1

Holnapolisz (Tomorrowland)

holnapoliszposzter

Nagy terhet kellett elbírnia a Holnapolisznak, a filmvilág színe-java leste, hogy miképp szerepel a családi sci-fi. Jó előre be lett harangozva, hogy a folytatások, adaptációk, remake-ek között kell helyt állnia egy eredeti ötlet alapján készült produkciónak. Manapság pedig leginkább úgymond a hozott anyag és a bejáratott címek foroghatnak nagyobb büdzséből, a producerek hidegrázást kapnak, ha valami olyasmit próbálnak eladni nekik, amelyet nem tudnak visszavezetni könyvre, képregényre vagy esetleg egy régebbi alkotásra. Brad Bird olyasmit mutatott fel, ahol nem repkednek szuperhősök és nem két tucat tini menti meg a világot. Sokkal inkább egy régimódi családi szórakozást hozott tető alá, amely talán jobban muzsikált volna pénzügyi szempontból, ha animációs formában jön létre. A rendezőnek Pixaros múltja van, amit nem tudott levetkőzni és a Mission Impossible: Fantom protokollnál is érezhető volt, ami nem vált hátrányává Ethan Hunt kalandjának és a Holnapolisznált még jobban el lehet képzelni animációsként.

Disney's TOMORROWLAND...Casey (Britt Robertson) ..Ph: Film Frame..©Disney 2015

Casey Newtont (Britt Robertson) sokkal jobban érdekli a tudomány, mint korosztályának többségét. Egyik éjjel az őrsön végzi és az óvadék letétele után furcsa kitűzőt talál visszakapott cuccai között. Megérintve egy teljesen más helyen találja magát, amely teljesen lenyűgözi. De a látogatás csak időleges. Hogyan juthatna vissza? És egyáltalán mi az, amit látott? Így jut el Frank Walker (George Clooney) házához, a férfi nincs oda a látogatókért, de mielőtt Casey válaszokat kapna a mogorva, magányosan éldegélő alaktól, néhányan megtámadják az épületet.

Bird műve egyetlen szóval körülírható: Naiv. Robertson karaktere minden érdekességre hatalmas szemekkel, ámuldozó arccal tekint, azaz kvázi az egész filmet végigcsodálkozza. Ami nem jelenti azt, hogy lefagyna és várja, hogy történjen valamit, inkább sodródik az árral. De a naivitás egyáltalán nem bosszantó, hanem egészen szórakoztató, ötletes és jó nagy adag pozitív töltettel rendelkezik.

tomorrowland3

A nagy mászkálás, menekülés és utazás kellőképpen kreatív, a vitatkozó szereplők soha nem ragadnak le hosszabb ideig egy helyen. Bird nem nyújtja túl a jeleneteket, viszonylag gyorsan, visszafogottan, fantáziadúsan oldja meg a felvázolt és kialakult helyzeteket. Frank házának megtámadását, a vicces vigyorgó ügynökök leszerelését és megmenekülést pár perc alatt letudják, de boltban lezajló látványos bunyó sem tart túl sokáig. Bird az utolsó fél órára tapos a fékbe, a lendületből visszább vesz, a finálét sajnos elnyújtja, mintha nem igazán akarná, hogy véget érjen a történet. A Disney-től megszokhattuk, hogy megpróbál nagy tanúságokat elmondani, de míg az egyik (Szeretnéd tudni, hogy mikor halsz meg?) nem nevezhető rossznak, addig a másik (Figyeljünk a Földre) hiába hangzik szépen, mégis inkább erőltetetten hangzik.

George Clooney-t a Peacemakerrel próbálták akciósztárrá tenni, de letért az ösvényről és inkább művészfilmes közegben mozgott. De egészen jól áll neki a családi alkotás főszerepe és Robertson is jól teljesít mellette. Ám az igazán nagy meglepetés a robotlányt játszó Raffey Cassidy volt, kiválóan formálja meg a sokat megélt és látott, az igaz célért küzdő, ártalmatlan csajnak látszó, de érett gondolkodású figurát.

A Holnapolisz egészen érdekesen indít, rengeteg ötletes megoldást mutat be, és Bird még a geekeknek is kedvez a bolt-jelenettel, ami műve csúcspontja. Sajnálatos, hogy a végkifejletet nem gondolták át jobban, de mégsem morgolódhatunk úgy, mint Clooney, hiszen a hangulatot nem vágják agyon. Egyáltalán nem rossz sci-fi kaland, szomorú, hogy megbukott. 70 %

imdb: 6,8
rottentomatoes: 49 %

Büdzsé: 190 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 76 millió dollár
Eddigi összbevétel: 170 millió dollár

Egy komment

  1. Nemrég pótoltam, hasonlóképp érzek én is.

    Az alapból közhelyes ötletet (témaparkból retró-futurisztikus családi film) jól csavarják meg, és a forgatókönyv egészen a fináléig működik, ott viszont meglehetősen elbutul, hogy kínos szónoklatoknak és borzasztóan naiv végkifejletnek adja át a helyét. No és Holnapoliszból is kevesebbet látunk, mint amennyit sejtetnek. Pedig – igazad van, Koimbra – sok-sok ügyes ötlet színesíti a cselekményt, Bird jó stílusérzékkel rendez, és a szereplők is megjárják.
    Tényleg kár, hogy megbukott, bár így legalább nem lesz belőle folytatás – szerencsére.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *