0

Röviden: Későnérők (Laggies)

kesonerokMegan (Keira Knightley) felnőtt nő, ennek ellenére úgy viselkedik, mint egy gyerek. A hozzá közel állók is csodálkozva néznek rá egyes mondatai hallatán és ő is furcsállja, hogy miért rökönyödnek meg viccelődésein. Alaposan megijed, amikor barátja megkéri a kezét és pont kapóra jön számára, hogy megismerkedik a tini Annikával (Chloe Moretz). Gyorsan megtalálják a közös hangot, de azért újdonsült barátnője édesapja (Sam Rockwell) csak szeretné tudni, hogy mit keres egy felnőtt nő lánya közelében.

Lynn Shelton filmje kedves és aranyos vígjáték. Mivel a cselekmény és a fordulat eléggé kiszámítható, ezért inkább a hangulatra és a színészekre hárult, hogy eladják a filmet. Knightley szimpatikusan alakítja az éretlen, némileg gyerekes, szétszórt nőt, Rockwell pedig jól játssza az egyedülálló, humorizálási kényszerben „szenvedő” apukát. A Későnérők nem fog hegyibeszédet tartani a felnőtté válásról és a felelősségvállalásról, inkább csak szórakoztatóan és könnyed hangvétellel meséli el a történetet. Knightley és Rockwell között az első pillanattól kezdve működik a kémia és a szájukba adott mondatok sem erőltetettek. Egészen kellemes film, amely a problémákat félvállról veszi, de nem lehet rá emiatt haragudni.

Olvasd tovább

1

Parkoló

parkolóposzter

A hazai filmiparban és annak közelében temérdek író-rendező mászkál, akiknek a fejében művészi produkciók születnek és alig várják, hogy elképzeléseikhez pénzt kapjanak. Az meg már más kérdés, hogy egyáltalán beül-e valaki erre a moziban, de az eladott jegyek száma egyes direktorokat nem foglalkoztat, a lényeg, hogy elkészült a nagy művel. De a metaforákkal tarkított drámai filmbe szórakoztató elemeket is lehet keverni, viszont az megint más lapra tartozik, hogy sikerül-e élvezhetően kivitelezni a dolgot. Ilyen volt Antal Nimród Kontrollja, amely ügyesen tudta ötvözni a komolyabb és a humoros jeleneteket. Olvasd tovább

0

Everly – Gyönyörű és életveszélyes

everlyposter

Megemlítette néhány külföldi oldal, hogy idén végre nagyobb teret kapnak a nők, több akcióban is a középpontban állhatnak. Mindig öröm belefutni egy filmes hírbe, amiből kiderül, hogy nem csak a férfiak rúgják szét a valagakat és mentik meg a világot. De akkor lehetünk csak igazán elégedettek, ha a végeredmény is eléggé pofás. Ha elhitetik velünk, hogy a hölgy valóban le tudja küzdeni az elé felsorakoztatott nehézségeket. Salma Hayeket a Desperadoban ismerhette meg a világ, de most nincs szüksége Antonio Banderasra, megvédi ő magát. Olvasd tovább

1

Hector and the Search for Happiness (2014)

Hector-Poster

Eleged van a virágos-erdős-óceános háttérre, kacskaringós betűtípussal ráfirkantott Coelho-szerű boldogság-bölcsességekből? Hát Hectornak is. Pedig neki hivatása segíteni az embereken, pszichiáterként gyönyörű irodában tart terápiákat szorongó, önmagukat és a harmóniát nem találó embereknek és próbálja a boldogság útjára terelni őket. A dolog csak ott hibádzik, hogy pontosan ő sem tudja mi fán is terem az igazi boldogság, hogyan is lehetne így megbízható orvos ha bort iszik és vizet prédikál? Munkáját egyre felületesebben, szórakozottabban végzi, míg végül belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Szerinte egy igazi tudós-szakember képes definiálni a boldogságot, tollal, papíron, ehhez pedig anyagot kell gyűjtenie az élet adta véletlen esettanulmányok alapján, így el is indul egy világ körüli útra, egyedül, otthon hagyva döntése előtt értetlenül álló feleségét. Hector mindenre felkészül, nyitott és optimista befogadni az új ötleteket, megoldásokat, bár mélyebb leckét kap, mint először gondolná: a boldogságért nem feltétlenül kell több ezer kilométert utazni. Talán saját házunk táján kéne először körbenéznünk, mi is a saját szomorúságunk forrása.

Olvasd tovább

10

Saul fia

írta Nikodémus

2015-06-saul-fia-1

Szentséges halál.

Ez a meglepő, sőt, sokak számára talán botrányos, mi több, blaszfémikus kifejezés keringett bennem vissza-visszatérve, amint Nemes Jeles László debütfilmjét, a Cannes-ban a zsűri nagydíját elnyerő Saul fiát néztem. A néző elméjére és szívére pörölycsapásként lesújtó film ugyanis nem hagy egérutat az intellektuális vagy érzelmi distinkciónak, beszélni róla pedig szinte csak paradoxonokban lehet – annak ellenére, hogy elsőfilm létére félelmetesen egységes alkotás.

Olvasd tovább

2

Asterix – Az istenek hona (Astérix: Le domaine des dieux)

asterix1

Még édesapám nyomta a kezembe az Alfát a 80-as években, de mivel eléggé fiatal voltam, a cikkek helyett inkább a benne rejlő képregény érdekelt. Az újságban találkoztam először Asterix-szel és cimborájával, Obelix-szel, megkedveltem a gallokat, alig vártam, hogy megjelenjen a következő rész. Számos rajzfilm is készült René Goscinny és Albert Uderzo klasszikus figuráiból, amelyek nagy része eltalálta a hangulatot, a karakterek jellemét és ezeknek még most is megvan a maga bája. Sajnos az élőszereplős próbálkozások jobbára félresiklottak, inkább erőltetettek voltak és nem tudták megidézni az alapanyag szellemét. Szerencsére a franciák nem tervezik a folytatást, e helyett inkább egy 3D-s animációt hoztak tető alá és mivel régen volt igazán jó Asterix produkció, így kissé aggódhattunk. Felesleges volt. Olvasd tovább

1

Törésvonal (San Andreas)

toresvonal

Könnyű azt mondani, hogy szórakoztató katasztrófafilmet nem nehéz készíteni. Roland Emmerich egész pályafutása során csak pusztított, de a városrombolásokat vagy éppen a világégest mindig is tűrhetően prezentálta, a szereplők szájába adott mondatok nem mindegyike hangzott hülyeségnek és azért az effektparádék mellett a színészek sem tűntek mindig haloványnak. Bár azért a 2012-ben a családegyesítés kis idő után eléggé erőltetetté vált. Márpedig a família fontos, ezt Vin Diesel is megmondta. Olvasd tovább

15

Jurassic World

jurassic

A kritikát TrueMan01 írta.

Kritikámat először is a jó hírrel szeretném kezdeni: A dínók még mindig menők, és újra a gyöngyvásznon hasítanak! A legújabb hírek már arról szólnak, hogy a Jurassic World megdöntötte a Bosszúállók eddigi rekordját, és már övék az eddigi legnagyobb nyitóhétvége bevétele.

Emlékszem, mikor a Jurassic Park 1993-ban kijött, 13 évesen az volt az 1. olyan film, amit teljesen önállóan tekintettem meg, a sok szülői kíséretes és csoportos iskolás mozilátogatás után. Az akkor látottak, mondanom sem kell, óriási hatással voltak rám, a filmek világa rögtön beszippantott. Ám ez nem volt véletlen, Steven Spielberg akkori filmje mágikus erővel hatott, és később filmipari, és filmtechnikai mérföldkővé is vált. Az 1. Jurassic Park film hatalmas sikere nyomán (a 4 évvel későbbi Titanic érkeztéig az volt minden idők legtöbb bevételt hozó filmje) népszerűvé tette a paleontológia-szakokat az egyetemeken, a játék-és ruhagyártó cégek fellendültek a filmekhez kapcsolódó merchandise-termékek által, a filmiparban pedig beköszöntött a CGI filmek korszaka. Olvasd tovább

0

Röviden: Dragon Blade

dragonbladeTörténelmi kaland-harcművészfilm, amely félig-meddig valós eseményeken alapszik. Kr. e 48-ban Lucius római tábornok (John Cusack) Kína területére vonult seregével, majd nyomuk veszett. A Dragon Blade-ben összebarátkozik a nyugati határ védelmezőjével, Ho Annal (Jackie Chan). A harcos a békés megoldások híve, nem szereti az erőszakot, ami eléggé érdekes, tekintve, hogy szép szóval nem igazán lehet jobb belátására bírni senkit. Eszünkbe juthat, hogy Chan úgy nyilatkozott nem is oly rég, hogy egy ideig nem szeretne akcióba lendülni, de mégis kénytelen. Kissé olyan, mintha a producerek folyton nyaggatnák, hogy csak mutasson be néhány látványos mozdulatot, ő pedig folyamatosan ismételgeti, hogy nem, nem, á dehogy, de mire észbe kap, máris aláírt egy filmre, ahol rúgni-ütni-szaladni kell.

Daniel Lee rendezése egyáltalán nem nevezhető izgalmasan és körültekintően megírt sztorinak. A dialógusok erőtlenek, néhol eléggé rosszul hangzanak, a motivációkról, magyarázatokról jobb nem is beszélni. Sokkal inkább az akcióra vagyis a harcművész jelenetek adják el a produkciót. Chan ismét bizonyítja, hogy nem járt el még felette az idő, Cusack pedig nem szenved látványosan szerepében. Adrien Brody viszont eléggé röhejesen fest páncélban és úgy tűnik, hogy forgatás előtt energiaitalt nyakalt be kávéval, ami alatt azt értem, hogy folyamatosan feszült a karaktere és még pislogni is elfelejt. Olvasd tovább

2

Fruitvale Station / Átmeneti állomás (2013)

írta Nikodémus

2015-06-fruitvale-station-short-term-12-1

Vannak folytathatatlan jelenetek. Érzed az előjeleket, végigjártad az érzelmi azonosulás stációit, ám most itt állsz a küszöbön, és tudod, mi következik, de látni már nem akarod. Az itthon csupán a 2014 tavaszi Titanic Filmfesztiválon vetített Fruitvale Station és Átmeneti állomás (Short Term 12) tele van ilyen jelenetekkel, miközben megmutatnak valamit abból a másik Amerikából, amely oly messze van az üres látványfilmektől, s oly nyugtalanítóan közel van hozzánk.

Olvasd tovább

0

Welcome to the Jungle

welcometothejungle

Jean-Claude Van Damme pályafutása során szétrúgott néhány valagat, őt is helybenhagyták párszor, majd miután agyonverték felállt pár ütéssel lezárta a harcot. Lehet, hogy nem szórt el annyi poénos mondatot, mint akcióhős kollégái, de nem is hiányoltuk. Ettől függetlenül nagyon is van humora, ezt a Welcome To The Jungle-ben megmutatja, esetleg ráfogható, hogy önmagát parodizálja.

Egy reklámügynökség tagjai felsőbb utasításra csapatépítő túrára megy. El kell tölteniük pár napot együtt, távol a civilizációtól, egy félreeső kis szigeten. Felbérelnek egy külsős, Stormot (Van Damme), ő aztán mindent tud az efféle „kirándulásokról”. Ki így, ki úgy áll hozzá a kötelező programhoz, de akkor kezdődnek a problémák, amikor felbukkan egy tigris ráveti magát Stormra. Olvasd tovább

1

Holnapolisz (Tomorrowland)

holnapoliszposzter

Nagy terhet kellett elbírnia a Holnapolisznak, a filmvilág színe-java leste, hogy miképp szerepel a családi sci-fi. Jó előre be lett harangozva, hogy a folytatások, adaptációk, remake-ek között kell helyt állnia egy eredeti ötlet alapján készült produkciónak. Manapság pedig leginkább úgymond a hozott anyag és a bejáratott címek foroghatnak nagyobb büdzséből, a producerek hidegrázást kapnak, ha valami olyasmit próbálnak eladni nekik, amelyet nem tudnak visszavezetni könyvre, képregényre vagy esetleg egy régebbi alkotásra. Brad Bird olyasmit mutatott fel, ahol nem repkednek szuperhősök és nem két tucat tini menti meg a világot. Sokkal inkább egy régimódi családi szórakozást hozott tető alá, amely talán jobban muzsikált volna pénzügyi szempontból, ha animációs formában jön létre. A rendezőnek Pixaros múltja van, amit nem tudott levetkőzni és a Mission Impossible: Fantom protokollnál is érezhető volt, ami nem vált hátrányává Ethan Hunt kalandjának és a Holnapolisznált még jobban el lehet képzelni animációsként. Olvasd tovább