ha én nem?” és a sértődött arckifejezésén túl kapott még egy kis rockeres fazonigazítást is. Bauer mellé betettek egy profi ügynöknőt is, karakteréből lehetett volna még mit kihozni. Szorgalmasan lövöldözik és gyorsabban átlátja a helyzetet, mint kollégái, idővel inkább csak dekoratív kellék, jól mutat a főhős mellett.

Hiányoztak az igazán nagy meglepődések, az „Atyaég”-szerű csavarok. A lendület megmaradt, szépen haladtak előre a történések, azonban a feszültséggel erősen problémák volt Örvendetes, hogy a sorozatvilág egyik legjobb akcióhőse még mindig formában van, de a 9. évadra inkább a kreativitás hiánya volt a jellemző. Nézhető és szórakoztató volt, de nem volt erőteljes. Folytatás? Inkább azt a kérdést kellene feszegetni, hogy lehet-e még fokozni, újabb ötletekkel előállni? Ha csak a régi fordulatokat és elképzeléseket tudják bekeverni a pakliba és azokat időnként előhúzni, akkor felesleges újra a 24-hez nyúlni.