1

Akihez beszél a föld (The Water Diviner)

akihezbeszel

Russell Crowe színészként már bizonyított, sok-sok éve fogad el tanácsokat és utasításokat különböző rendezőktől. Ám úgy döntött, hogy eljött az idő, hogy ő irányíthasson a forgatáson és saját maga dirigáljon, illetve úgy játsszon, ahogy akar. Viszont rögtön darázsfészekbe nyúlt, hiszen a gallipoli vérszivattyú/mészárlás/ütközet miatt még ma is sokan gyűlölettel tekintenek a törökökre. És görög, örmény, illetve asszír népirtás túlélőinek leszármazottai erősen sérelmezték, hogy az elkövetőket inkább áldozatként mutatták be, illetve facebook csoport is létrejött, ami a film bojkottjára szólította fel az embereket. Olvasd tovább

2

Pixel (Pixels)

pixel1

Úgy, ahogy a többi évtized, a 80-as évek is temérdek klasszikust termelt ki magából. Az arcade gépek kapcsán nem csak Pac Man, az Asteroid, a Frogger, Paperboy vagy a Donkey Kong jut eszünkbe. Bementél a játékterembe, ahol hozzád hasonló korosztályú srácok és lányok mászkáltak, meredtek a képernyőre és dobálták a zsebpénzüket a masinákba. Ha éppen nem a gombokat nyomkodtad, akkor is tudtál beszélgetni másokkal. (Manapság pedig otthon, pénz dobálgatása nélkül, egyedül megy a játék). Olvasd tovább

5

Röviden: A 44. gyermek (Child 44)

44gyermekIsmerős az az érzés, amikor elolvasol egy film történetét, majd a színészek nevein átfutva és a cselekmény helyszínét és időpontját megismerve azt mondod, hogy nagyszerűen hangzik? Mi baj lehet ebből? De hiába akarod szeretni, egyszerűen nem sikerül, mert a tehetségesnek gondolt alkotók mégsem értő kézzel nyúltak az alapanyaghoz.

A sztálini Szovjetunióban gyerekgyilkos szedi áldozatait a vasút mentén. Ám a rendszer álláspontja szerint ilyesmi egyszerűen nem történhet meg, hiszen csakis a nyugatra jellemzőek a hasonló szörnyűségek. A háborús hős, Leo Dimidov (Tom Hardy) megbízhatóan és rendületlenül teszi a dolgát a rendőri erőknél, de idővel meginog hitében és miután afféle próba/teszt elé állítják, amin kudarcot vall, inkább eltávolítják az útból. Egy távoli faluba küldik, ahol újabb áldozatot találnak.

Daniel Espinoza elég sötéten festi le ezt a korszakot, kőkemény világként ábrázolja az akkori helyzetet, de sajnos ez csak kevés pozitívumok egyike, amit munkájáról le lehet írni. Ha árral izgalmas és érdekes krimire vágyik valaki, amelyben a főszereplő árral szemben próbálja megállni a helyét, akkor a 44. gyermek nem az ő filmje lesz. Ez a szál ugyanis eléggé háttérbe szorul, e helyett a forgatókönyvben megpróbálnak más húrokat pengetni, de túl sokat vállal, amit egyszerűen nem tud kellőképpen kibontani.

A színészek megbirkóznak a rájuk szabott szerepekkel, túl nehéz dolguk nem volt, mert mindegyik karakter egy-két szóval körülírható. Hardy a fény a szovjet éjszakában, Joel Kinnaman a gyáva, de erőszakos tiszt, Oldman is könnyedén hozza a tisztességes, de aggódó rendőrparancsnoknot. Általában véve a vágó munkájáról nem szoktak szót ejteni, de az Oscar-díjas Pietro és az Oscarra jelölt Scalia Dylan Tichenor csapnivaló munkát végeztek. Hiába a hosszú játékidő, a 44. gyermek nem olyan hátborzongató, amilyen lenni akar, nem olyan nyomasztó és drámai, mint amilyennek szánták. És ha valaki arra várt, hogy jobban körbejárja, illetve bemutatja ezt a „világot”, akkor jobban teszi, ha inkább elolvassa az index cikkét. Olvasd tovább

9

Hangya (Ant-Man)

hangyaposzter1

Emlékszem, amikor először láttam az X-Men előzetesét. Felvillanyozott, odavoltam érte, alig vártam, hogy láthassam. Végre egy film a Kandi lapok hasábjairól megismert hősökről. És mi jut eszünkbe, ha visszagondolunk Bryan Singer rendezésére? Sikerült elérni, hogy érezzük a tét súlyát és a főgonosz, Magneto sem volt szürke karakter.

Eltelt 15 év, futószalagon ömlenek a képregény adaptációk és a Marvel időközben (Disney-sen) a saját a lábára állt. Lehet, hogy a közkedvelt karakterek és csapatok egy részét más stúdiók birtokolják, de így is a lehető legprofibb módon építették ki univerzumukat, amelyet mostanság mindenki erőltejesen másolni akar. Eléggé látványos, felettébb szórakoztató produkciókat tettek elénk, amelyek kielégítik a rajongókat és azok egy részét, akik nem ismerik az isteni pörölyt dobáló vagy éppen a vaspáncélba bújt emberbarát milliomos figura rajzolt változatát. Még úgy is egészen élvezhetőek, hogy a nagy ellenfelek egy részét nem sikerült emlékezetessé tenni és egyáltalán nem aggódunk a Föld/Asgard/stb…sorsáért. Olvasd tovább

0

Röviden: Last Knights

lastknightsGeza Mott (Aksel Hennie) hataloméhes, korrupt és kissé paranoid miniszter a császár elé citálja Bartok (Morgan Freeman) nemest, ahol eléri, hogy végezzenek vele. Hűséges katonái szétszóródnak, de titkon szervezkedni kezdenek, revansot vennének, de parancsnokukat (Clive Owen) látszólag nem érdekli semmi és senki.

A kínálatban nem túl gyakoriak a kalandos lovagfilmek, hiányoznak az igazán jó darabok. Nicolas Cage is próbálkozhatott a Boszorkányvadászatban, de nem sok pozitívum akadt a játékidő során. Mesterük halálát megbosszulni vágyó témát a 47 Ronin gyakorlatilag kiherélte és sajnos a Last Knights sem hoz megváltást.

Már az első pillanatban látszik, hogy melyik karakternek milyen a hozzáállása, illetve jelleme. Nagy meglepetésekre nem kell számítani, megdöbbenni nem fogunk. Clive Owennek nem kellett megerőltetnie magát, Aksel Hennie úgymond fullba nyomja a fondorlatos minisztert, a császárnak (Peyman Moaadi) pedig kevés önálló gondolata akad.

Túl hosszú a film, nem igazán indokolt ennyire elhúzni a cselekményt. Unalmas párbeszédek sorjáznak, a kardok csak néha röppennek elő hüvelyükből. Az utolsó negyedben felpörögnek az események, ám a bevehetetlennek titulált hely felállított nehézségein különösebb izgalmak nélkül lendülünk át. A vagdalkozásokra sem sok figyelmet fordítottak, úgy kell elképzelni, mint a már említett Cage filmet, ahol a főhős jobbra szúr, balra szúr és elhalálozik pár statiszta.

Olvasd tovább

0

Danny Collins

dannycollins

Danny Collins szippant egy kis kokót, sminkelnek kicsit rajta, tölt egy kis adag whisky-t, amiből inkább nagyobb itóka lesz. Felcsatolja a fűzőt, sóhajt egyet és kimegy a színpadra. Közönsége már egyáltalán nem fiatal, az öregebb korosztály úgy hajlong dalaira, mint itt a 60 évesek gyereknapkor a Holnap hajnalig örökzöldre.

A rocksztár felett eljárt idő. Egykoron hatalmas sztár volt és még most is ismeri mindenki. De több évtizede nem írt egyetlen dalt sem. A fellépések és a jogdíjak még hoznak annyi pénzt, hogy gondtalanul éljen. De az igazi fényűzést nem engedheti meg magának és már felhasználták az „utolsó nagy turné” kártyát is. Születésnapjára több évtizeddel ezelőtt írt levelet kap ajándékba. Nem is akárki vetette papírra a sorokat, maga John Lennon küldte Collinsnak. Az üzenet végül is célba ért és az egykori rockcsillag elolvasása után átértékeli az életét. Itt az idő, hogy közelebb kerüljön fiához, itt az idő, hogy végre valami jót tehessen. Olvasd tovább

