Nincs mérnök diplomám! Nem is vagyok egy műszaki zseni, és ha fel kellene lapoznom egy programozói tananyagot, valószínűleg úgy néznék rá, mint gyújtogató a vizes szalmára. Éppen ezért képes vagyok úgy leülni egy egy sci-fi elé, hogy ne kapjak a fejemhez percenként, és nem érzek késztetést, hogy megosszam a körülöttem ülőkkel, hogy amit látnak, hatalmas baromság. Tehát technikai analfabéta lévén könnyen le lehetne nyűgözni. Ha akarnak! De ezúttal nem igyekeztek.
A Transzcendens alapötlete eléggé érdekesnek hangzott. Ráadásul olyan sztorival álltak elő, amely úgymond gondolatébresztő volt és jó néhány kérdést fel lehetett tenni. Lényegében a film elején rá is térnek a lényegre. Johnny Depp előadásában a szingularitásról és az emberi tudatról beszél, illetve arra kíváncsi, hogy van-e lélek. Majd az egyik hallgató rákérdez, hogy a szándékuk szerint egy Istent akarnak létrehozni?
Will (Johnny Depp), felesége (Rebecca Hall) és jó barátjuk, Max (Paul Bettany) elismert tudósok és éppen egy különleges projekten dolgoznak. Miután Willt egy antitechnológia csapat egyik tagja lelövik és állapota egyre csak rosszabb lesz, bevillan a nagy ötlet. Másolják át a tudatát egy számítógépre. A tudós ismerettségi köre meglepődik (mi, nézők nem), hogy az eredmény siker. Azonban egyre jobban szomjazza a tudást, egyre jobban tenni akar valamit, és miután beteszi a lábát (bitjeit) a világhálóra, nincs megállás. Jobbá szeretné tenni a világot, úgy, ahogy azt ő jónak látja.
Christopher Nolan szemezett egy ideig a forgatókönyvvel, de inkább egy másik világmegváltó projekt mellett döntött. Kedvenc operatőre, Wally Pfister viszont úgy gondolta, ha már sokszor látta Nolant dolgozni, ragadt rá annyi, hogy meg sem kottyanna neki, ha ő dirigálhatná le Transzcendenst. Nem ő az elsősorban, aki szakmáján belül nagy elismertségnek örvend, de a sok hátbaveregetés után bátran beleül a rendezői székbe. Kaszkadőrök, effektmesterek, színészek, vágók tömkelege várta lelkesen a pozitív kritikákat, majd jött a hidegzuhany, ami jobb esetben kijózanító hatással volt. Operatőri Oscar ide vagy oda, Pfister alaposan melléfogott.
Mint említettem, nekem mindent be lehet adni. Nem probléma, hogy a már hús-vér emberként is hullának tűnő Johnny Deppból Skynet-utánzatot kreáljanak. És mit kapunk? Egy szerelmi történetbe csomagolt sci-fi-szerűséget, amelyben próbálnak moralizálni, de a szereplők többsége csak döbbenten vagy éppen tanácstalanul néz maga elé, hogy most mi legyen. De a legnagyobb probléma, hogy hiába ültünk be képzeletbeli kérdőjelekkel a fejünk felett a mozikba, az idő múlásával valahogy már nem is igazán érdekel a válasz. Valahol az elején botlottak el az alkotók és meg sem próbáltak felállni. Az egy dolog, hogy még technikai analfabétaként sem veszi be a gyomor a látottakat, még teljesen érdektelenné is válik.
De a színészek sem erőltették meg magukat, munkájukra a gyatra a legjobb szó. Depp abszolút kedvetlen szerepében, esetleg azért, mert nem kentek rá több kiló sminket. Morgan Freeman egy nagy számítógépes tudor lenne, de a Godzillában látott Ken Watanabe teljesítményéhez lehetne hasonlítani, csak nem olyan vicces csodálkozik rá mindenre. Paul Bettany és Cillian Murhphy is csak azért kellett, hogy legyen még néhány ismertebb név a filmben, utóbbinak nem is próbáltak szerepet írni, előbbi pedig napokra úgy eltűnik, hogy fel sem merül, hogy keresni kellene.
Már az első előzetesnél érződött, hogy vagy az év legjobb sci-fije lesz vagy valami oltári nagy baromság. Bizonyára lesz néhány néző, aki sokáig fog agyalni a látottakon, de a film nem gondolatébresztő és még csak nem is próbálkozik azzal, hogy a szereplőkkel azonosuljunk vagy beleéljük magunkat. Pedig van itt szó nanotechnológiáról és mesterséges intelligenciáról. Talán egy-két percig érdemes lehet ötletelni rajta, hogy miképp is lehetett volna jobb. Ha esetleg inkább készítenek belőle egy trash-t, aminek a forgatókönyvére ráengedték volna Uwe Bollt, rendezőnek meg felkérik Roger Cormant. A logikátlanságokat náluk nem lehetne felróni.
imdb: 6,4
rottentomatoes: 19 %
Büdzsé: 100 millió dollár
Amerikai bevétel: 23 millió dollár
Összbevétel: 79 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Direkt olyan filmekre ülök be, amit lehúz a firkászok többsége. Ha jókat akarok derülni még mindig rákeresek egy egy Sucker Punch kritikát, mert tömve van sületlenségekkel. Arra gondoltam, hogy a Transzcendns is marha jó lesz. Az utolsó 20 percben már a falat kapartam. Amikor Freeman, meg Murphy és az antitech terrorcsapat együtt megpróbálja megállítani Deppet, hátha felvihogtam. Mert az amerikai kormánynak nincs arra embere, hogy ezt megtegye? Freeman is kb azért volt itt, mert ismert Nolant, akárcsak Murphy. Depp meg 15-20 millióért bármit bevállal. Annyi marhaság volt ebben a filmben, hogy fájt.
A Lopott időhöz mérhető, filmnek nevezett botrány. Az, hogy Pfister nem tud rendezni, hagyján. Az, hogy nem sikerült normálisra megírni a forgatókönyvet, hagyján. Az, hogy színészeink faarccal darálnak, hagyján. Na de még az operatőri munka is teljesen jellegtelen, Pfister legalább erre odafigyelhetett volna. E tényezők együttes kicsúcsosodása iszonyú mélységekbe rántja az egészet.
Kínlódás volt végignézni, lopott idő – az életemből.
Nem rossz, nekem tetszett.