A mesterséges intelligencia mindig is foglalkoztatta a filmeseket. Az eltelt évtizedek alatt jó néhány értelmes masinát láthattunk a vásznakon vagy éppen a videó/DVD lejátszónkban. Az a szép, hogy csak a fantázia szabhat határt és igazság szerint még csak nem is kellenek súlyos összegek, hogy leforgassák a papírra vetett remeknek gondolt elképzeléseket. Ráadásul a téma nagyon is aktuálissá vált, a technika fejlődésével a gépek is úgymond egyre intelligensebbé váltak. Sőt, ha az elmúlt időszakot nézzünk, jó néhány film eszünkbe juthat a gondolkodó gépezetekről (Chappie, The Machine, Terminator: Genisys, Automata), amelyeknél a történet eléggé ígéretesen hangzott, de egyik sem volt az igazi. Márpedig mikor lenne aktuálisabb az MI-sztori, mint most, egy olyan korszakban, ahol sikerült a „nagy áttörés” a Turing-teszten? Olvasd tovább
kritika
Sztorizás mesterfokon – A titokzatos szerető (2013) / Apáim története (2012)
írta Nikodémus
Már több mint másfél éve láttam, de nem tudom feledni az élményt: az interjúalany vallomása közben egyszer csak megáll, és visszakérdez. A kérdező – képen kívül – meglepődik, majd a helyzet spontaneitásának engedve válaszol, s kedélyes beszélgetés alakul ki. Varázslatos pillanat: a jólfésült dokumentumfilm megbillen, hogy átadja helyét valami sokkal izgalmasabbnak, a történetmesélés mint létezésmód feltárásának. Sarah Polley és Ralph Fiennes különböző álruhában ugyan, de egyaránt erről mesél ihletetten.
Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)
Az összeesküvés elméletek kedvelői mindig is nyitott szemmel jártak-keltek, de talán a Men in Black után vizslatta mindenki a különösen és furcsán kinéző, öltözködő, mozgó embereket. Az idegenek köztünk vannak. Csak nem keltenek feltűnést. Úgy ahogy a vámpírok is léteznek, csak nem jelentkeznek be élő adásban. Taika Waititi és Jemaine Clement fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy vérszívó apartmanba küldenek be egy dokumentumfilmet forgató csoportot, hogy felvegyék az ott élők mindennapjait…vagyis estéit. Persze már eleve adja magát a kérdés – és egyébként mások is csodálkoznak – hogy mi a jó francért veszik fel őket és egyáltalán kinek akarják mutogatni?
Jellemző, hogy mostanában próbálkoznak más irányba terelni egyes műfajokat, másképp bemutatni a megszokott történeteket. Így a vámpírok is megkapták már a magukét alkonyatostól a rém gyenge Luke Evans próbálkozásig. De Clementék agymenésén nem fognak fennakadni a rajongók, ráadásul eleve nem tartozik a mainstream kategóriába a film, de remélhetőleg sok emberhez eljut a produkció jó híre. Olvasd tovább
Batman Unlimited: Animal Instincts / Batman vs. Robin
írta Nikodémus
Ami a DC-moziverzum építkezését illeti, tavaly óta csupán néhány előzetessel, pár háttérinfóval és egy rakat lesifotóval vagyunk beljebb (sokan – köztük én is – még mindig hatalmas zsákbamacskának tartják az egészet), a Warner animációs részlege azonban rendületlenül szállítja hetvenperces darabjait, legyen szó klasszikus képregény feldolgozásáról vagy egészen új történetről. Idei párosunk, a Batman Unlimited: Animal Instincts és a Batman vs. Robin címén kívül több vonatkozásban is hajaz tavalyi elődeire, a különbség inkább a minőségben rejlik.
