FilmDROID írta Nikodémus
Az előző részekről itt és itt esett szó.
A bennünk lakó hétéves kisgyerek karácsony tájékán nem csak kulináris, hanem audiovizuális túladagolásra is vágyik, s utóbbit rendre szállítja is évtizedek óta Hollywood a család apraja-nagyjának. Idén A hobbit-trilógia minden eddiginél hangosabb befejezése van soron, s Az öt sereg csatája hozza is a látványbeli elvárásokat. Mást nem nagyon, de ez nem kizárólag Peter Jackson hibája. Hanem a mind lejjebb kerülő mércéé, melynek legújabb szintje szerint már normális dramaturgia, sőt, cselekmény sem szükséges egy kiadós ünnepi szórakozáshoz. Ilyen, kortársaihoz hasonló betegségben szenved ez a film is, mely egyébiránt a rendezőtől szokatlan erényeket csillogtat, és benne van egy sokkal jobb mozi lehetősége.
Az öt sereg csatája úgy indul, ahogy az előző rész múlt héten tavaly abbamaradt: hirtelen és kuszán. Smaug (Benedict Cumberbatch) épp kirepült Tóváros fölé, alaposan felhevíti a kedélyeket, majd gyorsan margóra kerül, s jön az igazi főszereplő: a hegy és a benne rejtőző kincs, melyre mind többeknek fáj a foga, olyannyira, hogy háborút is képesek lennének indítani érte. Kinek a hegy, kinek a hegymély ugyebár. Bilbó (Martin Freeman) eközben őrlődik és egyezkedni próbál, Gandalf (Ian McKellen) pedig valami olyasmit él át, ami hosszú időkre meghatározhatja egész Középfölde jövőjét. Ez utóbbi momentum filmünk és az egész előzmény-trilógia kulcsa: Jackson csak azokban a pillanatokban képes varázsolni, ahol megidézi az egy évtizeddel ezelőtt készült, egységes és intakt Gyűrűk Urát. Nagy örömünk (s egyúttal Jackson szerencséje), hogy bőven akadnak ilyenek: kedvenc szürke varázslónk kiszabadítása (hátborzongató a jelenet), egy pipázgatás a lépcsőn (már vártam, mikor kerül elő az uzsi), Thranduil (Lee Pace) és Legolas (Orlando Bloom) beszélgetése egy magányos vándorról, Bilbó és Gandalf talányos búcsúzása, és persze állni otthon, a nappali ablakán át áradó napfényben, egy régi térképet nézegetve, el-elgondolkodva a sok-sok kalandon.
Az öt sereg csatája tehát a maga jogán sajnos keveset tud felmutatni, hiszen a rendezői thriller-ígérgetéssel ellentétben nem más, mint egyetlen hosszúra nyújtott akciófilm, amelyet a cselekmény kedvéért néhány párbeszéddel megszakítanak. Pontosabban, megzavarnak, mert a dialógusokban nincs sok köszönet: míg Thorin (Richard Armitage) eszét elveszi a mesés kincs, buta szentenciákat hallunk a kapzsiság veszélyeiről és a nagylelkűség, valamint az egyenesség nemes erényéről. Gandalf és Bilbó eközben alig-alig tűnik fel, helyette a minden tekintetben jelentéktelen Alfrid (Ryan Gage) szerencsétlenkedését vagyunk kénytelenek nézni. A nagy pál(vissza)fordulások végül nagynehezen lezajlanak, s kezdetét veheti a csihi-puhi. Jackson néhány beállításban A király visszatér-t plagizálja, ám a harcjelenetek így is impresszívek, s végre hullanak a hősök mindkét (mind az öt?) oldalon. Apropó, oldalak: a cím megtévesztő, én legalább hét sereget számoltam össze, ráadásul befutnak a homokférgek a Dűnéből (nem vicc!) és Beorn is beköszön egy kényszerleszállás erejéig. A probléma az, hogy a nagy garral megkezdett háborúnak egyszerűen nincs vége: a figyelem gyorsan átkerül a személyes párharcokra (Thorin vs. Azog, Tauriel és Kili vs. tetszőleges ork, Legolas vs. akárki), ám míg ezeket élvezettel figyeljük, a nagy háború valahol a háttérben csendben véget ér (biztos kávészünet volt a stábnak). Kipipálhatjuk a szerelmi melodrámát, a hősi pózolást és Legolas akrobatikus bohóckodásait is, minden megvan, ám a végére érdektelenné válik, mire föl ez a nagy hacacáré.
Mindez rávilágít az egész Hobbit-trilógia legnagyobb bajára: egy vékony mesekönyvet nem lehet ugyanúgy elmesélni nagyvásznon, mint egy regényfolyamot, s hiába igyekeztek az alkotók innen-onnan vett elemekkel feldúsítani a történetet, az mégiscsak egy kis hobbit és a törpök kedélyes kalandjairól szól. Az egyébként szokatlanul frappáns fináléjú, a három epizód közül talán a legösszefogottabb Öt sereg csatája kétség nélkül bukik el a sokak szemében máig makulátlan fényű Gyűrűk Ura-trilógia mércéjén. Hisz nem más, mint egy együgyű gyerekmese bővített-hígított változata.
- Konklávé (Conclave) - 2024. december 08.
- Szent (Święty) - 2024. november 10.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.
- Példakép kerestetik - 2024. szeptember 08.
- A bérgyilkos, aki nem is volt (Hit Man) - 2024. július 21.
- Smoke Sauna Sisterhood (2023) - 2024. július 07.
Tökéletes alkotás, 10/10 habár lenne pár apró megjegyzésem.
1. Nem hittem volna hogy Legolas nem is tért haza a Bakacsin erdőbe többé a Hobbit után. Akkor hol a francban töltötte a Gyűrűk uráig hátralévő 60 évet?
2. Ugye rosszul hallottam, mikor Thranduil azt tanácsolta a film végén Legolasnak hogy keresse meg Aragornt? Még 60 év van a Gyűrük uráig, Aragorn még nem is létezik! Remélem inkább Aragorn apjára gondolt.
3. Az jó dolog hogy kitaláltak a készítők új sötét teremtményeket, de azokat a túlméretezett harci gilisztákat semmi értelme nem volt beletenni a filmbe, mert nem harcolnak, csak megmutatják magukat és eltünnek, így értelmetlen a jelenlétük.
4. Javítsatok ki ha tévedek, de nem volt a Hobbitnak véletlenül függeléke, mely szerint Bilbó Haradba is ellátogatott, és nem úgy volt hogy ez benne lesz a filmben? Habár nem is baj hogy nem volt, így is elég hosszú a film.
5. Az kellemes meglepetés volt hogy a Gyűrű lidércek is szerepeltek a filmben.
Semmi kétség a Hobbit filmtrilógia megnégyszerezi a regény értékét, ugyanis a regény önmagában egy rakás……….
.nagyon is jól hallottad, Aragorn ún. Dúnadán nemzetség leszármazottja, s mint ilyen 200 évig simán elél. Elrond nevelte egy darabig,de amikor elindul érte Legolas, akkorra már Völgyzugolyt elhagyta, és Vándorként kutatja ősei nyomát. Erről egyébként az első GYU filmben említést is tesznek (de jól tartod magad,ahhoz képest,hogy 90 éves vagy vagy valami ilyesmi… újra kéne nézni megint) Azt se felejtsd el,hogy egy tünde számára hatvan év szinte egy szempillantás, ráadásul éppen amikor kezdett beleszeretni valakibe, pofára esett. Simán el lehet képzelni,ahogy Legolas útkeresése zajlik (erről is lesz külön film?:-)
Ja, és örülök hogy kihagyták a filmből a beszélő hollókat.
Érezni lehetett egy csomó helyen, hogy hol vágták ki a bővített verzióhoz forgatott részeket. Szóval csak akkor mondok véleményt, ha már azt is láttam, mert ez kegyetlenül megnyirbálták.
Ja, és Thranduil forever!
Úgy kiváncsi lettem volna Haradra………
Legolasról semmi infó sincs a gyűrűk ura előttről, a Hobbitban sincs benne,csak az apja. Peter Jackson találta ki ezt az egészet. Aragorn meg létezett akkor már.
Harmad kor:
2931 – Aragorn Születése
2942 – Bilbó hazatér a Gyűrűvel
3001 – Bilbó ünnepsége
Negyed Kor:
120 – Aragorn halála
A legrosszabb a trilógiából és az egész franchise-ból. Nagyon is lehet érezni, hogy el van nyújtva.
A második úgy ért véget, mint egy átlagos sorozatepizód, már vártam, hogy kiírják, hogy jövő héten folytatjuk.
Ehhez képest mondjuk Legolasról el is feledkeznek, egyszer csak hirtelen megint ott van.
Az effektek….a több, mint 10 éve készült Gyűrűk urában jobban néztek ki a trükkök, mint itt. Sok helyen béna volt.
A csaták ötlettelenek voltak, unalmasak, a közelharcokban volt intenzitás, az bejött.
spoiler:
De az megint csak vicc volt, hogy kijött 13 törp és megfordult a csata. Armitage jól játszotta a törpvezért és úgymond a megbolondulást. Amikor megjön az esze még kedélyesen elbeszélget a többiekkel, vigyorognak egy sort, odakinn meg dúl a háború.
A tündekirálynak meg konkrétan meg kell mondani, hogy mit csináljon. Úgy szól rá Gandalf, hogy ideje lenne csatába küldeni az embereit. Aztán meg távozna, de mégis marad.
A vége meg…búcsúbúcsúbúcsú….alig vártam, hogy vége legyen.
Szóval rossz volt.
Igen, sajnos a leggyengébb a trilógiából. A 2. és 3. rész egybe kellet volna, és a Hobbithoz 2 film elég lett volna bőven.
A kettőt is untam, de ezen konkrétan elaludtam…moziban…ilyen még nem volt…néha néha magamhoz tértem de láttam hogy még mindig az uncsi csata megy és visszaaludtam…
A Gyűrűk ura csaták tetszettek és itt is azt hittem hogy jó lesz..és nem is tudnám megmondani miben volt más de egyszerűen bealudtam rajta…
Szerintem 2. rész volt a leggyengébb és elnyújtott. Ez tetszett nagyon. A lidérces és végén lévő jeges résznél lehetett látni főleg, hogy P.J. tud rendezni, ha akar.
Az elsőnél jobb, a másodiknál kicsit rosszabb. Ez, hogy Smaug hamar meghal tényleg olyan jövőhéten folytatjuk érzést adott az előzőhöz képest. Az kiállított egy csekket egy izgalmas végjátékról amit sajnos nem sikerült beváltani. De legalább nem az állandó mászkálás kellett nézni, hanem csata volt. Legolas-ból simán eltudnék képzelni így egy spin-offot. Az viszont érdekelne, hogy az apjával mi lett? Az eredeti trilógia idején vele mi történt?