A retro jó, a retro klassz, a retro szép. Ha éppen azt látjuk, hogy valaki átszellemült arccal mered maga elé talán a régi időszakot idézi fel magában. És egyes filmek éppen a múltidézéssel próbálják elérni, hogy nézőben „átállítson egy kapcsolót” és hirtelen 10-30 évvel ezelőtti érzések száguldozzanak benne. Példának Sylvester Stallone-t lehetne felhozni, aki maga is leragadt a múltban, ellenben a Cold in July remekül teremtette meg a hangulatot. Most Adam Wingard próbálkozik, eredményesen, méghozzá úgy, hogy az alapsztori faék egyszerűségű.
Egy fiatalember kopogtat be a Petersen családhoz. Azt állítja az Irakban elhunyt fiúk jó barátja volt, aki még halála előtt arra kérte, hogy tolmácsolja a családnak, hogy mennyire szereti őket. A gyászoló anyuka első pillanattól kezdve kedvesen tekint rá, felajánlja, hogy pár napot nyugodtan náluk tölthet. A morgolódó férjjel pedig néhány sör mellett tévézés közben köt barátságot. Olvasd tovább