0

Danny Collins

dannycollins

Danny Collins szippant egy kis kokót, sminkelnek kicsit rajta, tölt egy kis adag whisky-t, amiből inkább nagyobb itóka lesz. Felcsatolja a fűzőt, sóhajt egyet és kimegy a színpadra. Közönsége már egyáltalán nem fiatal, az öregebb korosztály úgy hajlong dalaira, mint itt a 60 évesek gyereknapkor a Holnap hajnalig örökzöldre.

A rocksztár felett eljárt idő. Egykoron hatalmas sztár volt és még most is ismeri mindenki. De több évtizede nem írt egyetlen dalt sem. A fellépések és a jogdíjak még hoznak annyi pénzt, hogy gondtalanul éljen. De az igazi fényűzést nem engedheti meg magának és már felhasználták az „utolsó nagy turné” kártyát is. Születésnapjára több évtizeddel ezelőtt írt levelet kap ajándékba. Nem is akárki vetette papírra a sorokat, maga John Lennon küldte Collinsnak. Az üzenet végül is célba ért és az egykori rockcsillag elolvasása után átértékeli az életét. Itt az idő, hogy közelebb kerüljön fiához, itt az idő, hogy végre valami jót tehessen.

dannycollins1

Alapvetően semmiben sem tér el a film a többi „megvilágosodtam, megváltozok” – történetektől. Dan Fogelman vidámabb hangvételű forgatókönyvekkel foglalkozott világ életében, így első rendezésében sem mert túlzottan messzire kerülni a humortól. Szó se róla, a viccesebb jelenetekkel nem is vall szégyent, de a direktor nem mert túl sokat vállalni és nem tudja belengetni, hogy esetleg Collins magánélete nem úgy alakul, ahogy az elején gondoltuk. Ezen kívül nem akad egyetlen negatív karakter lenne, mindenki megértő és korrekt, a probléma pedig alapvetően nem is probléma.

Al Pacino pár éven keresztül csak árnyéka volt önmagának (88 perc, A törvény gyilkosa) és csak később (valahol a Dr. Halál és a Phil Spector környékén) eszmélt rá, hogy nem lenne jó, ha hírnevét sárba tiporná. Felettébb jól áll neki a laza, piálgatós, barnítókrémet használó vén rocksztár figurája, aki megszokta, hogy mindenhol felismerik. Nem csak fiával szeretne kibékülni, hanem egy hotel két fiatal gyakornokát próbálja összehozni, illetve a folyton a szobafoglalásokkal foglalkozó főnökasszonnyal szeretne összejönni. De igazság szerint, hogy a címszereplő jó barátját és egyben menedzserét alakító Christopher Plummer mindenkinek sokkal jobb alakítást nyújt.

A film aranyos, kedvelhető és szerethető, Pacinoval is elégedettek lehetünk. Csak éppen néhol túlságosan kedves és megengedő, nem ártott volna, ha esetleg a drámaibb jelenetekre jobban odafigyelnek.

imdb: 7,1
rottentomatoes: 77 %

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *