Agymanók (Inside Out)

Pixar – A cég, amely tett azért, hogy nevéről a minőség jusson eszünkbe. Nem csak azzal foglalkoznak, hogy a képi világ minél szebb legyen (pl. legutolsó mellékszereplő hajszálai is csodásan lengedezzen a szélben), hanem a történet kivitelezésére és nagy energiát fordítanak. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes és érzelemdús animációkat tettek le elénk. De azért ők sem tökéletesek, nem mindig sikerül megugrani a lécet (pl. Verdák 2). Új munkájukra egyrészt vetült rá a reflektorfény, mert idén nyáron elég kevés eredeti ötlet alapján készült nagyobb költségvetésű produkció került a kínálatba. Másrészt, csak a Pixarról van szó.

Pete Docter talán nem egy zseni, de mesterien képes bánni a néző érzelmeivel. Legutóbbi rendezése, a Fel! már az elején megríkatta a közönsége egy részét. Elmondása szerint akkor gondolkodott el komolyabban az emberi elme működésén, amikor lánya egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett, ő pedig aggódott érte. És ekkor ötlött fel benne, hogy az érzelmeknek főszerepet lehetne szánni egy animációban, mindegyiknek adni egy-egy személyiségjegyet, sőt még Paul Ekman pszichológiaprofesszorral és Dacher Keltner pszichológussal is elbeszélgetett.

Az Agymanókban egy kislány, Riley érzelmei állnak a középpontban, ahogy a fejhadiszálláson lereagálják a különféle helyzeteket, elteszik az emlékeket és közben kialakítják a személyiségét. Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré határozzák meg a mindennapjait, próbálják az irányítópulton kapcsolgatni a gombokat, úgy, hogy a nap végén mindenki nyugodtan le tudjon pihenni. Azonban Derű és Bánat véletlenül kikerül a jól megszokott közegből és miközben megpróbálnak visszajutni oda, megismerkedhetünk az agy zegzugos helyeivel, furcsa szerzeteivel.

A rendező felteszi a nagy kérdéseket: Mi az, ami meghatározza a személyiségünket? Mi járhat mások fejében? És minek köszönhető, hogy azzá váltam, ami vagyok? Egyáltalán, a főszereplők közül mind az 5 a mindennapjaim részét képezik, és ha nem, akkor mikor hagyhattam el őket? Általában az animációk döntő többségéhez próbálnak mondanivalót társítani, de Docter ehelyett inkább arra koncentrál, hogy a néző elgondolkodjon és a látottak alapján ismerős lehet-e pár gondolat vagy szituáció, miközben Öröm Bánattal kalandozik és szomorúan tapasztalják a nagy változásokat.

E mellett pedig körbenézhetünk az agyban, úgy, ahogy azt Docter elképzeli kvázi az Egyszer volt, hol nem volt… az élet sorozathoz hasonlóan, csak sokkal érdekesebben és szájbarágósan. Láthatjuk, hogy mi történik alvás alatt, hova kerülnek a felesleges emlékek, illetve kik és hogyan dolgoznak egyes területeken. Vicces, megható, elgondolkodtató, szórakoztató, magával ragadó. Látszik rajta, hogy valóban ötleteltek, minden képkockájából árad a kreativitás és a hozzáértés, látszik, hogy az alkotók élvezik és szeretik a munkájukat. Ami nekünk csak jó! 90 % Külön öröm, hogy az előzetesekben nem lőttek le mindent.

imdb: 8,7
rottentomatoes: 9,7

Eddigi amerikai bevétel: 290 millió dollár
Eddigi összbevétel: 441 millió dollár