A kissé önfejű James Bond az olasz fővárosban kapcsol nagyobb sebességbe, amikor ellenfelének vasmarkú embere tövig nyomja a gázt mögötte. Róma szépen néz ki este is. Illetve ezek a verdák iszonyat gyorsak. Könnyedén be lehet venni a hajtűkanyarokat, a fék kifogástalanul működik, ráadásul van bennük annyi erő, hogy egy még egy másik kocsit is könnyedén tudnak maguk előtt tolni. És a rizikósabb útszakaszokon is megállják a helyüket. Olvasd tovább
írta Nikodémus
Bűn- és búfelejtő korunkban szokatlanul divatossá vált a gonosz lehetséges arcait kutatni és bemutatni. Az izgalom persze csak intellektuális, melyet a filmtörténet megannyi krimije pompásan illusztrál: a fő kérdés mindig a „ki és hogyan tette?”, vagyis a gonosz kiléte és módszerei. Sokkal ritkábban kerül elő a „miért?”, mely a technikai részletek agymunkája helyett erkölcsi állásfoglalásra késztetné a nézőt. Noha a kivitelezés trükkjei szintén fontosak maradnak, Az Eichmann Show elsődleges célként mégis a gonosz valamiféle megmutatására vállalkozik.
Ha valaki szó szerint berobban valamivel a filmiparba, a következő nevével összefüggésbe hozható produkció kapcsán gyakran szóba kerül az előző alkotás. Gillian Flynn-t a krimiolvasók régóta ismerhetik, David Fincher pedig további rajongókat szerzett az írónőnek. A Holtodiglan joggal vált a 2014-es év egyik legjobbjává, illetve megérdemelten lett nyereséges. A Sötét helyek forgatásába nem Fincher filmje után vágtak bele, hanem gyakorlatilag egy időben zajlottak a két film munkálatai. Pedig ha a producerek és a produkciós cégek megvárták volna a Holtodiglan bemutatóját, talán végrehajtottak volna jó néhány változtatást Gilles Paquet-Brenner forgatókönyvén és elképzelésein.
Libby Day kislánykorában híres lett. Családját lemészárolták, bátyját gyanúsították meg a szörnyű tettel és el is ítélték. Libby gyakorlatilag ebből az esetből él, hiszen egy pár éves gyerek szomorú története és könnyes arca sokak számára megindító volt és könnyen megnyíltak a pénztárcák. Felnővén már nem tud ilyen egyszerűen nagyobb összeghez jutni, ezért fogadja el egy régi ügyekkel foglalkozó „klub” meghívását a gyűlésükre. Itt el kell mesélnie az egykori szörnyű pillanatokat.
Sejthető, hogy a megesett történések nem úgy zajlottak, ahogy eddig mindenki hitte. Várható a fordulat is, azonban Paquet-Brenner képtelen izgalmasan és érdekfeszítően elmesélni a cselekményt. Charlize Theron, Nicholas Hoult és Chloe Moretz is felsorakozott előtte, azonban tehetségük kiaknázatlan marad. Az író-rendező abszolút unalmasan tálalja a sztorit, a motivációk bemutatásával sem foglalkozik igazán. Igazi silány munka.
Guillermo del Toro olyan, mint Sylvester Stallone. Szeret nosztalgiázni. Bár azért más súlycsoportban mozognak, mégis előszeretettel tekintenek vissza a régmúlt időbe és erősen múltidéző produkciókat készítenek. Del Toro legutóbb a kaiju filmek előtt hajtott fejet, most pedig a 60-as évek kísértethistóriái előtt tisztelegne. Elmondása szerint A ház hideg szíve és Az ártatlanok klasszikusokból merített. És valahogy úgy lehetne jellemezni, mintha a nagy merítést egy mozdulattal rácsobbantotta volna egy hatalmas vászonra. A végeredmény eléggé érdekes, szépnek szép, de nem igazán érdekes és nem fogunk rá emlékezni sokáig. Olvasd tovább
Purga, a Horror-Mirror atyja küldte a Macbeth kritikát, köszönet érte.
Meggyőződésem, hogy ez Shakespeare egyik, ha nem a legjobb tragédiája. Egyszerre ötvözi a III. Richard hataloméhes koncepcióját a Hamlet misztikumával. Van benne ármány, árulás, vér és boszorkányság, vagyis minden, ami izgalmassá tehet egy drámát.
A történet – remélhetőleg – ismert: Macbethnek három boszorkány megjósolja, hogy ő lesz Skócia királya, aki ettől a gondolattól megrészegül és hűséges feleségével együtt megölik Duncant, az éppen regnáló skót királyt. Mivel kinevezett utódja eltűnik, így a jövendölés beteljesül, csakhogy a hatalomtól igazi zsarnokká válik és minden korábbi barátját maga ellene fordítja. A befejezés így nem is lehet kétséges.
Tele a youtube ismert filmek átformált előzeteseivel. Így akár A pankrátor is kinézhet exploitation horrornak vagy a Jurassic Park romantikus vígjátéknak tűnhet. A Sicario-t a marketingesek akciófilmnek álcázták, legalábbis a trailer alapján egy feszültebb, lövöldözésekkel tarkított produkciónak látszott, ahol Emily Blunt odaver a mexikói drogpiacnak. Csak éppen a Sicario nem akció, nem nevezhető pörgősnek és ráadásul Blunt sem kőkemény. Olvasd tovább
Megeshet, hogy egy-két évtizeddel az általános iskola vagy a gimi után összefutsz egy osztálytársaddal, akivel talán nem is voltál jóban. Esetleg még bunyóztatok is vagy valamiért egyáltalán nem volt szimpatikus. De mégis egy sör mellett nosztalgiával gondoltok vissza a múltra és elnevetgéltek a régi hülyeségeken. Mert az egykori problémákon már rég túlléptetek. És minek bosszankodni azon a diákként eltöltött időszakon?
Simon és Robyan (Jason Bateman és Rebecca Hall) boldog házaspár. Van pénzük, most vettek új házat, a férfi előléptetés előtt áll. Szóval egészen jól megy sorok. Az áruházban futnak össze Gordo-val (Joel Edgerton), akivel Simon egy iskolába járt. Kedves, jó szándékú embernek tűnik, még meg is hívja a páros magukhoz. De Simon egyszerűen lekoptathatatlan és közelsége már túlzottan zavaró. Olvasd tovább
Clint (Elijah Wood) alaposan kifogta. Regényíróként van még mit fejlődnie, sőt, miután édesanyja elmondja, hogy odavolt a történetéért, nagy vonalakban ki is vesézi a hibákat. A fiatalember élete nem túl vidám és saját maga is beismeri, hogy helyzet eléggé elkeserítő, amikor begurul a nyári iskola parkolójába, ahol helyettesítő tanárként dolgozhat. Egyik-másik kollégája eléggé morcos és a nebulók sem nevezhetőek éppen cukorfalatnak. Eléggé rosszul indul a napja, de ez még mind semmi, mivel a gyerkőcök többségéből vérengző zombi lesz.
Alapvetően több irányba is elindulhattak volna az ötletelés telén. Egy helyszínen játszódó moralizálós sztoritól kezdve gyermekhentelésen át sok lehetőség volt. De mi történik, ha a Glee sorozat szülőatyja (Ian Brennan) és Fűrész franchise elindítója (Leigh Whannell) összeül egy kis brainstormingra? Egy humoros, néha kissé idióta, véres sulihorror.
Az alkotók erősen rámentek, hogy kifigurázzák a sztereotípiákat. A karakterek többségének viselkedése ismerős lehet a suliból. A mogorva tahó, az aranyos tanárnő és az okoskodó alak. A szerepválasztás meglepően jó, Elijah Wood nagy, szomorú vagy éppen „Mi bajod van velem?” szemekkel mered mindenkire (még egy Gyűrűk ura poén is belefér), de akad itt harcművész japán gondnok és a matériákban, agyakban turkáló elemző tanár is.
És ha nem is kifiguráznak, de humorosan érintenek pár dolgot. Így viccet űznek a 9/11-gyel vagy éppen generációk közti különbséggel és a kezdő képsorok során szépen megmutatják, hogy mi történik, ha ellenőrizetlen étel kerül az ember elé. A végeredmény egy szórakoztató, itt-ott kissé gyomorforgató horror-vígjáték. 70 % Olvasd tovább
Mark Watney a marsi expedíció során elhunyt, testét nem találták meg.
Így tudják asztronautatársai, a NASA és még néhány milliárdnyian. Csupán egyetlen ember van, aki másképp vélekedik erről. És ez maga Watney. A vörös bolygón a küldetést egy csúnya vihar miatt meg kellett szakítani és az űrhajóst mindenki halottnak hiszi. Azonban a botanikus a csodával határos módon túléli a katasztrófát Minden ellene van, nem tud kapcsolatot létesíteni senkivel, a következő misszió pár év múlva érkezik, de addig valahogy ki kellene húzni. Már csak levegőt meg ételt kellene előteremteni. És ha nem lenne elég, egyedüli szórakozása, hogy régi sorozatokat nézzen és egykori slágereket hallgasson. Olvasd tovább
Greg szépen kialakította saját kis világát, ahol ő maga tökéletesen elvan. Barátai nincsenek és nem is akar tartozni semmilyen csoportba. Ismerkedni? Minek? Így nem lehet semmilyen probléma. És ugyan milyen gondja van annak, aki kvázi senkinek nem szúr szemet. Mondhatni ő a láthatatlan ember. Még Earl-t sem nevezi haverjának, pedig a szabadidejük nagy részét együtt töltik és rendszeresen forgatnak újra klasszikust. Elkészítették már jó néhány ismert produkció svédelt verzióját, csak úgy, mint Jack Black a Tekerd vissza, haver-ben. Egészen addig nem is történik vele semmi különös, amíg anyja rá nem kényszeríti, hogy látogassa meg a közelben lakó leukémiás Rachelt. Greg rögtön az elején tisztázza, hogy csakis azért van itt, hogy elmondhassa otthon, hogy eleget tett a kérésnek. Szóval a fiú és a lány is a háta középre kívánja a kialakult helyzetet, de idővel mégis megkedvelik egymást. Olvasd tovább
Az Everest meghódítása kemény dió. Ahogy a hírneves Rob Hall (Jason Clarke) expedícióvezető ügyfelei számára olyasmit ajánl, amit egyszerűen képtelenség szavakba önteni és megpróbálja megvalósítani az önjelölt csúcshódítók álmait. De a hegy lábánál még mindenki csak mosolyog azon, hogy a túra kegyetlenül fájdalmas és olykor a sikeres kalandot pár lábujj bánhatja. Az emberi szervezet képtelen elviselni azt a szintet, ahol egy Boeing repked. Egy bizonyos magasság elérése után a test konkrétan haldokolni fog. Tehát: El kell jutni a hegy csúcsára és vissza a biztonságot jelentő táborba, mielőtt a mászó meghal. Mindezt Hall regéli el a film elején néhány sör társaságában az expedíciót megfizető lelkes és vidám közönsége számára. Olvasd tovább
Néha olyan szívesen beolvasnánk a velünk tiszteletlenül viselkedő sofőröknek. Bárcsak lefulladna a járgánya, így legalább megmondhatnánk a magunkat, sőt esetleg kicsit betörnénk a szélvédőjét. Vagy ha mocskos módon elvontatják a verdádat, pedig biztos vagy benn, hogy erre nem lett volna joguk, de ettől függetlenül pimaszul mégis csak le kell szurkolni néhány ezrest, hogy visszakaphasd, nem robbantanád fel boldogan az egész ügyintézési kócerájt a fenébe? Esetleg nem fantáziáltál róla, hogy aki neked bosszúságot okozott, átvert és megcsalt egy helyre tereld, hogy az egész bagázst megbüntethesd, tegyük fel, kinyírhasd?
Dehogynem!! Életünk során sok nehézségen kell átvergődnünk és egyes esetek után, unalmas óráinkban elgondolkodunk rajta, hogy milyen jó lenne ha esetleg revansot tudnánk venni. Ha mondjuk bosszút tudtunk volna állni, esetleg lenne rá mód, hogy meg is tehetnénk. Azonban még ha kínálkozna rá esély, a legtöbb esetben nem teszünk semmit, mert a neveltetésünk nem olyan, esetleg van önkontrollunk és ugye a jogi következményekre is gondolni kell. Olvasd tovább
FilmDROID