4

Agymanók (Inside Out)

agymanokposzter

Pixar – A cég, amely tett azért, hogy nevéről a minőség jusson eszünkbe. Nem csak azzal foglalkoznak, hogy a képi világ minél szebb legyen (pl. legutolsó mellékszereplő hajszálai is csodásan lengedezzen a szélben), hanem a történet kivitelezésére és nagy energiát fordítanak. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes és érzelemdús animációkat tettek le elénk. De azért ők sem tökéletesek, nem mindig sikerül megugrani a lécet (pl. Verdák 2). Új munkájukra egyrészt vetült rá a reflektorfény, mert idén nyáron elég kevés eredeti ötlet alapján készült nagyobb költségvetésű produkció került a kínálatba. Másrészt, csak a Pixarról van szó.

agymanokkep2

Pete Docter talán nem egy zseni, de mesterien képes bánni a néző érzelmeivel. Legutóbbi rendezése, a Fel! már az elején megríkatta a közönsége egy részét. Elmondása szerint akkor gondolkodott el komolyabban az emberi elme működésén, amikor lánya egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett, ő pedig aggódott érte. És ekkor ötlött fel benne, hogy az érzelmeknek főszerepet lehetne szánni egy animációban, mindegyiknek adni egy-egy személyiségjegyet, sőt még Paul Ekman pszichológiaprofesszorral és Dacher Keltner pszichológussal is elbeszélgetett.

Az Agymanókban egy kislány, Riley érzelmei állnak a középpontban, ahogy a fejhadiszálláson lereagálják a különféle helyzeteket, elteszik az emlékeket és közben kialakítják a személyiségét. Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré határozzák meg a mindennapjait, próbálják az irányítópulton kapcsolgatni a gombokat, úgy, hogy a nap végén mindenki nyugodtan le tudjon pihenni. Azonban Derű és Bánat véletlenül kikerül a jól megszokott közegből és miközben megpróbálnak visszajutni oda, megismerkedhetünk az agy zegzugos helyeivel, furcsa szerzeteivel.

Joy (voice of Amy Poehler) and Sadness (voice of Phyllis Smith) must venture through Long Term Memory to find their way back to Headquarters in Disney?Pixar?s ?Inside Out? ? in theaters June 19, 2015. ?2015 Disney?Pixar. All Rights Reserved.

A rendező felteszi a nagy kérdéseket: Mi az, ami meghatározza a személyiségünket? Mi járhat mások fejében? És minek köszönhető, hogy azzá váltam, ami vagyok? Egyáltalán, a főszereplők közül mind az 5 a mindennapjaim részét képezik, és ha nem, akkor mikor hagyhattam el őket? Általában az animációk döntő többségéhez próbálnak mondanivalót társítani, de Docter ehelyett inkább arra koncentrál, hogy a néző elgondolkodjon és a látottak alapján ismerős lehet-e pár gondolat vagy szituáció, miközben Öröm Bánattal kalandozik és szomorúan tapasztalják a nagy változásokat.

E mellett pedig körbenézhetünk az agyban, úgy, ahogy azt Docter elképzeli kvázi az Egyszer volt, hol nem volt… az élet sorozathoz hasonlóan, csak sokkal érdekesebben és szájbarágósan. Láthatjuk, hogy mi történik alvás alatt, hova kerülnek a felesleges emlékek, illetve kik és hogyan dolgoznak egyes területeken. Vicces, megható, elgondolkodtató, szórakoztató, magával ragadó. Látszik rajta, hogy valóban ötleteltek, minden képkockájából árad a kreativitás és a hozzáértés, látszik, hogy az alkotók élvezik és szeretik a munkájukat. Ami nekünk csak jó! 90 % Külön öröm, hogy az előzetesekben nem lőttek le mindent.

imdb: 8,7
rottentomatoes: 9,7

Eddigi amerikai bevétel: 290 millió dollár
Eddigi összbevétel: 441 millió dollár

4 komment

  1. Köszi a hangulatos írást, a megszokottnál picit rövidebbnek hat, ám letisztult, visszafogott, mégis teljes. Ha olyan a film, amilyennek ezek után sejtem, akkor pont illik hozzá.
    Nekem átjött, hogy miért is nézünk Pixar filmeket, és természetesen felírtam arra a bizonyos listára!

  2. Nem egyszerű reggel fél 6-kor kommentet írni, de ehhez muszáj hozzászólnom:
    Számomra az év filmje eddig! Azzal kapcsolatban, hogy mindíg kicsik és nagyok számára egyaránt élvezhető mozit csinálnak – nos, ezen alkotásuk inkább a “nagyok” számára élvezhető inkább, ha így lesarkítjuk. Ez a cég történetének mindössze 2. korhatáros filmje a Fel! után, ha jól emlékszem. Persze így is csak 6-os karika nálunk, ami még így sem megfelelő, hiszen az éppen csak ált. iskolás csöppségek nem értik még a bonyolult lelki folyamatok működését, márpedig a film nagy része erről szól. (Jó lenne ha lenne 8-as, vagy 10-es karika is!) Én viszont lassan középkorú férfiként kiválóan szórakoztam a filmen, hiszen szédületes a tempó, remekek a poénok – főleg a film végén – és dráma, dráma, dráma minden mennyiségben, miután – talán nem spoiler – a kislány a filmben a “balesetnek” köszönhetően elveszti gyermeki ártatlanságát, és rálép a felnőtté válás rögös útjára, szóval nagyon fontos témát boncolgat a film, és ahogy Koimra is írta, rendkívül eredeti módon teszi ezt!

  3. Én a beharangozottaknak megfelelően kicsit nagyobb drámázást vártam, de az élmény így is garantált. A Pixar visszatért a jó ösvényre: a film roskadozik az ötletektől (a legviccesebb az absztrakciós részen való átvergődés volt). Jó az is, hogy be merték vállalni a bánat komolyabb szerepeltetését a fináléban. Nagyon egyben van a film, ám ha folytatás készül, akkor alaposan fel kell kötni a gatyát, hiszen a kívül-belül kaotikus kamaszkor jönne. 🙂

    • Ja, igen, az sem egyszerű!… 🙂 Nekem nagyon bejött a film, remélem lesz folytatása! Szóval aki nem akarja az agyát letétbe helyezni a pénztárnál, azoknak inkább ezt ajánlanám, nem a Minyonokat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *