FilmDROID 
Ismerős az az érzés, amikor elolvasol egy film történetét, majd a színészek nevein átfutva és a cselekmény helyszínét és időpontját megismerve azt mondod, hogy nagyszerűen hangzik? Mi baj lehet ebből? De hiába akarod szeretni, egyszerűen nem sikerül, mert a tehetségesnek gondolt alkotók mégsem értő kézzel nyúltak az alapanyaghoz.
A sztálini Szovjetunióban gyerekgyilkos szedi áldozatait a vasút mentén. Ám a rendszer álláspontja szerint ilyesmi egyszerűen nem történhet meg, hiszen csakis a nyugatra jellemzőek a hasonló szörnyűségek. A háborús hős, Leo Dimidov (Tom Hardy) megbízhatóan és rendületlenül teszi a dolgát a rendőri erőknél, de idővel meginog hitében és miután afféle próba/teszt elé állítják, amin kudarcot vall, inkább eltávolítják az útból. Egy távoli faluba küldik, ahol újabb áldozatot találnak.
Daniel Espinoza elég sötéten festi le ezt a korszakot, kőkemény világként ábrázolja az akkori helyzetet, de sajnos ez csak kevés pozitívumok egyike, amit munkájáról le lehet írni. Ha árral izgalmas és érdekes krimire vágyik valaki, amelyben a főszereplő árral szemben próbálja megállni a helyét, akkor a 44. gyermek nem az ő filmje lesz. Ez a szál ugyanis eléggé háttérbe szorul, e helyett a forgatókönyvben megpróbálnak más húrokat pengetni, de túl sokat vállal, amit egyszerűen nem tud kellőképpen kibontani.
A színészek megbirkóznak a rájuk szabott szerepekkel, túl nehéz dolguk nem volt, mert mindegyik karakter egy-két szóval körülírható. Hardy a fény a szovjet éjszakában, Joel Kinnaman a gyáva, de erőszakos tiszt, Oldman is könnyedén hozza a tisztességes, de aggódó rendőrparancsnoknot. Általában véve a vágó munkájáról nem szoktak szót ejteni, de az Oscar-díjas Pietro és az Oscarra jelölt Scalia Dylan Tichenor csapnivaló munkát végeztek. Hiába a hosszú játékidő, a 44. gyermek nem olyan hátborzongató, amilyen lenni akar, nem olyan nyomasztó és drámai, mint amilyennek szánták. És ha valaki arra várt, hogy jobban körbejárja, illetve bemutatja ezt a „világot”, akkor jobban teszi, ha inkább elolvassa az index cikkét.
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Valamiért itt baromira idegesített az orosz akcentus, pedig máskor nem szokott érdekelni az ilyen “hollywoodi szinkronizálás”. És igen, egyszerűen a rövid vágások miatt nincs semmi feszültség. Végig se bírtam néztem. Kár érte.
Sajnos a film több sebből is vérzik… Az orosz akcentus engem is idegesített, és a szerlemi szál is felesleges benne. Vontatott , lassú, unalmas. A Stalin-i szovjetuniót pedig teljesen nyugati szemmel festi le. Egyébként szándékos a hasonlóság az X polgártárs című filmmel? Én a film megtekintése közben végig ahhoz hasonlítgattam magamban. Egyébként ezt a filmet nagyon tudom ajánlani mindenkinek!
A két filmhez más regény szolgáltatta a sztorit, de mindkettőben benne van a rosztovi rém.
Ez komoly? Végig orosz akcentus? Miért? Az ellenség a kapuknál ami eszembe jut így hirtelen. Teljesen élvezhető volt angolul is aza film akcentus nélkül.
2 mellékszereplő 1-1 mondatot mondott orosz akcentussal, szóval nem tudom mi a probléma.
Nekem tökéletesen átjött a sztálini rendszer ábrázolása, és a szerelmi szál… nagyon is fontos volt; rámutatott a nők akkori sorsása, a tehetetlenségre és a megalkuvásra.
“A Paradicsomban nincs gyilkosság.” erre a mottóra épít az egész film, és remekül be is mutatja azt a gennyes rendszert.