Probléma probléma hátán, tragikus múlt, szétzilált család, illetve súlyos titok. John McNaughton sajnos régóta nem hallatott magáról, pedig tehetséges rendező. A Henry: Egy sorozatgyilkos portréjával hívta fel magára a figyelmet, utoljára pedig a csavaros Vad vágyak erotikus thrillerrel, ami a 90-es évek vége felé érkezett. Új filmje első látásra drámának tűnik, de ahogy az események csordogálnak előre thrilleré lényegül át. Olvasd tovább
Ambrose mogorva fickó, kevés kedves szó hagyja el száját. A vietnámi veterán élete hamarosan véget ér, tudja ő ezt jól, meg egyébként is minek örüljön? A helyzetet bonyolítja, hogy ráadásképpen még vak is. Fia nyugdíjasok között szeretné tudni, egy afféle öregeknek fenntartott biztonságosnak látszó helyre költözteti, ahol nyugodtan élhet. Természetesen a volt katonának ez sem tetszik és a kedves öreglányok sem erőltetik túl az üdvözlését. De rögtön az első éjszaka szörnyű, véres és kegyetlen dolog történik. Olvasd tovább
Tim Burton többször bizonyította, hogy a holtak világa nem annyira bús és szürke, nagyon is élettel teli. Xibalba, az Elfeledettek földjének ura viszont nagyon szeretné az Emlékezettek földjét uralni, ezért fogadást köt a La Muertével. Ha nyer, akkor világot cserélnek. Kinéznek egy lánykát, ha a romantikus lelkületű, álmodozó, torreádornak szánt Manolo veszi el, akkor La Muerte örülhet, ha viszont a bátor, hősies és harcos kedvű Joaquin nyeri el a szívét, akkor Xibalba vigadozhat.
A ReelFX produkciós cég nem csak a felszín feletti életet mutatja be, de a holtak világába is elkalauzol minket. Az animáció nem a megszokott Disney/DreamWorks-féle képi világ, még ha nem is egyedi, de mindenképpen üdítő és változatos. Egyúttal képesek megtölteni élettel és humorral a karaktereket. A kaland és a romantika mellett a halál is helyet kap a történetben, de gyerekek számára bőven fogyasztható. Ráadásul a tanúságok – a család, szeretet, stb – sincsenek leerőltetve a torkunkon. Ötletes, szórakoztató, bájos és magával ragadó animáció. 80 % Olvasd tovább
Kevin Smith szereti a vicceket és mi is szeretjük a humorát. Egyúttal nem az a hallgatag típus, aki látott róla egy-két videót megtapasztalhatta, hogy alig bírja befogni a száját. Igazi geek, nem csak írással és rendezéssel foglalkozik, hanem képregényeket is adott ki kezei közül, illetve heti rendszerességgel jelentkezik az SModcast-tel. Az egyik ilyen adásban producer barátjával együtt vesézett ki egy cikket, amelyben egy lakástulajdonos ingyen és bérmentve adott volna ki szobát, ha a bérlő vállalja, hogy rozmárnak öltözik (a . Az egy órás beszélgetés során született meg a Tusk ötlete is, majd Smith a twitterén kérdezte követőit, hogy érdekelné-e őket esetleg a horror. Mivel a többség látni akarta a filmet, így Smith hozzálátott a forgatókönyvhöz, majd beállt a kamera mögé. Amúgy sem áll tőle távol a műfaj, a Red State-tel bizonyította, hogy nem csak a popkultúrális utalásokkal tarkított vígjátékokban van otthon. Olvasd tovább
írta Nikodémus
„…, természetesen.” Ez a hátravetett határozószó (és néhány rokon értelmű párja) a hajtóereje, rákfenéje és kulcsa Kertész Imre Nobel-díjas regényének. A Sorstalanság egy fiatal fiú kiavatás-története egy rezignált író borzongatóan szenvtelen előadásmódjában. Hetven éve ezen a napon szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor, s tíz éve, hogy bemutatták az író művéből készült filmet.
Deja vu kerülgethet a film közben, ami nem meglepő. Hiszen pár hónappal ezelőtt jött ki az Úgy fent, mint lent, ráadásul szintén found footage-ről beszélünk. Csak éppen abban egy kalandvágyó és agyalásban eléggé kiváló hölgy ment le a párizsi katakombákba, itt pedig egy régész, szintén okosnak tűnő nő merészkedik be a föld alá néhány emberrel, egy frissen előásított háromoldalú piramisba. A két produkcióban gyakorlatilag az érdeklődés és a kérdések megválaszolása hajtja az embereket. Olvasd tovább
A kritikát TrueMan01 küldte be, köszönet érte.
Az előző részekről: 1., 3., 4., 5., 6.
Kritikámat szeretném először is egy jó hírrel kezdeni: Az akciófilm él! Filmsorozatokban él tovább. Az olyan franchise-okban, mint a Mission:Impossible, a James Bond, vagy éppen a Halálos iramban sorozat. Az (amerikai) akciófilm műfaját a 80-as, 90-es években olyan sztárok, mint Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone vagy Bruce Willis tették naggyá. Ám mikor ők kezdtek kiöregedni, a 2010-es évek beköszöntével egyesek bizony temetni kezdték a műfajt. Ám az akciófilm nem halott, csupán csak mint minden más, jelenleg mozisorozatokban tud sikeres lenni.
Mi a legjobb reklám? Sok választ lehetne a kérdésre adni és köztük lenne a következő is: Ha a ráfordított marketingösszegnél nagyobb figyelmet generál a film. Az interjú esetében a Sony nem költött volna százmilliót a promócióra, viszont a vígjáték jó ideig a figyelem középpontjában volt, erről cikkezett mindenki. Mennyire érte meg a felhajtás? Erre csak a stúdió tudna választ adni.
Seth Rogen és produkciós partnere, Evan Goldberg fejéből pattant ki, hogy a maguk módján kicsinálják Észak-Korea első emberét. Azaz írnak egy vígjátékot, a tőlük megszokott hangnemben, szólnak egy-két jó havernak és belevágnak a forgatásba. Arra viszont kevesen számítottak, hogy Kim Dzsongun annyira berág a történetre, hogy hackereivel támadást indított a stúdió ellen (a hivatalos állásfoglalás szerint legalábbis Észak-Koreának köze volt hozzá).
írta Nikodémus
“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)
Fekete-fehér, 4:3-as képarányú film, melynek játékideje még a 90 percet sem teszi ki. Végigtarolja az európai fesztiválokat, s végül Oscart nyer. E két momentum közti (látszólagos) ellentmondás kikényszeríti, hogy szóljunk az Ida című filmről, mely minden tekintetben szembemegy a jelenkori látványpékség-elvárásokkal, mégis, a kritikusok hozsannázásán túl közönségsikere is kétségtelen. Pedig – ahogy errefelé, Közép-Európában fogalmazni szoktak – “problémafilm”, sőt, traumafilm.
„Megmozgatta az agyam. Napokig ezen gondolkodtam.” – lehet olvasni egyes YA regények fórumain és jó néhány adaptáció után is „kattogtak” rajta. Nyilván az Alkonyat célközönsége máshogy áll hozzá ezekhez a filmekhez és a stúdiók jó része nem is próbálkozik, hogy rajtuk kívül más is élvezhesse a filmeket. Hiába vázolnak fel a könyvekben egy viszonylag érdekesnek hangzó világot/problémát/utópiát, sajnos gyakran előfordul, hogy még a fiatalabb korosztály is nemet mond ezekre. A burok egyszerűen unalmas volt, Jeff Bridges pedig egyszerűen megunhatta a tökölést és belevágott Az emlékek őrébe, meglovagolva a YA-művek népszerűségi hullámát. Legalább Az éhezők viadalához olyan szakembereket válogattak össze, akiket valóban érdekel a minőség, bár a harmadik felvonásnál erősen érződött a rétestészta-jelleg. Olvasd tovább
A hackertéma mindig is izgalmasan és érdekesen hangzott, de a filmipar egyszerűen képtelen észrevenni a piaci rést és nem igyekszik betömni, pedig – ahogy mondani szokás – igény lenne rá. Mikor volt az utolsó jó alkotás az informatikai rendszerek feltörésében? Komputerkémek. És ki lenne a legalkalmasabb a feladatra egy igazán élvezetes és maradandó produkció ledirigálására. Eddig egyértelműnek tűnt, hogy Michael Mann neve joggal szerepelhetne a listán, de a Blackhat után egyértelművé vált, hogy nincs keresnivalója a felsorolásban. Olvasd tovább
írta TrueMan01
Új vendégszerző mutatkozik be blogunkon: TrueMan01 a friss és ropogós sikerű Liza, a rókatündérről írt kritikát, köszönjük neki.
A magyar film 2000-es évektől datálódó válságában tagadhatatlanul fordulópontot jelentett Andy Vajna megjelenése, aki 2007-ben megalapította az etyeki Korda Filmstúdiót, 2011-ben pedig kinevezték a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztosának. Feladata a Wikipédia szerint „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt. A kicsit hosszúra nyúlt előkészítő szakasz után (gyakorlatilag 2 évig nem mutattak be új magyar filmet!) 2013-ban aztán elkezdtek szállingózni az új éra első termései. Az azóta eltelt időszakban voltak jobb (ide sorolható talán a Megdönteni Hajnal Tímeát és az Isteni műszak) és rosszabb próbálkozások (Coming Out) is, de egy igazán ütős zsánerfilm még hiányzott. Nem vagyok biztos benne, hogy a Liza, a rókatündér óriási kasszasiker lesz (erre inkább az áprilisban érkező Argo 2.-nek van szerintem nagyobb esélye), de Ujj Mészáros Károly filmjének magas színvonalához nem fér kétség. Ezt az imbn-n elért 8,4-es osztályzatán kívül az is mutatja, hogy március elején Portóban, a Fantasporto nemzetközi filmfesztiválon – a 35 éves fesztiválon először magyarként – fődíjat nyert.
FilmDROID