Space Pirate Captain Harlock

Ritkán futok bele animébe, de általában a végén mindig megállapítom, hogy a jövőben gyakrabban kellene néznem efféle alkotásokat. Ezúttal sem volt másképp. Nem kellene hanyagolni a műfajt.

Harlock kalózkapitány a 70-es években vált a mangaolvasók nagy kedvencévé és az 1977-es debütálása után egy évvel már animációs sorozatban lehetett követni kalandját. Személy szerint nem ismerem a karaktert és környezetét, némi google keresés után is annyit tudok róla, hogy egy individualista életfilozófiájú, hallgatag (anti)hős, aki az elnyomók uralma ellen harcol.

Az emberi faj kirajzott a világűrbe, megvették lábukat jó néhány planétán. Míg végül 500 billióan laktak szerte a galaxisban. Azonban súlyos nyersanyaghiány lépett fel és a kolóniák úgy döntöttek, hogy visszatérnek a Földre. Ám az anyabolygó nem állt készen arra, hogy befogadja a rengeteg embert és hatalmas csata kezdődött. A véres Visszatérési háború sok áldozatot követelt, majd a Gaia szövetség elérte, hogy lezáruljanak a csatározások és elrendelték, hogy a bolygóra senki nem léphet be. Azonban egy halhatatlan kalóz folyamatosan odalép a szövetség tyúkszemére, rendszeresen okoz bosszús pillanatokat a Gaia szervezetnek.

Nem igazán lehet hallani arról, hogy a nyugati és a keleti animációs szakemberek versengenek-e egymással, merítenek-e ötleteket a földteke másik végén dolgozó kollégáktól, talán nem is szívesen beszélnek erről. Azonban meg kell állapítani, hogy a távol-keleti munkáknak sem kell szégyenkeznie. Sőt! Az amerikai műveknél motion capture bevetésével próbálják elérni, hogy a karakterek egyre jobban visszaadják egy hús-vér ember mozgását és mimikáját. Japánban szintén ezen technika bevetésével tökéletesítgetik az animciót. Habár még messze járunk attól, hogy a figurák ténylegesen úgy nézzenek ki, mint egy igazi ember, de a Space Pirate alatt többször is úgy tűnt, mintha valódi, hagyományos filmet néznék. Mondhatni sokkal realisztikusabb, már amennyire egy űrcsatákat felvonultató műnél lehet ilyesmiről beszélni.

A cím alapján úgy vélhetjük, hogy a középpontban Harlock áll, ám végső soron a hajójára felvett Yama tekinthető főhősnek. De a karakter kedvelői ne legyen lelombozódva, hiszen így sokkal jobban működik úgy az Arcadia hajó irányítója. Idővel megismerjük a háttértörténetét és láthatjuk, hogy miképp érdemelte ki hírnevét. Még a kőkemény emberekről is kiderül, hogy mennyire emberi és nem egy hideg szívű kalóz. Nem csinálnak belőle picsogó szerencsétlent, ha Harlock kissé magába is fordul nem kellett sokat várni rá, hogy újra megmutassa mire képes.

Fel van adva a lecke a rendezőnek, ha a forgatókönyvben retro és modern „hangulatot” próbálják vegyíteni. Ám Shinji Aramaki elbírt a feladattal, az Appleseed Ex Machine és a Starship Troopershez képest is jobban teljesített. Ügyesen hozza át a régi kalózos históriákból ismert helyzeteket és pillanatokat úgy, hogy nem váljon nevetségessé az anime. E mellett Star Wars előtt is tisztelegnek néhány jelenetben. Mindezt csodálatos képi világa remek (majd a műfaj rajongói kioktatnak, ha mégse) és a lendülettel sincs probléma. Akad itt látványos űrcsata, fordulat, némi humor, misztikum és feszültség. Érdemes megnézni.