írta Nikodémus
A szerelem nem csupán vak és süket – ijesztő is.
Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat. A regényklasszikusok újraértelmezésének pedig igenis megvan a maga értelme, még akkor is, ha esetenként irodalomtanári hévvel tiltakozunk a kötelező olvasmányok képeskönyvesítése ellen. Hogy egy filmadaptáció silányítja-e a gyermekolvasó nyiladozó fantáziáját vagy sem, nem tisztem eldönteni, új minőség úgyis csak akkor születik, ha a szavakat valóban sikerül képekké formálni – átvinni egy másik műfaj határán. Az egyaránt négy éve készült Jane Eyre és Üvöltő szelek kiváló bizonyíték erre.
A viktoriánus kor szépelgő közegében mindkét regény bombaként robbant szókimondásával, s a friss adaptációk két rendezőjének ugyanez lehetett a célja (vegyítve a mostanság szintén divatos „vissza a gyökerekhez!” törekvéssel), noha filmjük sikerének érdekében több szempontból is ellentétes döntéseket hoztak. A mindössze harmincöt éves Cary Fukunaga fiatalos lendülettel nyúlt Charlotte Brontë regényéhez, s elsőként megszabadította annak minden terjengősségétől. Az alapjában véve lineáris történetet párhuzamos idősíkokkal, a mélyben tomboló érzelmek visszafogott ábrázolását pedig feltörekvő, tehetséges színészekkel oldotta meg. A forgatókönyv arányos és pontos, párhuzamosan futó szálai új szempontokat tárnak fel a történetben, Mia Wasikowska és Michael Fassbender pedig kitűnő párost alkotnak. Előbbi egyszerre nőies és kislányos játékával szépen érzékelteti a főszereplő ellentmondásosságát, utóbbiról pedig már első pillantásra is elhisszük, hogy egy vén, megkeseredett arisztokrata, pedig egyidős a rendezővel. Elfojtott vágyak, mélyben lappangó szörnyű titkok tapintható feszültsége teszi hű, és egyúttal emlékezetes adaptációvá Cary Fukunaga filmjét.
Andrea Arnold azonban még mélyebbre merül a testvér, Emily Brontë Üvöltő szelek című művében. Neki nem elég a kimért színészet: létezést akar kamerája előtt, nem játékot – amatőr szereplőket választ. Neki nem elég az eredeti mű dialógusainak megritkítása sem: filmjében alig hangzik el néhány szó – beszélnek helyette a tettek, mégpedig sokkoló brutalitással. Az Üvöltő szelek ugyanis a tomboló ösztönökről szól, szemben a Jane Eyre történetét mozgató elfojtásokkal. A képet Yorkshire kopár tájai, a hangsávot folyamatos szélzúgás uralja. A szereplők alantas munkával, fekete sárban taposva, állatok módjára élnek – egy-egy elharapott káromkodás jelzi csak, hogy emberi lényeket látunk. Andrea Arnold filmje tehát formanyelvi szempontból sem könnyű, ám ő tovább nehezíti dolgunkat: a megaláztatásban részesülő főhőssel nem tudunk szimpatizálni, mivel amikor teheti, maga is ugyanúgy pusztít, mint elnyomói. Az alkotás igazi erőssége ez a – jobbára az első órára jellemző – kőkemény kompromisszum-mentesség. Az Üvöltő szelek gyerekhősei itt durva közegben nevelkedő parasztok, akiket remegő, el-elbolyongó kézikamerával követ az operatőr. Az eredetiben sok-sok visszautalással fűszerezett, összetett narratíva itt egyenes vonalúvá simul, s épp a film derekán történik egy olyan váltás, amely után lankadni kezd az addig szokatlan sodrású őserő. A várt drámai csúcspont kissé elsikkad, ám még napokkal a megtekintés után is előbukkannak fejünkben a film hipnotikus képei.
Andrea Arnoldnak szinte maradéktalanul sikerül, hogy valódi filmmé tegye az irodalmat, ám Cary Fukunagának sincs oka szégyenkezésre. Mindketten a fiatalok radikalitásával kezelték alapanyagukat, s fütyülve a korábbi adaptációk konvencióira, elkészítették saját generációjuk értelmezését.
(Megjelent: A Szív, 2012. szeptember)
- Barbie - 2023. október 01.
- Ki az az Erin Carter? / Vaják – 3. évad / Titkos invázió / Alapítvány – 2. évad - 2023. szeptember 24.
- Hullámvölgyben botladozva – Elérkezett a képregényfilmek ezüstkora? - 2023. szeptember 16.
- Volt egyszer egy nyár (Aftersun) - 2023. szeptember 10.
- Flash – A Villám / Pókember: A pókverzumon át / Transformers: A fenevadak kora - 2023. szeptember 03.
- Hadik / Űrpiknik / Hab - 2023. augusztus 27.
- Indiana Jones és a sors tárcsája (Indiana Jones and the Dial of Destiny) - 2023. július 30.
- Asteroid City - 2023. július 09.
- Kalandra fel! - 2023. július 02.
- Röviden: Blokád / Átjáróház / Nyugati nyaralás - 2023. június 25.
Sok feldolgozást láttam és mindkét könyvet olvastam (nem is egyszer) de ez a Jane Eyre a legjobb adaptáció – annak ellenére, hogy kihagytak jelentős részeket (pl:jósnős rész, a szenvedés, amíg újra menedéket talál.) Ez a film annyira letisztult, a színészek olyan hitelesek, hogy alig hittem a szememnek.
Az Üvöltő szelekkel már nem így vagyok. Kőkemény lett, sarkos érzelmekkel, gyengédségnek nyoma sincs.
(Más: tök jó a poszt alján ez az előző-következő posztlapozgató!)
Hevesen bólogatok, ez a Fukunaga-gyerek harminc-egynéhány évesen olyan filmet rakott le az asztalra, hogy máig szédülök belé. S állítólag a True Detective első évadában is kimagaslót nyújt, szóval én várom minden megmozdulását.
Andrea Arnold más tészta, filmje sokkal elvontabban közelít tárgyához, és ezt nem is lehet bírni két órán keresztül – ne neki, se nekünk.
A Fukunaga féle Jane Eyre-nél jobb feldolgozás már sose fog készülni szerintem. Tökéletes.
Az Üvöltő szeleket nem láttam. Abból elég volt nekem a könyv is… 😀