Air
Pár héttel ezelőtt megkaptam a magamét, hogy szeretek a rendezőkön lovagolni. Engem nagyon is érdekel, hogy kik dolgoztak egy produkció kezdeti szakaszába, mi történt és mi változott menet közben, illetve mivel foglalkozott korábban a direktor. Christian Cantamessa írta és vezényelte le az Air-t, ha végigböngésszük pályafutását, látható, hogy köze volt a Manhunt vagy a Red Dead Redemption játékokhoz. Ezen kívül a komorabb, sötétebb környezetért is oda lehet, hiszen ha az említett két címhez kötődő képeket böngészünk át, akkor észrevehető, hogy egyikben sem a verőfényes napsütés volt a jellemző (a RDR-nél az ég is eléggé szürkés). Olvasd tovább
Röviden: Ted 2
Mitől jó egy vicc? Ha telibe talál és hahotázunk rajta és nem csak udvariasan kacarászunk, nehogy megsértsünk valakit. De akkor remek igazán, ha másodjára elmesélve is megnevettet. Seth MacFarlane életre kelt rendszeresen füvező, előszeretettel káromkodó, csajozó plüssmacija sokak számára okozott örömet. Ám ebben ez az ötlet inkább csak egypatronos volt. Hiszen míg egyes franchise-oknál nem igazán változtatnak a karaktereken, itt azért nem ártott volna kicsit alakítani rajtuk és a poénok erőltetettebbek.
MacFarlane eredetileg azt szerette volna, ha Mark Wahlberg és a címszereplő egy nagy adagnyi fűszállítmányt visz át az Államokon. De a Családi üzelmek miatt megváltoztatta elgondolását és inkább arra fókuszált, hogy vajon Ted neve után „aki”-t vagy inkább „amit”-t írhatunk. A bíróságon kellene bizonyítani, hogy nem vagyontárgy és kedvére házasodhat vagy éppen gyereket fogadhat örökbe.
MacFarlane nem hazudtolja meg önmagát, futószalagon szállítja a trágár és kretén vicceket, gúnyt űz bárkiből és popkultúrális utalások sokaságát zúdítja ránk, a film utolsó harmadában még egy Comic Conra is ellátogatunk. Habár a központi téma az, hogy mi különbözteti magát a tárgyat az élő személytől, illetve a másság és annak elfogadása, de az író-rendező nem szándékozik mondanivalót belepréselni művébe. Ő csak nevettetni akar. Viszont a Ted 2 sokkal jobban működne, ha nem film lenne. Néhány perces szkeccsek formájában sokkal inkább szórakoztató lehetne. A humoros szövegek és jelenetek egy része ugyan szépen betalál, de akad szép számmal fárasztó, kínos, elnyújtott pillanat is. 50 % Olvasd tovább
Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)
írta Nikodémus
Ugye ismerjük ezt az embertípust? Mindegy, hogy privát kis szemétdombján vagy hatalmasra nőtt birodalmak tetején trónol, mindegyre saját játszmáit űzi. Hogy kisszerű sakkozása milyen tragikus következményekkel járhat, arra szomorú példa a hazai mozikban még tavasszal bemutatott Gemma Bovery és Julie kisasszony.
Fantasztikus négyes (Fantastic Four)
A Marvel Filmes Univerzumának elindulása után a képregényrajongók azt kívánták, hogy a cég bár ne bántak volna oly könnyelműen a jogokkal és reménykedtek, hogy esetleg idővel visszaszállingóznak a hősök oda, ahová valók. Régebben a Fox alaposan bevásárolt, az X-Men-en kívül Fenegyerek, illetve a Fantasztikusok is hozzájuk kerültek. Elsőként a mutánsok mutatkoztak be, majd jött a többi film is. Legjobban az X-Men franchise futott be, a vak igazságosztó és az F4 egy időre lepihent. Szinte az utolsó pillanatban eszméltek rá a Foxnál, hogy bebukhatják a félretett hősök jogait, a Fenegyereket nem is tudták időben mozgásba lendíteni, de nem hagyták, hogy Reed Richardsék is távozzanak tőlük. A végeredmény? Kapott már elég sok negatív kritikát a stúdió egyes filmjeiért, de erre biztosan emlékezni fognak évek múlva. Hiszen már a kezdetektől hatalmas elutasítás övezte a produkciót és utálkozva tekintettek már a kezdetektől az elképzelésekre. És még a film sem lett jó.
Kinek a hibája? Ha lehiggadnak a kedélyek, évek múltán valaki majd ír egy tartalmas szösszenetet a nézeteltérésekről és vitákról (állítólag a Josh Trank /Az erő krónikája/ és Miles Teller majdnem bunyózott is egyet). Volt már rá példa, hogy arról lehetett hallani, hogy a stúdió és a rendező a munkálatok alatt nem volt közös nevezőn, de a nagy erőlködések után egészen korrekt filmet tudtak összevágni (pl. Z világháború, Alien 3). Olvasd tovább
Infini
A 23. században eléggé jó pénzt lehet keresni az űrbéli bányászkolóniákon végzett munkával. És mivel ez nem éppen egy utópisztikus világ, rengeteg a szegény, akik kapva kapnak az alkalmon és jelentkeznek a szép summával kecsegtető feladatra. A teleportáció feltalálásának hála az utazás eléggé gyors, csak éppen az eljutás az egyik pontról a másikra még nem nevezhető biztonságosnak. Az egyik állomáson probléma adódik, valamiféle vírus egy elit egységet küldenek a helyszínre, ám a csapatból csak Whit Carmichael éli túl a nehézségeket. Nem sokkal később az Infini-re mentőosztag érkezik konkrét küldetéssel, másodlagos céljuk, hogy Carmichael-t hazavigyék. Olvasd tovább
Röviden: Survivor
Tipikusan az a film, amit jobb, ha csak nézel és nem gondolkodsz. Belesüppedsz a székbe egy fárasztó nap után, elszürcsölöd a kezedben lévő italod, majd lefekszel aludni és másnap csak arra fogsz emlékezni, hogy Pierce Brosnan milyen tökös akart lenni, de Milla Jovovich mégis megakadályozta, hogy véghezvigye a nagy tervet.
Kate Abott (Jovovich) a 9/11-es katasztrófa után vállalt munkát a kormánynál, elég gyorsan felküzdötte magát és elismert biztonsági szakértő lett. Többször is megemlítik, hogy korábbi munkája során mennyire remekelt. Jelenleg a Londonban található amerikai nagykövetségen végezné lelkiismeretesen a dolgát, de egy közelgő terrorakció miatt többen szeretnék holtan látni. De túléli a merényletet és menekülőre fogja, mivel saját felettesei gyanúsítottként kezelik.
James McTeigue készített már jobb munkát is, elég, ha csak a V mint vérbosszúra gondolunk, ami sokkal érdekesebb és elgondolkodtatóbb volt a 9/11-es események után. A Survivorben az elvileg profi Abott olykor teljesen amatőrként viselkedik, ezt a bosszúságot úgy próbálják úgymond palástolni, hogy lendületben tartják a filmet. Meglepődni nem fogunk, a karakterekről már az elején kiderül, hogy kinek az oldalán állnak. Nem nevezném egy okos és ügyes macska-egér thrillernek, de Brosnan és Jovovich azért eladják a filmet. Talán pont erre illik, hogy nem fog fájni, teljesen ártalmatlan, később pedig csak arra emlékszel, hogy nagyjából szórakoztató másfél óra volt. Olvasd tovább
Mission Impossible: Titkos nemzet (Mission Impossible – Rogue Nation)
Réges-régen, amikor még csak össz-vissz két csatorna között lehetett válogatni, nem igazán tudtuk, hogy a határokon kívül milyen sorozatokat kedvelnek az emberek. Persze azért itthon is vetítették néhányat, de amerikai szériákat csak elvétve lehetett találni a kínálatban. Ám nem panaszkodott senki a Derrick, Tetthely vagy Az öreg miatt. Majd idővel szépen besorjázott az X-Akták, a Knight Rider és megérkezett a Mission Impossible is, ahol Jim és csapata (persze, hogy vállaltak mindent) megoldottak jó néhány ügyet.
A 90-es években Tom Cruise-szal (aki akkor mindent sikerre vitt) elkészült a filmváltozat és Mission Impossible immáron 5. felvonásnál jár. Szép, szép, hiszen anno úgy tűnt, hogy John Woo irányításával vakvágányra terelődik, ahonnan csak Brad Birddel tudott szó szerint kitörni a franchise. És hát Christopher McQuarrie is szépen megoldotta a rá bízott feladatot. Olvasd tovább
Maggie
Általában a zombikór kitörésével gyorsan csökkenni kezd a bolygó lakosságának száma. A túlélők pedig gyanakodva tekintenek minden feléjük kóválygó emberszerű lényre és ha az illető egészséges is, könnyen lehet, hogy furcsa és csúnya gondolatok rohangálnak a fejében. Mindazonáltal a szokásos horrorokon kívül olykor jön egy-két dráma is, ahol esetleg akad gyógymód vagy a fertőzött egyén nem alakul át oly gyorsan. A The Returnedben sem a szép a headshot-okról szólt a sztori, hanem az emberi érzésekről. Ezúttal Arnold Schwarzenegger próbálkozik egy drámaibb zombifilmben. Olvasd tovább









