Cold In July

Motoszkálás hallatszik éjjel. Egyértelmű, idegen van a házban. A férj (Michael C. Hall) remegő kézzel tölti meg pisztolyát, majd a nagy ijedtségben, mintegy véletlenül lelövi a szintén döbbentnek látszó tolvajt. „Megcsúszott az ujjam a ravaszon.” – hebegi maga elé és a kiérkező zsaruknak. A törvény őrei gyorsan pontot tesznek az ügy végére, önvédelem volt, kétség sem férhet hozzá. A bökkenő? Az elhunyt egy frissen szabadult férfi fia és láthatóan nem akarja annyiban hagyni a dolgot.

A Cold in July ékes példája annak, hogy az agyonreklámozott, hype-olt gigaköltségvetésű filmek direkt szemünkbe nyomott ál-csillogása mellett sűrűn pislogva kell utat törnünk, hogy észrevegyük a távoli félhomályban a valóban értékes, szóra érdemes darabokat. A Joe R. Lansdale adaptáció erős thrillerként indul és bőven lenne kraft az átlagpolgárt terrorizáló börtönviselt kemény alak történetében. Szépen állítanak a feszültségszabályozón, majd nagy megdöbbenésre más irányt vesz a sztori.

Szó se róla, az izgalom megmarad, csak éppen a történések futnak bele egy be nem látható kanyarba. Ráadásul nem gázpedálról levett lábbal, nagyot fékezve, hanem könnyedén teszi mindezt. És mivel izzadságcseppek nélkül, gördülékenyen halad nem rest a későbbiek során is hasonlót művelni. Első ránézésre a tipikus, de egészen pofás bosszúfilmnek tűnik, majd újrakeverik a lapokat és a leosztást szemlélve be kell látni, lehet, hogy nem erre számítottunk, de ezzel is erősen ki vagyunk békülve.

Már a poszter is azt sugallja, hogy a thriller egy régi korszakot idézne meg. A rendező bevallottan a 80-as évek hangulatát akarta visszaadni, illetve John Carpenter akkoriban készült műveire is utalni szeretett volna. Más részről nem hiába ugorhat be a ponyva szó is, de ehhez még tegyük hozzá a neo noirt is. Jim Mickle bicskája már a Vámpírok földjébe sem tört bele és a Cold in July esetében is pontosan tudja, hogy mit akar.

Könnyedén csavarint a történéseken, egyik pillanatról a másikra alapjaiban változik meg hozzáállásunk egyes karakterekhez. Mégis kiben bízhat az ember? Jobb, ha inkább magánál tartja a fegyverét. Képkeretezéssel foglalkozó családapa, öngyújtójával játszadozó, cellaéletet jól ismerő alak és egy westernhősre hajazó nyomozó – a középpontban álló trió, akik közül a békés életre vágyó férfinek van a legtöbb vesztenivalója, mégis pontot akar tenni az eset végére. Michael C. Hall és Sam Shepard alakítására panasz nem lehet, de Don Johnson is megtölti élettel karakterét, felbukkanása új színt visz a filmbe.

A végére marad néhány kérdés, amelyeket válasz nélkül hagynak, de mindez nem ront a megítélésen. Kiváló alakításokkal, pazar képekkel és zenével tarkított izgalmas és kemény thriller született. 85 %

imdb:  6,9

rottentomatoes: 85 %