4

Agymanók (Inside Out)

agymanokposzter

Pixar – A cég, amely tett azért, hogy nevéről a minőség jusson eszünkbe. Nem csak azzal foglalkoznak, hogy a képi világ minél szebb legyen (pl. legutolsó mellékszereplő hajszálai is csodásan lengedezzen a szélben), hanem a történet kivitelezésére és nagy energiát fordítanak. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes és érzelemdús animációkat tettek le elénk. De azért ők sem tökéletesek, nem mindig sikerül megugrani a lécet (pl. Verdák 2). Új munkájukra egyrészt vetült rá a reflektorfény, mert idén nyáron elég kevés eredeti ötlet alapján készült nagyobb költségvetésű produkció került a kínálatba. Másrészt, csak a Pixarról van szó. Olvasd tovább

0

Samba (2014)

írta Nikodémus

2015-07-samba-1

Ezerféleképpen tematizálták már nagyvásznon is a mind szorítóbb aktualitássá váló európai bevándorló-kérdést, s Eric Toledano és Olivier Nakache legújabb filmje, a Magyarországon idén tavasszal bemutatott Samba elsősorban nem is mondanivalójában, inkább hangvételében igyekszik újdonságot felmutatni.

Olvasd tovább

1

Fekete-tenger (Black Sea)

blackseaposzter

Régen, nagyon régen volt jó tengeralattjárós film. Nem hiába írja le mindenki gyakran, hiszen valamelyik stúdió észrevehetné, hogy igény igenis volna rá. Viszont nem vagyunk elkényeztetve az efféle történetekkel. A David Duchovny és Ed Harris nevével fémjelzett Phantom a gyorsan feledhető, kevésbé élvezhető alkotás volt, a Merülés a félelembe egyáltalán nem volt rossz, de az Atomcsapda nagyobb költségvetésű film abszolút középszerű lett és csúnyán megbukott. Az igazán izgalmas, feszült darab a témában az Utolsó esély volt, ami még a 90-es években készült. Ezúttal Jude Law merülhet a mélybe. Olvasd tovább

6

A kém (Spy)

kem

Senki nem gondolta volna a Koszorúslányok után, hogy pont Paul Feig lesz az, aki a girl powert fogja erősíteni. Arra meg aztán végképp nem lehetett számítani, hogy éppen Melissa McCarthy lesz a káromkodós vígjátékok sztárja, aki most már ott tart, hogy a Szellemirtók rebootban parádézhat. A rendező és a saját súlyából rendszeresen viccet csináló színésznő kém-vígjátékot készített, ami inkább az ügynökfilmek paródiájaként lehet emlegetni. Olvasd tovább

25

Terminator: Genisys

terminator

Jön! Megállíthatatlan. Egyetlen cél vezérli, programozásának megfelelően ki kell iktatnia a célszemélyt. Nem állíthatja meg pár tucatnyi golyó, nem fékezi meg a fal sem. El lehet menekülni, el lehet bújni, de fáradhatatlanul keres és kutat. Nincsenek érzései, nem érez szánalmat, se könyörületet. Durván félelmetes volt látni, ahogy a Terminátor a beletáplált „ösztönök” szerint Sarah Connor nyomába eredt. James Cameron csúcsra járatta a feszültséget, filmje nem hiába lett klasszikus és nem meglepő, hogy később többen merítettek művéből. Az Ítélet napja után talán jobb lett volna, ha békén hagyják a halálosztó gépezetet, de továbbra is erőltették. Olvasd tovább

0

Insidious : A gonosz lélek (Insidious Chapter 3)

insidiousposzter

Nincs annál nagyobb üzlet manapság, minthogy Hollywoodi mércével zsebpénzből horrort forgatnak, amelyek nagy része igen szép bevételt érnek el. Főleg, hogy ha van egy-két ismert név a készítők között. Miután a producerek degeszre keresték magukat a profitból lecsippentenek egy csekélyke összeget, hogy összehozzák a folytatást és annak a bevételéből is futhatja még a harmadik filmre. Ha esetleg bukik, akkor sem hullajtanak könnye, hiszen összességében nézve bőven pluszban jönnek ki. Az Insidious franchise-t nagyjából elégedettség övezi, James Wan és Jason Blum közös nyelvet beszélnek és tudják, hogy mire ugrik a nép. Immáron harmadik felvonásnál járunk, amely az előző két rész előtt játszódik. Olvasd tovább