Csillaghullás, ej, be csodás. Ám éjjeli látványosság után után az emberiség egy része hirtelen zombivá változik. Vagyis pont úgy viselkednek, ahogy azt az élőholtaktól megszokhattuk: azonnal rámozdulnak az élőkre, szemernyi értelmet nem lehet bennük felfedezni és fejlövés után szépen elterülnek. Barry nejével és lányával fogja menekülőre, majd úgy alakul, hogy kénytelen mindkettővel végezni. Amikor összefut egy másik alakkal, aki részletesen ecseteli, hogy mi történt és miképp végzett egy zombivá lett ismerősével, Barry csak annyit mond „Szögbelövővel végeztem feleségemmel és lányommal, jobban nem tudom kifejteni.” Olvasd tovább
kritika
Kingsman – A titkos szolgálat (Kingsman – The Secret Service)
Kémfilm, ahol az ügynökök elegáns öltönyben járkálnak és küldetésük során ruházatuk makulátlanul tiszta marad? Talán egyesek azonnal elnyomnak egy ásítást, hiszen végső soron mi újat tudna mondani egy efféle alkotás? Talán lesz benne egy-két látványos akciójelenet és néhány vicces beszólás. Tét: a világ sorsa. Hűha Ráadásképpen képregényfilmmel van dolgunk. Máris kávéra van szükséged? Ám Jane Goldman nem vette fél vállról a forgatókönyvet és egy abszolút élvezhető, többször önironikus történetet prezentált, amelyben a régi kémfilmekről is szó esik. Olvasd tovább
Argo 2
Nem csoda, hogy megrendült a bizalom a magyar filmek iránt. Rettentően kevés jó szórakoztató alkotást tud felmutatni a hazai ipar. Jobbára humortalan vígjátékok érkeztek, amelyek leginkább úgy néztek ki, mintha egy haveri kör állt volna össze, hogy felvegyenek néhány jelenetet. Mint egy Adam Sandler opusz esetében. Ha az elmúlt évek mezőnyét nézem, talán egy kezemen össze tudom számolni, hogy mennyi nyújtott igazi kikapcsolódást. Ezek között az Argo is benne volt. A folytatásra sokat kellett várni, csak remélhettük, hogy nem rontják el és a végeredmény eléggé tetszetős lett. Olvasd tovább
Beépített hiba (Inherent Vice)
Nem került még elém egyetlen Thomas Pynchon regény sem, kicsit utánanézve az író nem éppen könnyű darabokat ad ki kezei közül. A Beépített hibára viszont a szerző rajongói közül többen azt mondják, hogy könnyedebb hangvételű neo noir sokkal érthetőbb leírásokkal és jóval olvasmányosabb kivitelben, mint a többi műve. Bár ettől függetlenül is úgy tartják, hogy megfilmesíthetetlen, legalábbis nem igazán lenne helye a vásznakon. Paul Thomas Anderson rendező viszont élvezettel nyúl azokhoz az anyagokhoz, amelyek viszonylag nehezen emészthetőek nagyobb közönség számára. Olvasd tovább
Lélekdidergető – Téli álom (2014)
írta Nikodémus
Már csaknem három hónapja bemutatták, időközben évszakot is váltottunk, Nuri Bilge Ceylan Téli álom című filmjének élményétől mégis nehéz szabadulni. A tavalyi cannesi filmfesztiválon Arany Pálmát nyert török dráma ugyanis terjedelmének súlya mellett komor hangulatával is alaposan ránk nehezedik.
Éjszakai hajsza (Run All Night)
A kritikát TrueMan01 írta.
Az 1952-es születésű ír színész, Liam Neeson életében tagadhatatlanul fordulópontot hozott a 2008-as év, amikor is az akkoriban inkább epizódszerepeket játszó színész igent mondott Luc Besson akciófilmjére, az Elrabolvára. És itt most kihangsúlyoznám, hogy ekkor még a Feláldozhatók öreguras csapatának híre hamva sem volt!. Nem kis meglepetésre a kisköltségvetésű akció-triller óriási bevételt hozott, Liam Neeson pedig egyre több hasonszőrű alkotásban vállalt szerepet (Az ismeretlen férfi – 2011, Fehér pokol – 2011, Elrabolva 2. – 2012, Non-Stop – 2014, Sírok között – 2014, Elrabolva 3. – 2015), és a recept bevált: 1-2 kivételtől eltekintve szép summát termeltek ezek a filmek, alacsony ráfordítás mellett. Sőt, azóta Neeson sikerein felbátorodva más idősödő sztárok is megpróbálkoztak az akcióhős szereppel: Kevin Costner a 3 nap a haláligban játszott, Pierce Brosnan a November Mannel próbált korábbi James Bond sikereiből hasznot húzni, legutóbb pedig Sean Pennt lehetett többször pisztollyal a kezében látni a Gunmanben.
The Harvest
Probléma probléma hátán, tragikus múlt, szétzilált család, illetve súlyos titok. John McNaughton sajnos régóta nem hallatott magáról, pedig tehetséges rendező. A Henry: Egy sorozatgyilkos portréjával hívta fel magára a figyelmet, utoljára pedig a csavaros Vad vágyak erotikus thrillerrel, ami a 90-es évek vége felé érkezett. Új filmje első látásra drámának tűnik, de ahogy az események csordogálnak előre thrilleré lényegül át. Olvasd tovább
Late Phases
Ambrose mogorva fickó, kevés kedves szó hagyja el száját. A vietnámi veterán élete hamarosan véget ér, tudja ő ezt jól, meg egyébként is minek örüljön? A helyzetet bonyolítja, hogy ráadásképpen még vak is. Fia nyugdíjasok között szeretné tudni, egy afféle öregeknek fenntartott biztonságosnak látszó helyre költözteti, ahol nyugodtan élhet. Természetesen a volt katonának ez sem tetszik és a kedves öreglányok sem erőltetik túl az üdvözlését. De rögtön az első éjszaka szörnyű, véres és kegyetlen dolog történik. Olvasd tovább
Röviden: Az élet könyve (Book of Life)
Tim Burton többször bizonyította, hogy a holtak világa nem annyira bús és szürke, nagyon is élettel teli. Xibalba, az Elfeledettek földjének ura viszont nagyon szeretné az Emlékezettek földjét uralni, ezért fogadást köt a La Muertével. Ha nyer, akkor világot cserélnek. Kinéznek egy lánykát, ha a romantikus lelkületű, álmodozó, torreádornak szánt Manolo veszi el, akkor La Muerte örülhet, ha viszont a bátor, hősies és harcos kedvű Joaquin nyeri el a szívét, akkor Xibalba vigadozhat.
A ReelFX produkciós cég nem csak a felszín feletti életet mutatja be, de a holtak világába is elkalauzol minket. Az animáció nem a megszokott Disney/DreamWorks-féle képi világ, még ha nem is egyedi, de mindenképpen üdítő és változatos. Egyúttal képesek megtölteni élettel és humorral a karaktereket. A kaland és a romantika mellett a halál is helyet kap a történetben, de gyerekek számára bőven fogyasztható. Ráadásul a tanúságok – a család, szeretet, stb – sincsenek leerőltetve a torkunkon. Ötletes, szórakoztató, bájos és magával ragadó animáció. 80 % Olvasd tovább
Tusk
Kevin Smith szereti a vicceket és mi is szeretjük a humorát. Egyúttal nem az a hallgatag típus, aki látott róla egy-két videót megtapasztalhatta, hogy alig bírja befogni a száját. Igazi geek, nem csak írással és rendezéssel foglalkozik, hanem képregényeket is adott ki kezei közül, illetve heti rendszerességgel jelentkezik az SModcast-tel. Az egyik ilyen adásban producer barátjával együtt vesézett ki egy cikket, amelyben egy lakástulajdonos ingyen és bérmentve adott volna ki szobát, ha a bérlő vállalja, hogy rozmárnak öltözik (a . Az egy órás beszélgetés során született meg a Tusk ötlete is, majd Smith a twitterén kérdezte követőit, hogy érdekelné-e őket esetleg a horror. Mivel a többség látni akarta a filmet, így Smith hozzálátott a forgatókönyvhöz, majd beállt a kamera mögé. Amúgy sem áll tőle távol a műfaj, a Red State-tel bizonyította, hogy nem csak a popkultúrális utalásokkal tarkított vígjátékokban van otthon. Olvasd tovább
Sorstalanság (2005)
írta Nikodémus
„…, természetesen.” Ez a hátravetett határozószó (és néhány rokon értelmű párja) a hajtóereje, rákfenéje és kulcsa Kertész Imre Nobel-díjas regényének. A Sorstalanság egy fiatal fiú kiavatás-története egy rezignált író borzongatóan szenvtelen előadásmódjában. Hetven éve ezen a napon szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor, s tíz éve, hogy bemutatták az író művéből készült filmet.
A piramis (The Pyramid)
Deja vu kerülgethet a film közben, ami nem meglepő. Hiszen pár hónappal ezelőtt jött ki az Úgy fent, mint lent, ráadásul szintén found footage-ről beszélünk. Csak éppen abban egy kalandvágyó és agyalásban eléggé kiváló hölgy ment le a párizsi katakombákba, itt pedig egy régész, szintén okosnak tűnő nő merészkedik be a föld alá néhány emberrel, egy frissen előásított háromoldalú piramisba. A két produkcióban gyakorlatilag az érdeklődés és a kérdések megválaszolása hajtja az embereket. Olvasd tovább










