FilmDROID 
Ismerős az az érzés, amikor elolvasol egy film történetét, majd a színészek nevein átfutva és a cselekmény helyszínét és időpontját megismerve azt mondod, hogy nagyszerűen hangzik? Mi baj lehet ebből? De hiába akarod szeretni, egyszerűen nem sikerül, mert a tehetségesnek gondolt alkotók mégsem értő kézzel nyúltak az alapanyaghoz.
A sztálini Szovjetunióban gyerekgyilkos szedi áldozatait a vasút mentén. Ám a rendszer álláspontja szerint ilyesmi egyszerűen nem történhet meg, hiszen csakis a nyugatra jellemzőek a hasonló szörnyűségek. A háborús hős, Leo Dimidov (Tom Hardy) megbízhatóan és rendületlenül teszi a dolgát a rendőri erőknél, de idővel meginog hitében és miután afféle próba/teszt elé állítják, amin kudarcot vall, inkább eltávolítják az útból. Egy távoli faluba küldik, ahol újabb áldozatot találnak.
Daniel Espinoza elég sötéten festi le ezt a korszakot, kőkemény világként ábrázolja az akkori helyzetet, de sajnos ez csak kevés pozitívumok egyike, amit munkájáról le lehet írni. Ha árral izgalmas és érdekes krimire vágyik valaki, amelyben a főszereplő árral szemben próbálja megállni a helyét, akkor a 44. gyermek nem az ő filmje lesz. Ez a szál ugyanis eléggé háttérbe szorul, e helyett a forgatókönyvben megpróbálnak más húrokat pengetni, de túl sokat vállal, amit egyszerűen nem tud kellőképpen kibontani.
A színészek megbirkóznak a rájuk szabott szerepekkel, túl nehéz dolguk nem volt, mert mindegyik karakter egy-két szóval körülírható. Hardy a fény a szovjet éjszakában, Joel Kinnaman a gyáva, de erőszakos tiszt, Oldman is könnyedén hozza a tisztességes, de aggódó rendőrparancsnoknot. Általában véve a vágó munkájáról nem szoktak szót ejteni, de az Oscar-díjas Pietro és az Oscarra jelölt Scalia Dylan Tichenor csapnivaló munkát végeztek. Hiába a hosszú játékidő, a 44. gyermek nem olyan hátborzongató, amilyen lenni akar, nem olyan nyomasztó és drámai, mint amilyennek szánták. És ha valaki arra várt, hogy jobban körbejárja, illetve bemutatja ezt a „világot”, akkor jobban teszi, ha inkább elolvassa az index cikkét. Olvasd tovább
Megszokott, hogy Ridley Scott alaposan körbeveszi magát különféle projektekkel, majd az idő múlásával néhányat lepasszol másnak. 5 évvel ezelőtt még úgy volt, hogy 2009-ben nálunk forgatja Tom Rob Smith regényének, a 44. gyermeknek (Child 44) az adaptációját. Ám valami miatt a film ezidáig nem valósult meg.