5

The Homesman

írta Nikodémus

2014-12-the-homesman-01a

Itt minden fordítva van: az elvileg rettenthetetlen hősök szűkölve menekülnek, a falu retteg, a férfiak pipogyák, a feleségek megőrülnek, a határtalan szabadságot szimbolizáló táj üres és sivár, s csupán egyvalaki áll egyenes derékkal az élet hozta kihívás elé – egy nő. Már érezzük, Glendon Swarthout 1988-as regénye nem a szokásos western-toposzokat mondja fel, Tommy Lee Jones belőle készült kitűnő filmje pedig még tovább radikalizálja az önmagában is izgalmas közhelydúlást. Egy küldetés, két számkivetett, három súlyos teher – a The Homesman gyomorbavágó erővel ábrázolja a klasszikus, férfiközpontú western kegyetlen fonákját, s közben egy szívszaggató történetet mesél el az azt lakó, végzetesen eltévedt lelkekről.

2014-12-the-homesman-03

Három nő tébolyodik meg, s a lelkész kihirdeti a gyűlésen, hogy a megfelelő kezelés érdekében el kell szállítani őket a folyón túlra, Iowába. A hosszú útra a nagyszájú polgárok közül senki sem vállalkozik, csak Mary Bee Cuddy (Hilary Swank), akit a falu besavanyodott vénlánynak tart. Az önálló gazdaságot vezető, erényes és becsületes Mary addig erősködik, míg a többiek elfogadják javaslatát, s jótanácsoktól kísérve útra kel a három bolonddal. Kisvártatva összeakad George Briggs-zel (Tommy Lee Jones), a hírhedt útonállóval (mi tagadás, igen meglepő szituációban: teljes kiszolgáltatottságban), akivel annak megszabadítása után egyezséget köt: ha elkíséri a különös karavánt, részesedést kap a fizetségből.

Azt hinnénk, roadmovie bontakozik ki az alaphelyzetből, de mire idáig elérünk, már megtanuljuk, hogy elvárásainkat felfüggesszük. A Homesman ugyanis egy gyökeresen más vadnyugatot ábrázol, mint amit mondjuk John Wayne filmjeiből megismerhettünk: szó sincs Amerika önmítosz-építgetéséről, ez a vadnyugat nem a lehetőségek, a hódítás és a kaland hazája, hanem nyomasztó, kihalt vidék, ahol a túlélés a legtöbb, amit értelmes ember tehet. S ez sokaknak nem sikerül. Ha a gyönyörűen fényképezett tájak, a lassan csordogáló cselekmény, a meditatív tempó elringatott volna, a három feleség megzavarodásának bemutatása garantáltan kiránt illúzióinkból: Jones megkapó egyszerűséggel, ugyanakkor súlyos drámaisággal mutatja be a három karaktert, s érzékelteti, hogy az őrület errefelé nem egyedi eset, hanem jellegzetesség.

2014-12-the-homesman-04

Mary tehát elindul, kifelé saját poklából, valamiféle kalandot, váratlan lehetőséget remélve, de legfőképpen saját kötelességtudatától vezérelve: amit bevállalt, azt végig kell csinálnia, bármi áron. Szokatlan, hogy az ő eltökéltsége önt egyenességet Briggs kezdetben gerinctelen, haszonleső karakterébe. Igen, van valamiféle dinamika kettejük között, folyamatos évődésük, játszmáik és hangulatváltozásaik a film legélvezetesebb pillanatait adják. Jellemfejlődés azonban nincs: mindketten saját múltjuk foglyai, a néző előtt fokozatosan tárul fel háttértörténetük és abból fakadó motivációik. S amikor úgy tűnik, van remény a dolgok jobbra fordulására, a film egy igazi mélyütést visz be. Az elsősorban lelkileg megterhelő fordulat után szinte irányt vált a Homesman, s a továbbiakban egyfajta groteszk kármentésre koncentrál. Ez azonban szervesen következik az előzményekből, amit a kiválóan megírt forgatókönyvnek köszönhetünk: a szokásos western-kliséket gondosan kerülgetve (ahol pedig ez nem lehetséges, okosan megcsavarva) pazar ritmusban érkeznek a bonyodalmak, s fantasztikus egységben épül a cselekmény, a karakter-ábrázolás és az érzelmek íve.

Mindezt pedig színészeink teszik végképp átélhetővé: Tommy Lee Jones az egykedvű, megkeseredett figura biztonságos szállításán kívül apró gesztusokkal jelzi figurája összetettségét, s egy-egy szemvillanásból értesülhetünk arról, micsoda viharok dúlnak elrozsdásodott szívében. A film lelke mégis Hilary Swank, aki fantasztikus érettséggel alakítja a kemény, semmitől meg nem rettenő, ugyanakkor rendkívül sebezhető, védelemre szoruló nőt, aki talpig becsületes szeretne maradni egy velejéig becstelen világban, ám saját, görccsé merevült álmaitól mégsem képes szabadulni.

2014-12-the-homesman-05

A Homesman az emlékezet mozija. Fennmarad-e a nagy tettek véghez vívőjének neve? Érdemes-e egyáltalán hőssé válni vagy tegyük csak a dolgunkat csendben, akkor is, amikor körülöttünk elképesztő morális relativizmus tombol? Képes vagyok-e jelet hagyni, akarok-e, tudok-e? A film végkövetkeztetése nem is lehetne lehangolóbb: úgy tűnünk el az emberi emlékezet éjsötét kútjában, ahogy egy soha helyére nem állított, megkésett fejfa a folyó vízében.

Felejtsük el gyorsan illúzióinkat, John Wayne-t, a mindent megszépítő önmítoszt: itt minden másképp van.

5 komment

  1. A filmet még nem láttam, de az előzetes nagyon tetszett, különösen a fényképezés. Szerintem nagyobb nyilvánosságot érdemelne, már csak Jones és Swank alakítása miatt is.

  2. A képi világa erős, a színészekkel is minden rendben, de ismét bebizonyosodott, hogy Jones nem az én rendezőm:) Nem kapott el a hangulat.

  3. Picit a film elején meg voltam zavarodva, nem tudtam hová tenni, hogy nem azt a vadnyugatot látom amit megszoktam. Aztán (sajnos elég későn) jöttem rá miért.

    Az 1850es évek, az úttörők vagyis a pioneer-ek időszaka volt akik nagyravágyó terveikkel a fejükben, asszonyaikkal az oldalukon elindulnak a vágyott föld megszerzésére és gazdaságuk kialakítására. Csakhogy ezek az asszonyok és férfiak kényelmes, szép civilizált életből jöttek és túlidealizálták az ami várt rájuk. A nagy semmiből való építkezés kívánja meg a legnagyobb lelki erőt és támaszra való igényt, amit a házastárs adhat. “Ki a legény a talpán” és párkapcsolati próba is ez egyben.

    A címben a’ homesman’ szó egy valódi 19századi kifejezés azokra az férfiakra akik hazájukba visszakényszerülő emigránsokat kísérték el. Hangsúlyoznám férfiak és nem nők. Ezért válik egy kicsit feministává Hilary Swank főszereplése.

    Egyetértek, jellemfejlődés úgy gazából nem nagyon van, helyette brutális naturalista bemutatása a megbolondult nőknek, a sorsuknak a terméketlen, sivár környezetben, világban. Nyomasztó.

    Mindenesetre nagyon ajánlom a filmet, sztem igazi kis gyöngyszem lett a maga nevében.

    Plusz érdekesség: Meryl Streep lánya, Grace Gummer először szerepel az anyjával egy filmben 🙂

  4. … ja és milyen érdekes ahogy a film játszik a “home” fogalmával. Home mint préri, mint civilizáció, mint üresség, mint halott családtagok a gyökértelenséggel, szembeállítva, mint józanság s mint mennyország.

    Ügyesen átgondolt film ez, na 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *