Fekete-tenger (Black Sea)

Régen, nagyon régen volt jó tengeralattjárós film. Nem hiába írja le mindenki gyakran, hiszen valamelyik stúdió észrevehetné, hogy igény igenis volna rá. Viszont nem vagyunk elkényeztetve az efféle történetekkel. A David Duchovny és Ed Harris nevével fémjelzett Phantom a gyorsan feledhető, kevésbé élvezhető alkotás volt, a Merülés a félelembe egyáltalán nem volt rossz, de az Atomcsapda nagyobb költségvetésű film abszolút középszerű lett és csúnyán megbukott. Az igazán izgalmas, feszült darab a témában az Utolsó esély volt, ami még a 90-es években készült. Ezúttal Jude Law merülhet a mélybe.

Robinson kapitányt (Jude Law) némi sajnálkozó szöveg után munkahelye lapátra teszi, a férfi nem igazán tudja, hogy mihez kezdjen. Magánélete romokban, a munkájának élt, úgyszólván egész életében tengeralattjárókon dolgozott. Kapva kap az alkalmon, amikor egy remek fizetéssel kecsegtető feladatot lebegtetnek meg orra előtt. A küldetés csupán annyi, hogy össze kell rántania egy legénységet és a mélyről fel kell hozni egy több évtizede víz alatt pihenő értékes aranyszállítmányt.

Hagyjuk a paranoiát, a hidegháború fenyegető hangulatát. Lehetett volna élni a lehetőséggel, hogy esetleg a sztorit a 70-es vagy éppen a 80-as évekbe helyezzék, így még jobban ki lehetett volna élezni az ellentéteket. Hiszen rengeteg akció-és kémfilmben járatták csúcsra a jenki-ruszki viszályt. A Fekete-tengerben inkább másképp mutatják be a problémát: vegyes legénységgel. Eleve nem túlzottan értik egymást és egyébként sem akarnak barátkozni, bár nem is azért verődtek össze, hogy kedélyesen elbeszélgessenek egymással.

Kevin Macdonald Oscar-díjas rendező (az elismerést a One Day in September dokumentumfilmjéért kapta) egy régi masinát tol a karakterek feneke alá. Nem túl fiatal a vas, de azért működik, feladatra pont megfelelő. Az alig megvilágított néhány négyzetméteren, ahol nem lehet elmenekülni sehova kellene megfogni a nézőt, de a klausztrofób érzést előhoznia. Ezzel ha nem is vall kudarcot Macdonald, igazán ütős eredményt nem tud elérnie.

Viszont sokkal inkább működik, hogy a karakterek nincsenek közös nevezőn. Van, aki csak az aranyért hajt és akad, akinek az is elég, ha élve felszínre jut. Ráadásul bedobják, hogy az csak jó, ha csökken a létszám, hiszen annál nagyobb lesz a részesedés. Nehéz dolga van a kapitánynak, hiszen a problémák elsimításán és a nézeteltérések kezelésén túl egyre nehezebben éri el, hogy emberei szó nélkül kövessék utasításait. Law hihetően hozza a kissé elgyötört kapitányt, képes a karakternek mélységet kölcsönözni, világosak szándékai és indítékai. És az ismerős és ismeretlenek  színészek is hozzák az elvárható szintet.

A Fekete tenger működőképes film, egészen korrekt színészgárdát verbuváltak és a képi világa is tetszetős, bár nem elég nyomasztó. Lehetett volna többet is kihozni az alapanyagból? Talán? A rendezés azonban lehetett volna erősebb, hiszen némileg lehetett volna nyomasztóbb és pár jelenet erejéig talán megmutathatták volna, hogy nem csak a belső ellentétek miatt, hanem a külső fenyegetés (ellenséges hajók) ad okot az aggodalomra.

imdb: 6,4
rottentomatoes: 82 %