11

Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)

exodus

Mondanám, hogy megfizethetetlen az az érzés, amikor egy produkciót nézve vegyes érzések kavarognak benned. (De persze mégsem az, hiszen mégis kinyitottad pénztárcád.) Nem éppen a filmet illetően, hanem Hollywood fejeseire és mindenható producerei tekintesz kissé szánakozó mosollyal, akiket azért némi tisztelet is megillet. Rettenetesen nehéz dolog lehet, hogy a varázslatos és csodálatos eseményeket mindenképpen a jó ideje nagy népszerűségnek örvendő realisztikus módon próbálnak bemutatni. Valljuk be, ez kemény dió, pláne, hogy az Exodus kapcsán a vallásos tömegeken kívül be kell húzni a tiniket is a mozikba.

exodus1

Ridley Scott hosszú filmjét in medias res indítja, azaz kimarad miképp is került Mózes a fáraó családjába és a későbbiek során sem lovagolnak rajta, pár mondattal elintézik. A leendő uralkodó és féltestvére kemény csatába indul az elején, hogy az ütközetek kedvelői is megkapják a magukét. Természetesen főhősünk nyugodtabb, megfontoltabb, persze, hogy szimpatikusabb és ahogy megvan írva, idővel búcsút vesz tőle Ramszesz – köszönhetően a rosszakaróknak – és némi bolyongás után családot alapít, majd jöhet a tíz csapás és a nép kivezetése Egyiptomból.

Már a Prometheusra is jellemző volt, hogy néhány jelenetre tátott szájjal bámultak egyesek. Nem éppen azért, mert olyannyira fantasztikus volt, hanem mert elkapkodottnak vagy hülyeségnek tűnt. Ugyanez tapasztalható az Exodusnál is. Talán egyszer Scott elmeséli, hogy vérre menő csatát vívott a stúdióval, mindenesetre érezhető, hogy jó néhány jelenet a vágószoba padlóján végezte és majd a bővített (vagy esetleg annak harmadik rendezői változatában) kap helyet. Pár helyzetet gyorsan lezavarnak, mint például eléggé furcsán hat, hogy Mózes száműzetése során az első elébe kerülő nővel összeházasodik.

exodus2

A film ugyan hosszú, de kellett hely a látványnak, amelyet próbáltak valósághűen ábrázolni és ez az, ami bibliai eposzban talán nem túl szerencsés. Mindenesetre a forgatókönyvírók minden csapásra/csodára megpróbálnak épkézláb magyarázatot faragni. Valamennyire olyan végeredmény születik, mint a népmesében. Isteni, de lehet, hogy mégsem. Mózest az Úr vezeti, de mi van, ha csak képzeleg? Mintha valamitől féltek volna az alkotók?

Az Exodus látványos kalandfilm és érezhetően nem is nagyon akartak vagy mertek ennél többet vállalni. Ugyan kihagyja Mózes gyerekkorát, de a többi fontosabb állomás helyet kapott a forgatókönyvben, ám eléggé sietősre vették a tempót. Ennek jó néhány színész látta kárát, Christian Bale és Joel Edgerton szokás szerint remek, de Sigoruney Weaver vagy Aaron Paul csak egy két-mondat erejéig képviselteti magát, Ben Kingsley szintén háttérbe szorul. Tehát – sajnos – nem kell várni túl sokat Scott művétől, ahogy írtam egy korrekt látványos kalandfilmnek megteszi.

imdb: 6,3
rottentomatoes:  29 %

Büdzsé: 140 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 53 millió dollár
Eddigi összbevétel: 150 millió dollár

11 komment

  1. Pár hete láttam a moziban. Teljesen egyetértek. Csapongó a forgató könyv, Nem bontja ki a történetet több helyen sem, elkapkodták. A 3d szokás szerint nem tesz hozzá semmit, felesleges több pénzt kiadni érte. A két főszereplő persze jó volt, de ez el is várható tőlük.

  2. Igen, egy jó kis látványos kalandfilm volt ez nem több. Az nekem is feltűnt, hogy Sigourney Weaver meg Aaron Paul alig szerepeltek.

    Azon viszont nevettem egy jót, hogy megint Ben Mendelsohn karaktere szivatta meg Bale-t. Anno a The Dark Knight Rises-ban a cégét vette el, itt meg ő árulta el a titkot a származásáról ami miatt száműzték Egyiptomból. 🙂

  3. Gyalázatosan rossz. Aronofskynak legalább volt koncepciója, Scottnak láthatóan semmi. A ténybeli tévedéseken túl (Mózes nem volt hadvezér, a fáraó nem élte túl a Vörös-tengeri kalandot stb.) egyszerűen hihetetlen, hogy semmilyen sztori-ívet és jellemárnyalást nem nyújt a forgatókönyv. Isten szerepe meg kimerül egy sértődött kisfiú durcáskodásában? Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Nem tudom, lesz-e bővített változat, de ezen szerintem az se segít.

  4. Én megmondom őszintén, ténybeli tévedésekkel nem szoktam foglalkozni az ilyen ókori meg hasonló történelmi tényeken alapuló filmeknél. Egyszerűen azért mert tudom, hogy nem dokumentumfilmet nézek, másrészt, én személy szerint nem éltem akkoriban tehát gőzöm nincs, hogy mi volt hogy volt. Jó, persze sokan leírták, hogy ez meg az így meg úgy volt mi meg elhisszük. Aztán vagy tényleg így volt vagy nem, igazából egy ma élő ember sem tudja mert nem élt akkor, csak arra tud támaszkodni amit egy másik ember lejegyzett vagy leírt. De erről órákig el lehetne beszélgetni…
    A lényeg, hogy én itt is úgy fogtam fel, hogy Scott-ék fogták Mózesék történetét és a saját elképzeléseik szerint mesélték el Mózesék történetét. Mivel Scott a nemrég elhunyt öccsének ajánlotta filmet, szerintem szándékosan nem halt meg a testvér a filmben. De csak találgatok, nem beszéltem Scott-tal, nem tudom mit miért csinált.
    (Egyébként a Gladiátorban is elég gyorsan lerendezték Commodust anno pedig a történelemkönyvek szerint több mint 10 évig uralkodott, vagy pl. Brad Pitt-ék is eléggé átírták a II. Világháború végét azzal, hogy a Becstelen Brigantyk-ban szitává lőtték Hitlert a végén.)

    Isten szerepét szerintem azért nem vitték nagyon túlzásba mert különben az Egyház jó szokásuk szerint kiverte volna a hisztit.

  5. A kisfiú nem Isten volt, hanem egy “követ”. Ezt explicit ki is mondják a filmben és tele van apró utalással, hogy valójában ki. Scott mostanában hiányos szerkezetű filmeket csinál, ami nem hiba, odafigyelést igényel. Nem véletlenül mondja a Prométheuszra se, hogy az számára a rendezői verzió. Az Alien rendezői változata is csak egy reklámfogás. Felesleges az Exodust is bővíteni.

    • “A kisfiú nem Isten volt, hanem egy “követ”. Ezt explicit ki is mondják a filmben és tele van apró utalással, hogy valójában ki.”

      Simán lehet, hogy elkerülte a figyelmemet. Kinek állítja a film a kisfiút?

      “Scott mostanában hiányos szerkezetű filmeket csinál, ami nem hiba, odafigyelést igényel.”

      Hát nem tudom. PTA Master-je enyhén szólva is elliptikus, de egy másodpercig sem éreztem, hogy hiányos, zavaros vagy rossz lenne. RS-nál kb. 10 éve folyamatosan ezt érzem.

      • “Simán lehet, hogy elkerülte a figyelmemet. Kinek állítja a film a kisfiút?”
        Szerintem a küldött Lucifer, de ezt most sajnos csak a jelenetek behatóbb vizsgálata nélkül merem mondani. Az viszont szinte biztosra veszem, hogy nem Isten az, mivel te is említetted, hogy hisztizik, sőt konkrétan ráparancsol Mózesre, ami egyértelműen mutatja, hogy nincs közvetlen befolyása az emberekre, illetve, hogy az akaratát rá akarja kényszeríteni Mózesre.
        Meg kell várni a blurayt, de ilyen kifejező volt számomra már a megjelenése is a fiúnak: kék láng inkább fenyegető „hideg”, és Mózes elmerülése a sárba, ami káosz. Elég csak megnézni az égő csipkebokorról készült festményeket, mennyire más Scott jelenete.
        A másik fontos jelenet véleményem szerint az, amikor Mózes elmondja feleségének, hogy gyermek képében jelent meg az Úr, mire a felesége értetlenkedik, hogy az Isten nem gyermek – igaz, hogy a nő vallása más, a szituáció azonban ott van és értelmezni lehet valahogy.
        Akaratlanul is a tenger kettéválásánál a becsapódó “meteorról” a bukott angyal jut eszembe. Ami azért is érdekes, mert szinte azaz egyetlen “csapás”, amire kb. már nem lehet semmit belemagyarázni, még akkor sem, ha az tényleg „csak egy meteor” volt – pláne, ha a gyerek csak Mózes skizofrén kivetülése, ami szintén lehet egy olvasat.

  6. “Szerintem a küldött Lucifer, de ezt most sajnos csak a jelenetek behatóbb vizsgálata nélkül merem mondani.”

    Elég vad elmélet, bár az érveid elgondolkodtatóak. Szóval az egész hacacáré az ördög műve lenne?…

    • “Szóval az egész hacacáré az ördög műve lenne?…”

      Az ördög műve, de nem a gonosz értelemben, picit kijavítanám magam és úgy fogalmaznék „inkább Luciferi”, mindenesetre nem egy tipikus angyal-szerep. A creditben sem Godként, hanem Malakként van feltüntetve. Ezen kívül szerintem azt is fontos észrevenni, hogy nem csak „messenger” szerepe van, konkrétan dialógust folytat Mózessel. A paradicsombeli Sátán/Kígyó-féle bűn/választás felajánlójához hasonlítanám. Ezt persze nem úgy értem, hogy tudatosan bűnt választ Mózes, hanem amit tesz ő vagy Isten az mennyiben más, mint amit az egyiptomiak tettek/tesznek. A „bűn” végigkíséri Mózest a filmben: a tetőpont, mikor Ramszesz halott fiát tartva kérdezi, hogy „milyen Isten öl gyermekeket?” – ez a jelenet úgy is hátborzongató, hogy ha az egész filmet a Biblia szerint fogom föl és Isten döntésének megkérdőjelezhetetlenségét és végtelen szeretetét folyamatosan figyelembe/tudomásul veszem. És az eddigiekkel kapcsolatban van egy nagyon fontos pont a film végén, amikor már átkeltek a tengeren, Mózes filózik Joshua mellett, hogy: „oké, hogy visszatérünk Kánaánba, de mi oda hódítóként érkezünk, mi lesz velük vagy az ott élőkkel, ha odaérünk és letelepedünk?” Most hirtelen nem emlékszem pontosan, de mintha az egyiptomiakkal is párhuzamot vonna.

  7. “Az ördög műve, de nem a gonosz értelemben, picit kijavítanám magam és úgy fogalmaznék „inkább Luciferi”, mindenesetre nem egy tipikus angyal-szerep. A creditben sem Godként, hanem Malakként van feltüntetve. Ezen kívül szerintem azt is fontos észrevenni, hogy nem csak „messenger” szerepe van, konkrétan dialógust folytat Mózessel. A paradicsombeli Sátán/Kígyó-féle bűn/választás felajánlójához hasonlítanám.”

    Érdekes elmélet. Akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a csapásokat Isten a saját céljai érdekében “megengedte” a gonosz léleknek? Létezik ez a teológiai felfogás, már a zsidók is foglalkoztak vele (lásd Jób történetét), de az Exodus-történetre rávetíteni? Hát nem tudom.

    Az a baj, hogy felvet dilemmákat a film (Isten bosszúálló? Mózes elbírja-e a morális terhet? Ramszesszel akkor ők hogy is állnak egymással?), de egyikkel sem kezd semmit. Mint a Prometheus.

    • „a csapásokat Isten a saját céljai érdekében “megengedte” a gonosz léleknek?”

      Jób történetével való hasonlatod nagyon tetszik, eszembe se jutott, pedig mostanában vele foglalkozom.

      „az Exodus-történetre rávetíteni? Hát nem tudom. … felvet dilemmákat a film […], de egyikkel sem kezd semmit.”

      Ezzel nem értek egyet (nem kötözködésből :D). Viszont a Prométheuszra most nem térnék ki.
      A gyerek szerepe eddigi kommentjeink alapján kezd körvonalazódni, a kérdéseid („Isten bosszúálló? Mózes elbírja-e a morális terhet? Ramszesszel akkor ők hogy is állnak egymással?”) viszont csak egy értelmezési réteg felé irányul. Minden blogon azt látom, hogy a már ismert Bibliai történetbe akarják beleerőltetni, miközben a film a fogyasztói társadalom parabolája. Ennek egyik kulcsjelenete az, amikor Mózes elmegy a bányába ellenőrizni a rabszolgatartó ürge kiadásait; a másik, amikor Ramszesszel veszekszik, aki nem érti miért lenne bajban gazdaságilag a birodalma és a rabszolga-problémát sem fogja föl, stb. – ugyan ez az állapot van most USA-ban, bárhol. Scott filmje akkor lenne rossz, ha elkezdene moralizálni, ítélkezni. Scott annyira nem ilyen, hogy még a bibliai értelmezési réteget is bizonytalanná teszi a néző számára a gyerek szerepével és a folytonos szinte eldönthetetlen csapásokkal, csodákkal – szóval a bibliai értelmezésnél se foglal biztos állást, miért is tenné, akkor lenne értelmetlen a film.

      A történet aktualitását az adja, hogy a fogyasztói társadalom legfelső rétegén – a piramis tetején – élő szupergazdagok mérhetetlen fényűzése, hatalma mára szó szerint Bibliai méretű. Ebből nincs kiút, csak egy újabb „exodus” révén – mivel nem fognak a gazdagok egyszer csak angyallá válni -, sőt mint a film is mutatja ebben a korban, amikor Isten a csenddel egyenlő, nem számíthatunk a közvetlen segítségére sem, maximum kereshetjük, de ha „meg is találjuk”, akkor az isten-e egyáltalán?, esetleg a tudatalattink? („Mózes skizo-e” réteg). Harmadik lényeges kérdés, hogy ami ellen lázadunk az egyáltalán rossz-e? – ez is bizonytalan a filmben –; és ha esetleg nem rossz, akkor helyes-e a fellázadás (Luciferi réteg, a bűnösség kérdése, amiről eddig írtam). Ide vonatkozik a kérdésed is: „Ramszesszel akkor ők hogy is állnak egymással?” – ami azért jó kérdés, mert a film egyáltalán nem is akart erre kitérni, mivel rögtön a viszállyal kezdett, ami a gazdaság és szegénység viszonyának kibontásával foglalkozott.

      A cím se véletlenül Gods and Kings, pont ezért, mert a szupergazdagok már szinte istenek „Én is isten vagyok – ordítja Ramszesz.” Királyok pedig a rabszolgák, akik fellázadnak és jobb híján keresnek egy Kánaánt, ami szintén nem megoldás – itt jön a film végi Mózes-Joshua jelenet. Szegény királyként vonulnak, érkeznek majd, de ebben benne van a diktatórikus király lehetőség is.

      A film társadalmi kritikával kezd – kifigurázza a fogyasztói társadalmat a rabszolgatartó korszakkal -, erre próbál megoldást keresni egy jövőbeli megváltó megjelenésével (kvázi-mozinéző), a lényeg viszont a rendszerből való „kivonulás” lenne – és ezzel a „lenne” dologgal foglalkozik végig Scott. Hogy lenne lehetséges ebből a rendszerből a menekvés? És ha sikerülne, akkor mi lenne? – esetleg ott folytatjuk ahonnan elmenekültünk, akkor mi értelme volt mindennek? Létezik erre egyáltalán megoldás? Egyetlen választ ad Scott: a család a legfontosabb.

      A film bravúrja véleményem szerint az, hogy nem elég, hogy ez mind egy ismert Bibliai történet köntösében van, ami még további rétegekbe van tekerve [pl. általad említett Jób történetének kiindulópontja, teológiai kérdések, stb. (ezért parabola)] – ráadásul a film végig mindennel bizonytalan -, de ráadásul ez mind egy blockbusternek van álcázva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *